Kedves Látogató, kedves Kolléga!
2021 tavaszán nem kevés kolléga a felmentési idejét tölti. A felmentési időre járó szabadság kérdését a jogalkotó közvetlenül nem rendezi. Ezt a helyzetet próbálom megvilágítani a vonatkozó jogszabályok és a bírósági gyakorlat bemutatásával.
Melyik jogszabály az irányadó?
Elsősorban a a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról szóló 2020. évi CXXX. törvény, közkeletűbb nevén a NAV státusztörvény rendelkezéseit kell górcső alá vennünk.
Ha a 2020. év végi „átszervezés” során felmentettek bennünket, akkor a felmentési időt, továbbá a felmentési időre járó távolléti díj, valamint a végkielégítés összegét a korábbi rendszeres díjazás alapulvételével, a 2020. december 31-én hatályos szabályok szerint kell megállapítani. Ebbe a felsorolásba a szabadság nem tartozik bele, azaz a státusztörvényben kell kutakodnunk a megoldásért.
Mennyi szabadság jár töredékévre?
A foglalkoztatottat minden naptári évben a munkában töltött idő alapján szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. Ha a foglalkoztatott szolgálati jogviszonya év közben szűnt meg, részére a teljes évre megállapított alap- és pótszabadság arányos része jár. A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.
Mi számít szabadságra jogosító időnek?
Egyrészt értelemszerűen a munkában töltött idő. De ezen túl szabadságra jogosító időnek minősül
- a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés időtartama,
- a szabadság időtartama,
- a szülési szabadság időtartama,
- a gyermek gondozása céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság első hat hónapja,
- a hozzátartozó ápolása miatt kapott, harminc napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartama,
- a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó időtartama,
- az állásból való felfüggesztés időtartama, ha (kevés kivétellel) a fegyelmi eljárást megszüntették, illetve, a büntetőeljárás a bíróság jogerős vagy véglegessé vált, illetve az ügyészség vagy a nyomozó hatóság további jogorvoslattal nem támadható eljárást megszüntető határozatával, illetve felmentéssel zárult,
- a szoptató anya részére biztosított, a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy óra, ezt követően a kilencedik hónap végéig naponta egy óra időtartam, amely ikrek esetében – az előzőek figyelembevételével – az ikrek számához igazodik.
- a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés egyes eseteinek időtartama:
- keresőképtelensége időtartamára,
- jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés időtartamára,
- kötelező orvosi vizsgálata időtartamára, valamint a várandóssággal összefüggő orvosi vizsgálat teljes időtartamára,
- a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra,
- hozzátartozója halálakor két munkanapra,
- a belső képzésben való részvételhez szükséges időre,
- önkéntes, illetve létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása időtartamára,
- bíróság, hatóság felhívására az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra,
- a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét időtartamára, továbbá
- e törvényben, e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint a foglalkoztatási szabályzatban meghatározott időtartamra,
- a jogszabály szerinti örökbefogadás előkészítése időszakában – az örökbe fogadható gyermekkel történő személyes találkozás céljából – évente legfeljebb tíz munkanapra,
- a munkáltatói jogkör gyakorlója engedélye alapján,
- az egészségkárosodási ellátásra jogosultság megállapítására irányuló eljárás alatt az eljárás során elfogadott munkakörbe helyezéséig, vagy ha erre nem kerül sor, az egészségkárosodási ellátásra jogosultság tárgyában hozott döntés meghozataláig.
A rendelkezésre állási, illetve munkavégzési kötelezettség alóli, fentiek szerinti mentesülés esetében – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a foglalkoztatott a távollét idejére távolléti díjra jogosult.
Mondjak egy példát a státusztörvényben meghatározott a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülésre?
A foglalkoztatottat a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell, erre az időtartamra távolléti díjra jogosult. A munkavégzés alól a foglalkoztatottat a kívánságának megfelelően – legfeljebb két részletben – kell mentesíteni. Indokolt esetben a munkáltatói jogkört gyakorló a teljes felmentési időre mentesítheti a foglalkoztatottat a munkavégzési kötelezettség teljesítése alól.
Tehát a jó hír!
A felmentés időtartama alatt a munkavégzés alól mentesített időszak szabadságra jogosító időnek minősül.
A szabadság megváltása felmentés esetén
A szolgálati jogviszony megszűnése, megszüntetése esetén, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója az arányos szabadságot nem adta ki, az arányos szabadságot (ha a foglalkoztatottnak van fennmaradó szabadsága) meg kell váltani.
A felmentési időre járó szabadság számítása a Kúria ítéleteinek tükrében
A Kúria ítéleteiben keresgélve a témában nem leltem fel a NAV vagy jogelődje, illetőleg a Hszt.hatálya alá tartozó szervek és volt foglalkoztatottjuk közti perről szóló döntést. Viszont a közalkalmazottak jogállásáról szól törvény hatálya alá tartozó munkavállaló ügyében, a Kúria Mfv.II.10.053/2017/4. számú ügyben hozott ítéletének elvi tartalma a következő:
„Ha a munkáltató a Kjt. – mint munkaviszonyra vonatkozó szabály – 33. § (3) bekezdésének felhatalmazása alapján mentesíti a közalkalmazottat a felmentési idő teljes tartamára a munkavégzési kötelezettség alól, a közalkalmazott az Mt. 55. § (1) bekezdés k) pontja értelmében mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. Ebből pedig az következik, hogy az Mt. 115. § (2) bekezdés g) pontja alkalmazásában a szabadságra való jogosultság szempontjából a munkavégzéssel nem töltött teljes felmentési idő munkában töltött időnek minősül.” (BH2018/1/25.)
Az ítélet itt elérhető: Mfv.10053_2017_2
A Kúria Mfv.X.10.283/2019/12. ügyszámú ítéletének elvi tartalma értelmében:
„II. A munkavállalót a felmondási idő azon tartalmára, amely időtartamra a munkáltató az Mt. 70. § (1) bekezdése alapján mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól, szabadság illeti meg. „
Ugyan a Kúria döntései nem a NAV foglalkoztatottjaira vonatkozó jogviszonyokra irányulnak, nem mehetünk el amellett, hogy a különböző törvényekben hasonló, helyenként azonos fordulatokat tartalmazó rendelkezéseket lelhetünk fel. Így alappal feltételezhetjük, hogy a Kúria jogalkalmazása a NAV státusztörvény esetében nem tér el gyökeresen a kialakult joggyakorlattól.
Az ítélet itt elérhető: Mfv.X.10.283201912.
A felmentési időre járó szabadság számítása című bejegyzéshez a Facebook oldalamon kommentelhetsz!
A bejegyzést megalapozó jogszabályok kivonata itt elérhető.
A bejegyzés tartalmához fűzött fontos figyelmeztetést olvashatsz itt.
Üdv:
Árpi