Site icon Jogbogozó

A Kúria Kfv.II.37.306/2015/5. számú ítélete

Spread the love

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.37.306/2015/5.szám

 

A Kúria a Kádár András Kristóf Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: Dr. Kádár András Kristóf ügyvéd) által képviselt Felperes (cím) felperesnek a Dr. jogtanácsos által képviselt Országos Rendőr-főkapitány (1139 Budapest, Teve utca 4-6., levelezési cím: 1903 Budapest, Pf. 314/15.) alperes ellen rendőri passzivitás miatti panasz ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. december 3. napján kelt 3.K.27.077/2014/8. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tartott tárgyaláson meghozta az alábbi

 

ítéletet:

 

A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.077/2014/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

 

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

 

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.

 

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

 

 

Indokolás

 

A felperes a 2012. augusztus 5-én D.-ben tartott és a Párt országgyűlési képviselője által szervezett demonstráción tanúsított rendőri passzivitás okán panasszal élt. A felperes sérelmezte, hogy a résztvevő szervezetek szónokai a cigánysággal szembeni gyűlölet keltésére alkalmas beszédeket tartottak, a demonstráción egyesek felfegyverkezve (botokkal, ostorral) vettek részt, a vonulás során bizonyos házba követ, betondarabokat dobáltak be, amellyel sérülést is okoztak. E támadást a felperes közvetlenül is megélte, bár személyében nem sérült meg. Álláspontja szerint a résztvevők közül többen szabálysértési és bűncselekményi tényállásokat is kimerítettek, ennek folytán a jelenlévő rendőröknek fel kellett volna oszlatni a rendezvényt és egyéb intézkedési kötelezettségük is keletkezett, melynek nem tettek eleget.

 

A Rendőrfőkapitány, mint elsőfokú hatóság – többszörösen megismételt eljárásban – a panaszt kivizsgálta és a 2013. október 29. napján kelt, 19000/105/44-38/2012/P. számú határozatával a felperes panaszát elutasította. A határozat indokolása szerint a rendőri intézkedések indokoltságát, illetőleg a rendőri intézkedés elmaradását az eljárásban nem lehetett vitatni. Nem volt kellő ok a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 14.§ (1) bekezdése alapján az oszlatásra, mivel annak elrendelése jelentős személyi sérüléssel és egyéb kárral járó összecsapást eredményezett volna, amely a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 15.§-ában előírt arányosság követelményének megsértésével járt volna. Ugyancsak nem volt módja a jelenlévő rendőröknek az elkövetett szabálysértések és a bűncselekmények kapcsán intézkedni (igazoltatás, előállítás), mivel csapaterő tagjaként tevékenykedtek az Rtv. 58.§-a szerint.

 

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú döntést 2013. december 19. napján kelt 29000/105/2-16/2013.P. számú határozatával helybenhagyta. A fellebbezésre tekintettel rögzítette, hogy a rendőrség a Gytv. 14.§ (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem hagyhatja figyelmen kívül az Rtv. 15.§-ában előírt arányosság követelményét. Az Rtv. 58.§ (1) bekezdésére utalva kifejtette, hogy ebben az esetben a rendőrök csapaterőként léptek fel, ezért intézkedni csak az Rtv. 60.§ (1) bekezdése szerint volt lehetőségük, azaz a csapat parancsnokának utasításait kellett követniük.

 

A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Ítéletének indokolásában – utalva a Kúria Kfv.II.37.387/2013. számú ügyben hozott ítéletére –  kifejtette, hogy a hatóság a tényállást teljes körűen tisztázta, annak figyelembe vételével döntött arról, hogy a felperes jogai sérültek vagy sem, így határozata jogszerű. Az elsőfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a felperes alapjogai sérültek ugyan, de nem a rendőrség jogellenes intézkedései következtében. A bíróság álláspontja szerint a Gytv. 2.§ (3) bekezdés és 14.§ (1) bekezdés rendelkezései önmagukban nem teszik kötelezővé a rendezvény feloszlatását, a fenti jogszabályok alkalmazásakor a rendőrség mérlegelheti az arányosság követelményét, vizsgálhatja, hogy a rendezvény mennyiben veszítette el békés jellegét, figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság által az EBH.2010.2276 számú esetben kifejtett legfőbb bírói véleményt is. A bíróság szerint a perbeli esetben a demonstráció egésze – a különböző rendbontások ellenére – nem vált békétlenné.

