A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Kfv.II.37.706/2015/10.
A tanács tagjai: Dr. Buzinkay Zoltán a tanács elnöke,
Dr. Márton Gizella előadó bíró,
Dr. Rothermel Erika bíró
A felperes:
Képviselője: dr. F Ügyvédi Iroda
Az I. rendű alperes: Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal
Képviselője:
- rendű alperes:
Képviselője: K Ügyvédi Iroda
A per tárgya: kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.165/2015/4. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria
– a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.165/2015/4. számú ítéletét közbenső ítéletnek tekinti, azt hatályon kívül helyezi és a jogalap körében a felperes keresetét elutasítja;
– kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint elsőfokú és 60.000 (hatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint a II. rendű alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint elsőfokú és 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget;
– kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 10.000 (tízezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A II. rendű alperes 2013. december 19-én kisajátítási kérelmet terjesztett elő a felperes tulajdonában álló hrsz.-ú szántó művelési ágú ingatlanból 1585 m² területrész kisajátítása iránt közlekedési infrastruktúra fejlesztési célból. A kisajátítás indokaként a „445. számú főút, Kecskemét északi elkerülő, az M5-5. számú-441. számú-44. számú főutak között” levő út építése céljából szükséges terület megszerzésére hivatkozott a 345/2012.(XII.6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. számú melléklet 1.24. pontjára utalással.
[2] Az I. rendű alperes a 2014. október 22-én meghozott BKB/001/37-52/2014. számú határozatával a kisajátítási kérelemnek helyt adva a felperes ingatlanából 1.585 m² területrészt kisajátított 2.578.000 forint kártalanítás ellenében, amelynek megfizetésére a II. rendű alperest kötelezte.
[3] Az I. rendű alperes a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 2. § e) pontja alapján a kisajátítás közérdekű célját megállapíthatónak találta. Rögzítette, hogy a tervezett elkerülő út nyomvonalára az NKH DA/KA/43/2/2010. számú határozattal építési engedélyt adtak ki. A nyomvonalat a Kecskemét Megyei Jogú Város Helyi Építési Szabályzatáról és Szabályozási Tervének jóváhagyásáról szóló 19/2015.(VI.1.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: HÉSZ) is tartalmazta. Kifejtette az I. rendű alperes, hogy ameddig a HÉSZ és az építési engedély az engedélyezett nyomvonalat tartalmazza, nem lehet más nyomvonalon megépíteni az elkerülő utat. Az I. rendű alperes a határozatában kitért arra is, hogy a felperes – vitatva a kisajátítás közérdekű célját – úgy nyilatkozott, hogy a beruházás tervezésekor három változat létezett a nyomvonalra és a változatok mögött feltételezett tanulmányok adatot szolgáltatnak arra, hogy más ingatlanon kisebb érdeksérelemmel lehetne megvalósítani a beruházást. A felperes azonban – hangsúlyozta az I. rendű alperes – a nyilatkozatán túl nem valószínűsítette, hogy a közérdekű cél megvalósítására más ingatlan is alkalmas és a beruházás azon történő megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével nem járna, így nem tett eleget a Kstv. 4. § (3) bekezdésében előírtaknak. Utalt arra is az I. rendű alperes, hogy a felperesnek mind az építésügyi hatósági eljárásban, mind az önkormányzati rendelet elfogadásával kapcsolatban lehetősége lett volna ügyféli jogait gyakorolni, jogorvoslattal élni, azonban ezzel a jogával a felperes nem élt. A perbeli beruházáshoz készült, elfogadott tanulmányterv szerint figyelembe vették a beruházás műszaki tartalmát, a járműveknek az előírt sebességéből adódó és a szabvány szerint szükséges ívviszonyokat, valamint a kialakítandó körforgalomnak a meglevő forgalmi csomópontok közé történő tervezési szükségességét. Követelmény volt a tervezés során, hogy az ingatlanokat a nyomvonal oly módon érintse, hogy azok a legkisebb műszaki és egyéb hátrányt szenvedjék. Ezek a műszaki és egyéb feltételek meghatározták a nyomvonalat végleges helyét.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[4] A felperes keresetében elsődlegesen a jogalap hiányára hivatkozott, másodlagosan a teljes ingatlan kisajátítását kérte 1800 forint/m² egységár alapul vételével. A jogalap körében egyrészt arra hivatkozott, hogy a Kstv. 24/A. § (1) bekezdése szerint a hatóság csak egy alkalommal élhetett volna hiánypótlási felhívással és mivel a II. rendű alperes a hiánypótlásnak nem tett eleget, az eljárást meg kellett volna szüntetnie a közérdekű cél bizonyítottságának hiányában. A jogalap körében másrészt arra is hivatkozott még, hogy az I. rendű alperes felhívására a II. rendű alperes nem indokolta meg a jogalapot, a közérdekű cél fennállását nem bizonyította, mert nem tette a bizonyítási eljárás részévé a felperes által kért tanulmányterveket. Állította, hogy a tanulmánytervekkel a II. rendű alperes rendelkezett, azt nem ismerhette meg. Mivel a tanulmánytervek nem kerültek becsatolásra, nem élhetett azzal az eljárásjogi lehetőséggel, hogy arra észrevételt tegyen, ezért az eljárás a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe is ütközött.
A felperes a tárgyaláson a termőföld végleges más célú hasznosításával kapcsolatos keresetét nem tartotta fenn.
[5] Az I. és a II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték arra hivatkozva, hogy a Kstv. 4. § (3) bekezdése szerint a felperes a valószínűsítésnek nem tett eleget.
Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes jogalapot érintő kereseti kérelmét vizsgálta és azt – az ítélet indokolása szerint – részben megalapozottnak találta, ezért az összegszerűségi kereseti kérelmet ez okból érdemben nem vizsgálta. A bíróság megállapította, hogy az R. 1. melléklet 1.24. pontja szerint a tervezett beruházás a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások közé tartozik. Rámutatott, hogy a kisajátítási kérelemnek a Kstv. 24. § (5) bekezdése szerint nem része a tanulmányterv, ezért azt a II. rendű alperesnek a kisajátítási kérelméhez nem kellett csatolnia. A kisajátítás jogalapjának megalapozottsága érdekében egy másik kisajátítási ügyben csatolt tanulmánytervek alapján a kisajátítás közérdekű célja megállapítható volt és a hatóság a Kstv. 24/A. § (2) bekezdése alapján a tényállás tisztázása körében több alkalommal is felhívhatta a kisajátítást kérőt hiánypótlásra, ezért a többszöri hiánypótlási felhívással az I. rendű alperes nem sértette meg a felperes által hivatkozott eljárási szabályokat.
[7] Az elsőfokú bíróság azonban a Kstv. 4. § (3) bekezdésének megsértésére való hivatkozást megalapozottnak találta, mert – álláspontja szerint –, a felperesnek mint tulajdonosnak a Kstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltételek fennállásának hiányát csak valószínűsítenie kell. Ennek a felperes úgy kívánt eleget tenni, hogy a II. rendű alperes által másik ügyben csatolt tanulmánytervre hivatkozott. A hatóság nem tette a felperes részére lehetővé, hogy a II. rendű alperes által, egy másik ügyben becsatolt tanulmánytervet megismerhesse, ezért az eljárás a tisztességes ügyintézésnek és a tisztességes eljárás elvének nem felelt meg.
[8] Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az I. rendű alperest új eljárásra kötelezte azzal, hogy a megismételt eljárásban lehetővé kell tenni a felperes számára a tanulmányterv megismerését és a felperes részére határidőt kell biztosítani arra, hogy a tanulmányterv alapján a Kstv. 4. § (3) bekezdése szerinti valószínűsítésnek eleget tehessen és ezt követően vizsgálhatja a hatóság a Kstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltétel fennállását és dönthet a kisajátítás jogalapjáról.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan közbenső ítélettel a kereset elutasítását és a kártalanítás összegszerűségére vonatkozó kereset tárgyában az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására való utasítását.