Az elsőfokú bíróság a Gytv. 14.§ (1) bekezdés kógens jellegét illetően kifejtette, hogy az abban foglaltak csak az intézkedés jogi kereteit adják meg, nem fosztják meg a rendőrséget mérlegelési lehetőségétől, ugyanakkor azzal csak a közérdekű szempontok szem előtt tartása mellett, a jogszabályok adta keretek között élhet. E jogszabályok: az Rtv., a rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990.(V.14.) BM rendelet (a továbbiakban: BM.r.), a csapatszolgálati szabályzatról szóló 11/1998.(IV.23.) ORFK utasítás, illetve a 30/2011.(IX.22.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat).

Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a rendőrség a szervező kérésére köteles közreműködni a rend biztosításában [Gytv. 11.§ (2) bekezdése], ilyen kérés azonban a szervező részéről nem érkezett. Ennek ellenére a rendőrség felkészült a várható eseményekre, számos előzetes intézkedést foganatosított, a rendezvényt összességében kézben tartotta, miként ezt a Központi Nyomozó Főügyészség 4.Nyom210/2012. számú határozatában megállapította.

Az elsőfokú bíróság egyetértett azzal, hogy az Rtv. 13.§ (1) bekezdésében foglalt általános intézkedési kötelezettségét a rendőrség nem sértette meg, mivel – a körülmények folytán indokoltan – csapaterő alkalmazására került sor, a döntés felelőssége a csapaterő parancsnokát terhelte.

Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a hatóság a felperes alapjogait sértő események ellenére jogszerűen mellőzte a felperes által hiányolt intézkedéseket, mivel azok a lakosság közvetlen veszélyeztetését eredményezték volna, így aránytalanul több kárral jártak volna, mint az intézkedés elmaradása. A bíróság rámutatott arra, hogy a rendezvény alatt gyűjtött adatok alapján különböző tárgyú szabálysértési és büntetőeljárásokat kezdeményeztek a felelősség megállapítása érdekében. A bíróság álláspontja szerint a per tárgyát képező panaszeljárás és a hatóság határozata jogszerű volt.

 

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az elsőfokú ítélet és az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogszabálysértő, sérti az Rtv. 2.§ (1) bekezdését, a 29.§ (1) bekezdés a) pontját, a 33.§ (1) bekezdés a) pontját, a Gytv. 14.§ (1) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1.§ (1) bekezdését és 2.§ (3) bekezdését.

A felperes szerint az a körülmény, hogy alapjogai sérültek, összefüggésbe hozhatók azzal, hogy a rendőrség nem tett eleget jogvédelmi kötelezettségének, így alaptalan az az érv, hogy jogait nem a rendőrség tevékenysége sértette.

A felperes sérelmezte az oszlatás elmaradását, melynek indokoltságát – véleménye szerint – több ok is alátámasztotta. Ilyen okként jelölte meg azt, hogy éppen a hangadók voltak felfegyverkezve, mely tényt a szervező elnézte, mintegy hozzájárulva a fegyveres fellépéshez. A résztvevők bűncselekményeket követtek el, az erőszak megvalósult – verbálisan, passzív módon (fenyegető magatartás), aktív módon (dobálás), – annak nem csak a veszélye állt fenn. A demonstrálók megsértették mások jogait, de ezt a rendőrség nem értékelte, mely tényt az Alapvető Jogok Biztosa is megállapította vizsgálata során. A rendezvény egyértelműen elveszítette békés jellegét, amely az oszlatásra – a fentiektől függetlenül is – okot szolgáltatott.

A felperes ismételten hangsúlyozta, hogy a Gytv. 14.§ (1) bekezdés kógens rendelkezés, amely nem engedi, hogy az oszlatás elrendelését a rendőrség további körülményektől tegye függővé, miként ezt alátámasztja az Alkotmánybíróság 75/2008.(V.29.) AB határozata (a továbbiakban: AB hat.).

A felperes álláspontja szerint az arányosság követelménye a már bekövetkezett események és nem a későbbi, feltételezett események vonatkozásában mérlegelhető.

Végül a felperes sérelmezte a rendőri intézkedések elmaradását, úgymint a csapaterő mellett egyéb, intézkedésre önállóan jogosult rendőri erő jelenlétét, a támadás megakadályozásának elmulasztását, a támadók felelősségre vonásának érdekében tehető intézkedések elmaradását.

A felperes 7. sorszámú beadványában – utalva annak mellékletét képező, az Emberi Jogok Európai Bíróságának Karaahmed contra Bulgária, 2015. április 21-én kelt ítéletére – kifejtette, hogy a rendőrség az általa vélelmezett célszerűségi okokra alapozva jogsértő módon feláldozta a felperes jogvédelmét. A felperes hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.121/2011/7. számú ítéletére is, mely kimondta, hogy amennyiben a sérülés veszélyét magában hordozó magatartás a tüntetés békés jellegének elvesztését eredményezi, továbbá akkor, amikor már nincs lehetőség a tömeg békés és erőszakos csoportjainak elkülönítésre, a feloszlatás szükségszerű.

 

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, a tárgyaláson tett nyilatkozatában a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

 

A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

 

A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272.§ (2) bekezdése és a Pp. 275.§ (2) bekezdése alapján.

 

A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért.

 

A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel az alábbiakra mutat rá.

A Kúria az Rtv. 92.§-a alapján vizsgálta, hogy lehet-e panaszt előterjeszteni arra alapozva, hogy a rendőri intézkedés elmaradt, a rendőrség valamely intézkedést – perbeli esetben a demonstráció feloszlatását a Gytv. 14.§ (1) bekezdése ellenére – elmulasztott. A Kúria megállapította, hogy az ilyen tartalmú panasz előterjesztésére jelen ügyben a felperesnek azon az alapon volt lehetősége, hogy a helyszínen tartózkodott, ahol az események során alapjogi sérelem érte, összességében úgy érezte, hogy a hatóság részéről nem kapott kellő védelmet, és az általa hiányolt intézkedés az Rtv. VI. fejezetébe tartozó, 59.§ szerint szabályozott. A fentiekre tekintettel a Kúria egyetért azzal, hogy a bíróság a panaszeljárás jogszerűségét érdemben vizsgálta.

 

A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a Gytv. 11.§ (2) bekezdése szerint a rendőrség a szervező kérésére köteles közreműködni a rend biztosításában, ilyen kérés azonban a szervező részéről nem érkezett. Ennek ellenére a rendőrség a közrend védelme érdekében felkészült a rendezvény biztosítására, e körben számos előzetes intézkedést tett, úgymint a települést közbiztonsági szempontból átminősítette, fokozott ellenőrzést rendelt el, közlekedésrendészeti intézkedéseket foganatosított, végrehajtási tervet készített. Ezek közül is kiemelendő a cigány származású lakosság képviselőivel való egyeztetés, mely során a rendőrség javasolta e csoport tagjainak elszigetelését, a házaik védelmében való maradást (végrehajtási terv 1.4. pontja, műveleti terv 1.4. pontja, 1.5. pontja), amelynek ellenére a cigány lakosság – az iratanyag részét képező felvételek tanúsága szerint – a félelem minden jele nélkül, a kerítésekre felkapaszkodva követte az eseményeket.

 

A felperes tévedett a tömegoszlatás elmaradása tekintetében akkor, amikor a Gytv. 2.§ (3) bekezdésére és a 14.§ (1) bekezdésére hivatkozott. A Gytv. 12.§ (1) bekezdése az oszlatás alkalmazását kivételes intézkedésnek tekinti, és olyan rendezvények esetén teszi lehetővé, amelyek fokozott kockázattal, illetőleg várhatóan súlyos következményekkel járhatnak. A vizsgált rendezvény a megjelölt szervező által előre bejelentett, a hatóság által tudomásul vett gyűlés volt, amelyre végrehajtási tervvel, rendbiztos közreműködése mellett, csapaterő alkalmazásával készült a rendőrség.

 

A Gytv. elsődleges célja a véleménynyilvánítási szabadság biztosítása, mivel a vélemény kifejezésének joga mindenkit megillet, függetlenül a gyűlésre okot adó közéleti esemény jellegétől, idejétől. E jog szükségtelen korlátozása, illetőleg lehetőség szerint erőszak alkalmazása nélküli biztosítása a főfeladat, amint erre az AB hat. is utal. A Gytv. oszlatásra vonatkozó rendelkezése e szabadságjog kivételes korlátozását lehetővé teszi ugyan, de magából a törvény céljából és szelleméből is levezethető, hogy nem kógens rendelkezés, ennek folytán a rendőrségnek önmagában a Gyvt. alapján nem állt fenn oszlatási kötelezettsége, legfeljebb lehetősége.

 

Hangsúlyozandó, hogy a békés gyülekezéshez való jog kaphat védelmet, a rendőrségnek a rendezvény körülményeit alapul véve kell dönteni, elsősorban erőszak nélkül kell elérnie a törvényes rend biztosítását. Az érdekek, körülmények mérlegelése során szerepet kap az is, hogy a gyűlések alapvetően konfrontatív jellegűek. Ezért a gyűlés megtartásából eredő konfliktus, és az alapvető jog gyakorlásával szükségszerűen együtt járó alapjogi korlátozások (pl. szabad mozgás rövid ideig tartó korlátozása) nem elegendő indokok a gyülekezési jog korlátozására.

 

A Kúria ezen túlmenően rámutat arra, hogy a rendőrség tevékenységének jogszabályi alapját az Rtv. teremti meg, ezért az oszlatás elrendelésének kapcsán az Rtv. szabályaihoz képest a Gytv. háttér-jogszabály. A rendőrség tehát jogszerűen vette figyelembe az Rtv. 16.§ (1) bekezdése alapján a 15.§ (2) bekezdésében megfogalmazott arányosság követelményét, és ezért az oszlatás lehetőségét mérlegelhette. E körben alapvető szempont volt – miként ez a bíróságok több eseti döntésében is kifejtésre került (Kfv.II.29.121/2011/7., Kfv.IV.37.690/2009/7., EBH.2010. 2276.) -, hogy a rendezvény elvesztette-e békés jellegét vagy sem. A felvételek és az iratanyag alapján is megállapítható volt, hogy a rendezvényen voltak békétlenségek, azok azonban különböző helyszínen és időben, egymástól elszigetelten történtek, nem voltak összehangoltak, rövid időn belül befejeződtek. Az alapvető jogok biztosának AJB-6234/2012. számú ügyben adott jelentése III./B. pontjában (12. oldal) is megállapította, hogy „bár történtek erőszakos cselekmények (kődobálás) a felvonulás alatt, a rendezvény összbenyomása nem vált erőszakossá, vagyis az nem veszítette el békés jellegét.” Így az elsőfokú bíróság indokoltan jutott arra a következtetésre, hogy a demonstráció összességében nem vesztette el békés jellegét, a rendőrség a rendezvényt kézben tartotta, miként ezt a Központi Nyomozó Főügyészség 4.Nyom210/2012. számú határozatában megállapította, annak ellenére, hogy voltak szélsőséges cselekmények, amelyeket a felperes alappal kifogásolt.

Erre figyelemmel az oszlatás törvényi feltétele hiányzott, az Rtv. 16.§ (1) bekezdés második mondata alapján helye sem lehetett, hiszen az elszigetelt erőszakos cselekmények rövid időn belül, még az esetleges rendőri intézkedések megtétele előtt, illetőleg esetenként rendőri intézkedésre befejeződtek.

Ugyanakkor megjegyzi a Kúria, hogy a rendőrségnek a szónoklatok azonnali és helyszíni elemzését nem kell elvégeznie, mivel a gyülekezés egészének, jellegének megítélése a feladata. A résztvevők „fegyverei” kiszűrésére nem volt mód, tekintettel a nagy létszámú demonstrálóra. A „fegyveres támadás” kődobálás által valósult meg, amely fegyverhez a helyszínen jutottak hozzá az elkövetők.

Megállapítható, hogy a támadások elhárítására a rendőrség sorfallal védte a célszemélyek otthonait, folyamatos kapcsolatban állt – a csapaterőre figyelemmel – a parancsnokkal, követve annak utasításait.

A rendőrség az arányosság követelményének vizsgálatánál megalapozottan hivatkozott arra, hogy az oszlatásnak súlyos következményei lehettek volna, amely a lakosság veszélyeztetését, nagyságrendekkel nagyobb kárt eredményezhetett volna, mint a rendőrség által mederben tartott, nagyrészt békés lefolyású demonstráció tovább engedése. A Kúria hangsúlyozza, hogy a helyzet értékélését, a szükséges teendőket az adott helyzetben, rövid idő alatt kellett a rendőrségnek elvégeznie, és a szakmai szempontokra tekintettel dönteni az érintettekre (lakosság, demonstrálók, etnikai kisebbség) nézve legkisebb kockázattal járó intézkedés mellett, figyelemmel arra is, hogy az oszlatás elrendeléséhez szükséges jogszabályi feltételek sem voltak meg, mivel mire a csapaterő alkalmazása miatti sajátos információáramlás és utasításadás lezajlott, a kődobálás befejeződött [BM.r. 15.§-a, Rtv. 16.§ (1) bekezdés]. Éppen ezért a felperes tévedett akkor, amikor a már bekövetkezett események mellett nem tartja lényegesnek az intézkedés jövőbeni hatásának mérlegelését.

 

Alaptalan az a felperesi érvelés, hogy a rendőrség nem tett semmit az ő, illetve a cigány lakosság védelme érdekében, hiszen számos ismertetett intézkedést végrehajtott (a különös súlyt kapott kődobálásnál pl. szoros rendőrsorfal biztosította a helyi lakosok és vagyontárgyaik biztonságát, mely védelem rövid ideig tartó elégtelen volta nem teszi semmivé az intézkedést). Az sem igaz, hogy a rendőrség célszerűségi szempontból nem oszlatta fel a rendezvényt, hiszen a megtett intézkedések kiválasztásának, illetve az egyes erőszakos események miatti fellépések szempontja a törvény által előírt arányosság volt.

 

A felperes kifogásolta, hogy rendőrség nem intézkedett helyben és azonnal a szabálysértéseket és bűncselekményeket elkövetőkkel szemben (kiemelés, igazoltatás, előállítás), nem lépett fel egyenként ellenük, eleget téve az Rtv. 13.§-ában foglalt általános intézkedési kötelezettségnek. Az Rtv. 13.§-ában foglalt általános kötelezettség, generális szabály, amellett a rendőrségnek az egyéb speciális, Rtv., Szolgálati Szabályzat és ORFK utasítás rendelkezéseit kellett követnie. Az alperes és az elsőfokú bíróság is helyesen foglalt állást e kérdésben, tekintettel arra, hogy a rendőrség csapaterőt alkalmazva sajátos taktikát és intézkedési rendet követve járt el az Rtv. 58.§-ában és 60.§-ában foglaltak szerint, és az egyéni intézkedések helyett az együttes biztosítás módját választotta. A csapaterő alkalmazása értelemszerűen azzal a következménnyel járt, hogy az erre az intézkedésre vonatkozó speciális szabályoknak kellett érvényt szerezni, ami felülírta az Rtv. 13.§ (1) bekezdés és 33.§ (1) bekezdés előírásait. A rendőrség tehát – szintén előre megtervezetten és bejelentett módon – csapaterőt alkalmazott, amely intézkedési mód nem tette lehetővé a rendőrök számára az egyéni fellépést, a csapaterő parancsnokának utasítása szerint kellett eljárniuk [Rtv. 60.§ (1) bekezdése]. A csapaterő alkalmazása a Szolgálati Szabályzatban foglaltak betartását követeli meg a rendőrtől, ennek az iratanyag tanúsága szerint a rendőrök eleget tettek [Szolgálati Szabályzat 51.§ (1) bekezdése]. Ezen intézkedési fajta szabályainak a rendőrség megfelelt, erről tanúskodik a Központi Nyomozó Főügyészség határozata, amely a felperes panaszában foglalt felvetésekkel egyező körben vizsgálta a rendőrség tevékenységét. A Kúria az elsőfokú bírósággal egyetértve rámutat arra, hogy a csapaterő parancsnokát terhelte az arányosság követelményének való megfelelés felelőssége.

A rendőrség gondoskodott arról, hogy a szabálysértést vagy bűncselekményt elkövetők felelősségre vonhatók legyenek. A történtekről a rendőrség eseménynaplót vezetett, videó- és fényképfelvételeket készített, az események után több szabálysértési és büntető eljárás indult a felelősség megállapítása céljából. Az utóbb kezdeményezett eljárások eredményessége nincs kihatással a rendezvény idején tett intézkedések jogszerűségére, mert azokat az adott körülmények tükrében és a vonatkozó jogszabályok alapján kell minősíteni.

 

Összességében a Kúria megállapította, hogy a rendőrség a körülményeket mérlegelve, az arányosság követelményét és a vonatkozó jogszabályokat szem előtt tartva döntött az intézkedések megtételéről, kellően alátámasztva a kiválasztott és mellőzött intézkedések szükségességét, a rendőrszakmai döntés megalapozottságát, és azt megalapozottan minősítette törvényesnek az elsőfokú bíróság.

 

Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

 

A pervesztes felperes a Pp. 270.§ (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§ (3) és (5) bekezdései alapján állapította meg a felülvizsgálati eljárásban kifejtett munkára tekintettel.

 

A pervesztes felperes a Pp. 78.§ (1) bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§ (1) bekezdése alapján állapította meg a Kúria.

 

 

Budapest, 2015. szeptember 23.

 

 

Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Buzinkay Zoltán s.k. bíró

 

 

Exit mobile version