[10] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Kstv. 4. § (3) bekezdését megsértve a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdésébe ütközően döntött. Sérelmezte, hogy az ítéleti döntés folytán az elsőfokú bíróság nem rendelkezett arról, hogy a kártalanítás összegét a felperes milyen módon és mikor fizesse vissza, ezért az ítélet hiányos.
Eljárási jogsértésként hivatkozott a Pp. 332. § (3) bekezdésének megsértésére, valamint állította, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményét nem sértette meg.
[11] Arra hivatkozott az I. rendű alperes, hogy a bíróság nem bírálta el a termőföld végleges más célú hasznosítását engedélyező határozat hiányával kapcsolatos kereseti kérelmet és ugyan a felperes a keresete indokolását nem tartotta fenn, de a bíróság ebben a kérdésben döntéssel nem zárta le a jogvitát. Nem döntött továbbá a felperes végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelméről sem. A felperes csak az ítélet kihirdetését követően nyilatkozott úgy, hogy azt a kérelmét már nem tartja fenn, ezért döntést kellett volna hoznia erről is a bíróságnak.
[12] Előadta, hogy a Kstv. 4. § (3) bekezdése alapján a felperesnek nem csak a valószínűsítésnek kell eleget tennie, de azt is bizonyítania kell, hogy a közérdekű cél más ingatlanon a tulajdon kisebb sérelmével valósítható meg. A jogszabály egyértelműen sorrendet állít fel arról, hogy először a felperesnek kell valószínűsítenie, hogy a közérdekű cél más ingatlanon is megvalósítható és azt is, hogy a más ingatlanon történő megvalósítás a tulajdon kisebb sérelmével járna. A bizonyítás a felperest terheli és mivel a kisajátítási kérelemnek nem kötelező melléklete a tanulmányterv és jogerős építési engedélyt is kiadtak a nyomvonalra, a felperesnek kell valószínűsítenie a közérdekű cél tekintetében a más ingatlanon való megvalósítás lehetőségét és a kisebb érdeksérelmet is. A felperes a valószínűsítési kötelezettségének nem tett eleget. A felperes az eljárás során mindvégig csak arra hivatkozott, hogy tudomása van arról, hogy a kisajátítást kérő más ügyben csatolt tanulmánytervet és abban több alternatív megoldást is felvázoltak. Mivel a tanulmányterv létéről a kisajátítást kérő nyilatkozott, a felperes innen tudott annak létezéséről. A felperes azonban nem mondta meg, hogy a beruházás melyik ingatlanokon történő megvalósítása járna a tulajdon kisebb sérelmével. A felperesnek joga lett volna arra, hogy akár az építési engedélyezési eljárásban, akár a HÉSZ elfogadása során beszerezze a tanulmányterveket, ügyféli jogaival élve érvényesítse érdekeit már azokban az eljárásokban. A felperes a valószínűsítésnek bármilyen módon eleget tehetett volna, nem volt kötve a tanulmánytervhez, azt saját meglátása, véleménye leírásával és indokolásával is megtehette volna, illetve fordulhatott volna mind a kisajátítást kérőhöz, mind más szervhez, hogy a szükséges tanulmányt, ha erre akarja alapítani a valószínűsítését, maga is beszerezze. Az elsőfokú bíróság döntése azért is téves, mert a hatóság részletesen vizsgálta, hogy a közérdekű cél megvalósítása miért ezen a nyomvonalon lehetséges, utalva az építési engedélyre és a HÉSZ elfogadott rendelkezéseire. Utalt arra is, hogy a nyomvonalból csak egyetlen ingatlant nem lehet kiragadni, a nyomvonalon a beruházás kivitelezése a jogerős útépítési engedély alapján folyamatban van.
[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[14] A II. rendű alperes észrevételében az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmének való helyt adást kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
[16] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül.
[17] Az I.r. alperes a termőföld végleges más célú hasznosítása körében előterjesztett kereseti kérelem elbírálatlanságát kifogásolta, de jogszabálysértést nem jelölt meg. Jogszabálysértés nélkül hivatkozott jogsértés a fenti rendelkezések folytán nem bírálható el. Megjegyzi a Kúria, hogy a tárgyaláson visszavont kereseti kérelemről a bíróságnak nem kell döntést hoznia, ezért nyilvánvalóan alaptalan az I. rendű alperes e tárgyú kifogása. A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét a felperes a 2015. április 10-én iktatott beadványában pontosította, csak a birtokba adási kötelezettség vonatkozásában tartotta fenn. A bíróságnak a Pp. 332. § (3) bekezdése alapján a végrehajtás felfüggesztése tárgyában nyolc napon belül határoznia kellett volna, de ezt elmulasztotta, a 2015. április 23-án tartott tárgyaláson sem döntött. Mivel a bíróság a tárgyalás napján ítéletet hozott, a felperes erre tekintettel a kérelmét nem tartotta fenn. Az I. rendű alperes a Pp. 332. § (3) bekezdés megsértésére alappal a határidő elmulasztása ellenére nem hivatkozhat, mert a bíróság egyoldalú kérelemről mulasztott el döntést hozni, amelyet csak a kérelem előterjesztője lett volna jogosult kifogásolni, annak ellenfele nem.
Az I. rendű alperes azt is alaptalanul és jogszabálysértés megjelölése nélkül kifogásolta, hogy a bíróság a határozat hatályon kívül helyezése folytán nem rendelkezett a kártalanítás visszafizetésének módjáról, idejéről. Ismételten hivatkozik a Kúria arra, hogy jogszabálysértés nélkül hivatkozott jogsértés a fenti rendelkezések folytán nem bírálható el. Megjegyzi a Kúria, hogy közigazgatási perben a bíróságnak a visszafizetésről rendelkeznie nem kellett, ezt jogszabályi rendelkezés sem írja elő, jogszabálysértést ezért az I. rendű alperes sem tudott megjelölni.
[18] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem folytán abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogerős ítélet sérti-e a Kstv. 4. § (3) bekezdését és ennek folytán az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdését.
[19] A Kstv. 4. § (3) bekezdése szerint, ha a közérdekű célnak a kisajátítandó ingatlanon történő megvalósítására építési engedélyt adtak ki, a kisajátítási hatóság a 3.§ (1) bekezdés c) pontja szerinti feltételt csak akkor vizsgálja, hogy ha az ügyfél valószínűsíti, hogy a közérdekű cél más ingatlanon is megvalósítható, és hogy a más ingatlanon történő megvalósítás a tulajdon kisebb sérelmével járna.
[20] Ennek a rendelkezésnek az értelmezése során az elsőfokú bíróság téves álláspontra jutott. Ez a rendelkezés két feltételt ír elő. A kisajátítást szenvedőnek valószínűsítenie kell, hogy a közérdekű cél más ingatlanon is megvalósítható és azt is, hogy a más ingatlanon történő megvalósítás a tulajdon kisebb sérelmével járna. Az nem felel meg a valószínűsítésnek, ha a kisajátítást szenvedő arra hivatkozik, hogy a nyomvonal tervezése során több alternatíva létezett, mert azokat már más hatóságok (például a közlekedési hatóság, az építésügyi hatóság, illetve az önkormányzat) vizsgálták és a legoptimálisabb megoldást kiválasztották. A jelen esetben a meglevő lehajtói csomópontok közé esés, továbbá a haladási sebességből adódó ívviszonyok területigénye, valamint annak igénye, hogy az elkerülő út ideális távolságra essen a várostól és a nyomvonal a legkevesebb ingatlant érintse, a szabványok által meghatározott előírásokra és a közlekedésbiztonsági szempontokra is figyelemmel ezek a műszaki feltételek, előírások, igények a nyomvonal tervezett vonalát meghatározták, a nyomvonal változatok közötti választást behatárolták. A tervezés során készült több alternatíva közül kellett kiválasztani az ezeknek a feltételeknek leginkább megfelelő nyomvonalat. Ezt a mérlegelést már az eljárt hatóságok a perbeli útépítési beruházás és annak engedélyezése kapcsán elvégezték, ezért ezzel szemben a felperesnek azt kellett volna valószínűsítenie, hogy melyik másik alternatíva elfogadása lett volna indokolt és azt is, hogy az a tulajdon kisebb sérelmével járt volna.
[21] Ennek a „kettős” valószínűsítésnek a felperes nem tett eleget. A felperes a kisajátítási eljárásban mindvégig csak azt kérte, hogy a kisajátítást kérő csatolja be a több alternatívát tartalmazó tanulmányterveket és azt is csak állította, hogy önmagában az építési engedély megléte nem alapozza meg a kisajátítás adott ingatlanon való megvalósítása kizárólagosságra vonatkozó feltételnek a fennállását. A felperes álláspontja az volt, hogy a kisajátítási kérelem jogalapját a kisajátítást kérőnek kell bizonyítania, és ebben a körben a valószínűsítés alól mentesülve arra kívánt hivatkozni, hogy a kisajátítást kérő csatolja be a tanulmányterveket, amennyiben ennek nem tesz eleget a hiánypótlás során, akkor a hatóság az eljárást szüntesse meg. A felperesnek a kisajátítási kérelem jogalapjának vitatása mellett, mivel a tanulmányterv nem volt a kisajátítási kérelem kötelező melléklete és azt csatolni nem kellett, magának kellett volna valószínűsítenie, hogy a nyomvonal más területeket érintően való megtervezésével, kivitelezésével a tulajdon kisebb sérelme következne be. Ennek a valószínűsítésnek a felperes nem tett eleget, mert az arra való hivatkozással, hogy volt korábban három alternatíva, a valószínűsítés nem történt meg. A valószínűsítés alól a felperest azt sem menti fel, hogy nem ismeri a tanulmánytervben lévő adatokat, mert a tanulmányterv beszerzésére a felperesnek magának kellett volna lépéseket tennie, azt vagy az engedélyező hatóságtól vagy a kisajátítást kérőtől szükség szerint be kellett volna szereznie és így annak alapján kellett volna a valószínűsítési kötelezettségének eleget tennie, ha a tanulmánytervben foglalt alternatívákra kívánja alapítani a kifogását.
[22] Mindebből következően tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a tanulmánytervek felperes részére való rendelkezésre bocsátásának hiányában a tisztességes ügyintézés és a tisztességes eljárás elve sérült. A felperes a Kstv. 4. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének nem tett eleget, a hatóság az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdésében foglalt alapelvet nem sértette meg.
[23] Mindebből következően a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét, amely csak a jogalap kérdésében döntött, a Pp. 213. § (3) bekezdése alapján közbenső ítéletnek tekintette, azt a Pp. 275. § (4) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a jogalapot támadó kereset elutasította. A felperes összegszerűséget érintő kereseti kérelméről az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatása mellett külön meghozott döntéssel kell határoznia.
Az döntés elvi tartalma
[24] A Kstv. 4. § (3) bekezdésében foglalt valószínűsítésnek az ügyfél nem tesz eleget, ha jogerős építési engedéllyel rendelkező nyomvonalas beruházáshoz szükséges terület megszerzése érdekében indított kisajátítási eljárásban csak arra hivatkozik, hogy az engedélyezési eljárást megelőzően, a tervezés szakaszában több nyomvonal alternatíva létezett, de nem valószínűsíti, hogy egy másik nyomvonalon való megvalósítás optimálisabb megoldást jelentene és a tulajdon kisebb sérelmével járna, mint az elfogadott és építési engedéllyel érintett nyomvonal.
Záró rész
[25] A Kúria a jogalapi kérdésben pervesztes felperest kötelezte az I. rendű és a II. rendű alperes elsőfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltsége megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján, melynek összegét a kifejtett munkával arányban állóan állapította meg.
[26] A pervesztés eredményeként a Kúria a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére, amelynek összegét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (4) bekezdése, 39. § (3) bekezdés d) pontja és 50. § (1) bekezdése határozza meg.
[27] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2016. április 27.
Dr. Buzinkay Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Rothermel Erika sk. bíró
A kiadmány hiteléül:
