A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

 

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma:      Kfv.II.37.966/2015/9.

 

A tanács tagjai:. Tóth Kincső a tanács elnöke, előadó bíró

. Rothermel Erika bíró

. Buzinkay Zoltán bíró

 

A felperes:        Felperes neve

(felperes címe)

 

A felperes képviselője: Bartók Ügyvédi Iroda

. Bartók Béla ügyvéd

(cím)

 

Az alperes:        Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal

(1024 Budapest, Keleti Károly utca 24.)

 

Az alperes képviselője: … jogtanácsos

 

Más perbeli személy neve, perbeli állása: Alperesi beavatkozó

(cím)

 

Az alperesi beavatkozó képviselője:   Dr. Petrik Gábor ügyvéd

(cím)

 

A per tárgya:                    erdőgazdálkodási ügy

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: alperes és alperesi beavatkozó

A felülvizsgálni kért jogerős határozat:  Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

4.K.27.167/2015/10.

Rendelkező rész

A Kúria a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.167/2015/10. számú ítéletét hatályában fenntartja azzal, hogy az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

 

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

 

A 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

 

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

    A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

 

[1]     Az alperesi beavatkozó 2014. szeptember 4-én bejelentette, hogy a B.1. helyrajzi számú földrészletet érintően többségi tulajdont szerzett, ezáltal egy új jogi helyzet állt elő. Kérte az e földrészletre vonatkozóan erdőgazdálkodóként bejegyzett felperes jogosultságának, tevékenységének felülvizsgálatát.

[2]     Zala Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2014. szeptember 10. napján meghozott ZAG/01/5144-1/2014. számú végzésében – az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) végrehajtásáról szóló 153/2009. (XI.13.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 15.§-a alapján – kötelezte a felperest, hogy a megbízási szerződésen alapuló használati jogosultságának fennállását a B.1. hrsz.-ú erdő vonatkozásában igazolja. A hatóság megállapította, hogy az erdőgazdálkodó használati jogosultságát megalapozó megbízási szerződések szerinti megbízók tulajdonosi közössége megváltozott, ezért az erdőgazdálkodó használatának jogszerűségével kapcsolatban kétség merült fel.

[3]     A felperes részben fénymásolatban, részben eredetben csatolta a korábban megkötött haszonbérleti szerződéseket, azok módosításáról szóló szerződéseket, és arra hivatkozott, hogy a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 200.§ (1) bekezdése alapján a haszonbérleti szerződések fennállásának időtartama alatt a megbízási jogviszony is fennáll, ezért a Ptk. 430., 452. és 461.§-ai alapján jogosult az erdő használatára, mely jogosultsága csak a haszonbérleti szerződések lejártával szűnik meg. A jogviszonyára nem gyakorol hatást a használatba adó halála, vagy a tulajdonos személyének változása.

[4]     Ezt követően az elsőfokú hatóság 2014. szeptember 23. napján meghozott ZAG/01/5144-4/2014. számú végzésében értesítette a felperest a beavatkozó kérelemére, az erdőgazdálkodói jogviszony megszüntetése tárgyában indított eljárásról.

[5]     2014. október 3. napján kelt ZAG/01/5144-5/2014. számú határozatával és végzésével az elsőfokú hatóság törölte a felperest, mint erdőgazdálkodót – a B.1. helyrajzi számú erdőn – az erdőgazdálkodói nyilvántartásból, egyidejűleg megállapította a társult erdőgazdálkodási kötelezettséget a tárgyi földrészletre vonatkozóan. Tájékoztatta a földrészlet tulajdonosait, hogy kötelesek társult erdőgazdálkodást folytatni az adott területen. Megállapította az erdő-felújítási kötelezettséget, annak határidejét és végzésben kötelezte a felperest, hogy a B.a), B.b) és B.c) erdőrészletre vonatkozó, 2014. évre bejelentett és az erdészeti hatóság által tudomásul vett fakitermelés aktuális készültségéről tegyen bejelentést. Egyúttal figyelmeztette a kötelezettségek teljesítése elmulasztásának következményeire. Az elsőfokú hatóság határozatában rögzítette, hogy a becsatolt haszonbérleti szerződések nem képezték az erdőgazdálkodói nyilvántartásba vétel alapját, mert a felperes (jogelődje) nem haszonbérleti, hanem megbízási szerződések alapján kérte a nyilvántartásba vételét. Álláspontja szerint a megbízási jogviszony személyhez kötöttsége folytán a bekövetkezett tulajdonosváltozás miatt a megbízási szerződések megszűntek, ugyanakkor a benyújtott haszonbérleti szerződések nem igazolják a használati jogosultság fennállását, mert a haszonbérleti szerződésből származó esetleges használati jogok nyilvántartásba vétele nem történt meg. Mindezek alapján és az erdőgazdálkodói nyilvántartásból való törlés kapcsán hivatkozott az Evt. 17.§ (5) bekezdésére, 18.§ (1) bekezdésére, a Vhr. 14.§ (1) bekezdés b) pontjára, és 15.§-ára.

[6]     A fellebbezés folytán eljárt alperes 2014. december 2. napján meghozott 04.4/2486-2/2014. számú döntésében az elsőfokú határozatot és végzést helybenhagyta. Az elsőfokú határozat érvein túl hangsúlyosan hivatkozott a régi Ptk. 481.§-ában foglaltakra, kiemelve, hogy a felperes által sem vitatottan az érintett földrészlet tulajdonosi köre megváltozott, a tulajdonostársak együttesen, közösen kötöttek szerződést, ezért valamelyikük kilépése a tulajdonközösségből önmagát a szerződést is megszünteti. Érvelése szerint a megbízási szerződés nem rendelkezik arról, hogy tulajdonosváltozás esetén az erdőgazdálkodásra vonatkozó megbízási szerződés változatlan tartalommal fennállna, a megbízási szerződés létét a korábban megkötött haszonbérleti szerződések és azok módosításai pedig nem igazolják.

 

A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem

 

[7]     A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Állította, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően került sor a megbízási és haszonbérleti szerződések egyidejű megkötésére, de a jogviszony valós részletes szabályait és tartalmát a haszonbérleti szerződések szabályozták, hiszen ezek rögzítették a földhasználati jog átengedését, a bérlet időtartamát, a bérleti díj mértékét és a felek egyéb jogait és kötelezettségeit. Álláspontja szerint a felek közötti jogviszony a két szerződés egységes értelmezésével kezelhető, és az ügyben a haszonbérlet szabályai alapján hozható csak megalapozott döntés. Sérelmezte, hogy a hatóság az erdőgazdálkodói minőségét és használati jogosultságát a haszonbérleti szerződések és azok módosításai alapján nem állapította meg. Hangsúlyozta, hogy a tulajdonjog átruházása esetén – a régi Ptk. 481.§-a alapján – a megbízási szerződés nem szűnik meg, ezt tévesen állapította meg a hatóság. Álláspontja szerint a polgári jogi kérdések eldöntésével a hatóság túlterjeszkedett a hatáskörén.

[8]     Az alperes ellenkérelmében a határozatában foglaltakat fenntartotta.

 

Az elsőfokú ítélet

 

[9]     Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát és végzését az elsőfokú határozatra és végzésre is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte. Elsődlegesen arra mutatott rá, hogy az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (továbbiakban: régi Evt.) és a régi Evt. végrehajtásáról szóló 29/1997.(IV.30.) FM rendelet (továbbiakban: régi Vhr.) 14.§ (1) bekezdése alapján – a felperesi jogelőd erdőgazdálkodói nyilvántartásba vételekor – lehetőség volt a haszonbérleti szerződés és megbízási szerződés alapján is a használati jogosultság megszerzésére, míg a hatályos Evt. alapján megbízási szerződéssel már nem lehet megszerezni a termőföld, így az erdő használati jogát. A bíróság elemezte a megbízás és a haszonbérlet közötti különbséget. Részletesebb indokolás nélkül releváns körülménynek tekintette, hogy a haszonbérleti és a megbízási szerződéseket együttesen kell értelmezni, és a felek közötti jogviszonyban inkább a haszonbérleti jogviszony jellemzői vannak túlsúlyban. A hatósági eljárás és a bírósági felülvizsgálat szempontjából annak tulajdonított jelentőséget, hogy a tárgyi erdőgazdálkodói nyilvántartásba vételre megbízás jogcímén került sor, az erdőgazdálkodói nyilvántartásban a használat jogcímeként jelenleg is megbízás szerepel. Ezért elfogadta, hogy a felperesnek a Vhr. 15.§-a szerinti eljárás során azt kellett igazolnia, hogy megbízás jogcímén fennáll-e a használati jogosultsága. Egyetértett azzal a beavatkozói hivatkozással, hogy a használat jogcímének megváltozását a Vhr. 12.§-a alapján a felperesnek kellett volna bejelentenie, e körben a hatóságot mulasztás nem terheli.

[10]   Fentiekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a felperes – a Vhr. 15.§-ának megfelelő igazolás során – nem hivatkozhat alappal arra, hogy a használati jogosultsága haszonbérleti szerződés alapján áll fenn.

[11]   A bíróság a kereseti kérelem tükrében vizsgálta, hogy megszűnt-e a megbízási szerződés. E körben megállapította, hogy perbeli esetben az Evt. 17.§ (6) és (7) bekezdéseiben szabályozott társult erdőgazdálkodás alapján az erdőtulajdonosoknak a tulajdonjoga, illetve a használati joga korlátozva van annyiban, hogy az erdőt egy személy használatába kell adniuk. A társult erdőgazdálkodásból következően a tulajdonostársak nem jogosultak a saját tulajdoni hányaduk használatáról rendelkezni, az erdőnek mint egésznek a használatba adásáról csak a tulajdonostársak közössége rendelkezhet, mégpedig a régi Ptk. 140.§ (2) bekezdése szerinti szótöbbségi határozattal. A bíróság eldöntendő kérdésnek tekintette, hogy a megbízási szerződés a megbízó személyében történő jogutódlással megszűnik-e. Utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: új Ptké.) 50.§ (1) bekezdésére, mely alapján megállapította, hogy a perbeli megbízási szerződésekre a régi Ptk. rendelkezései az irányadók.

[12]   A bíróság tényként állapította meg, hogy az alperesi beavatkozó többségi tulajdoni hányadát adásvétel jogcímén, élők közötti jogutódlással szerezte meg a megbízási szerződést megkötő tulajdonostársaktól. Elfogadta, hogy a megbízás bizalmi jellegű jogviszony, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a régi Ptk. 481.§ b) pontja kizárólag természetes személyek halála esetén rendelkezik a megbízás megszűnéséről. Amennyiben a jogutódlás élők között történik, úgy arra vonatkozóan a régi Ptk. 481.§-a a törvény erejénél fogva nem mondja ki a megbízási szerződés megszűnését. A bíróság álláspontja szerint a jogviszony bizalmi jellegéből következik az a szabályozás, hogy a régi Ptk. 483.§ (1) bekezdése alapján a szerződés azonnali hatályú felmondásának joga fennáll, melyet azonban a (4) bekezdés értelmében a felek korlátozhatnak folyamatos megbízási jogviszony esetében.

[13]   A bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben a régi Ptk. 481.§ d) pontjának alkalmazása sem merülhet fel, mivel a jogviszony bizalmi jellegéből nem következik automatikusan a megbízás tárgytalanná válása. Hangsúlyozta a bíróság, hogy nem állt rendelkezésre adat arra nézve – és ezt az alperesi beavatkozó sem állította -, hogy a megbízási szerződést felmondta, illetve a megbízási szerződés megszűnését bíróság állapította volna meg. Ezért a perbeli esetben fel sem merülhet a Vhr. 14.§ (1) bekezdés b) pontjának és (2) bekezdésének alkalmazása.

[14]   A bíróság rámutatott arra, hogy nem vizsgálható az, hogy a megbízási szerződés módosításában a felek a felmondás jogát jogszerűen korlátozták-e, mivel ez polgári bíróság hatáskörébe tartozik.

[15]   Végkövetkeztetése az volt, hogy az erdőgazdálkodói bejegyzés alapjául szolgáló megbízási szerződés – az alperes hivatkozásával ellentétben – nem szűnt meg, s a felperes használati jogosultsága továbbra is fennáll, ezért az alperes jogszabálysértő módon törölte a felperest az erdőgazdálkodói nyilvántartásból.

 

A felülvizsgálati kérelmek és ellenkérelem

 

[16]   A jogerős ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

[17]   Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet téves értelmezése folytán sérti a régi Ptk. 112.§ (1) bekezdésében, 481.§-ában, továbbá a Vhr. 14.§ (1) bekezdés b) pontjában és 15.§-ában foglaltakat. Hangsúlyozta, hogy az alperesi beavatkozó többségi tulajdont szerzett a tárgyi erdőrészletben ahogy ezt a jogerős ítélet is tartalmazza. A megbízási szerződés megszűnése kapcsán hangsúlyozta, hogy egy földrészlet tulajdonának átruházásakor a dologi jogviszonyokban bekövetkezik jogutódlás, a kötelmi jogviszonyokban azonban nem. Az alperes szerint a fentieket alátámasztja a régi Ptk. 112.§ (1) bekezdése is, így ha a megbízó tulajdonjoga megszűnik, már nem rendelkezhet a dologgal, az általa adott megbízás tárgya feletti rendelkezési joga megszűnik, így a megbízás a régi Ptk. 481.§ d) pontja értelmében tárgytalanná válik. Ezért a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján a tulajdonközösség bármely tagjának személyében bekövetkezett jogutódlás – akár élők közötti jogutódlásról, akár öröklésről van szó – tulajdoni hányadtól függetlenül megszünteti azt a megbízást, melynek alapján az erdőgazdálkodó az erdőterület használatára jogosult. Véleménye szerint ez következik egyébként a megbízási jogviszony személyes és bizalmi jellegéből is. Kiemelte, hogy az alperesi beavatkozó megszerezte az ingatlan többségi tulajdonát, így megvan az ingatlannal való rendelkezéshez szükséges többségi szavazati joga, amelyet a régi Ptk. 140.§ (2) bekezdése megbízás esetén megkíván. Ebből következően nyilvánvalóan megszűnt a megbízás mögötti megbízói érdek, a megbízás tárgytalanná vált.

Összefoglalt álláspontja szerint az új tulajdonos nem lép be a megbízási szerződésbe jogutódként, ha a megbízás megszűnik, megszűnik azon megbízói érdek, amely érdekében a megbízás létrejött.

[18]   Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályi rendelkezésnek megfelelő új határozat meghozatalát, azaz a felperesi kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az elsőfokú bíróság számos megállapítást tett, ugyanakkor azok relevanciáját és a megállapításhoz tartozó részletes indokolást az ítélet nem tartalmazza. E körben hiányolta annak indokolását, hogy miért kellett volna fokozott hangsúllyal vizsgálni a haszonbérlet sajátosságainak dominanciáját a felek együttműködésében. Állította, hogy a bíróságnak a beavatkozó tulajdonszerzésére vonatkozó ténymegállapítása és az abból levont jogi következtetése is nyilvánvalóan téves. Elismerte, hogy a perbeli ingatlan többségi tulajdoni hányadát élők közötti szerződéssel, adásvétel útján szerezte meg, de hangsúlyozta, hogy nem kizárólag a perbeli megbízási szerződést megkötő tulajdonostársaktól, hanem részben olyan tulajdonostársaktól szerzett tulajdont, akik a megbízási szerződést megkötő tulajdonostársaktól öröklés jogcímén szerezték meg az ingatlan meghatározott tulajdoni illetőségét. Sérelmezte, hogy a bíróság nem tulajdonított jelentőséget a 2015. május 14-én kelt beadványában foglaltak ellenére annak, hogy sem a hatósági eljárásban, sem a bírósági eljárásban nem került sor annak vizsgálatára, hogy a megbízási szerződés a felek halála folytán akár már korábban is megszűnt-e. Álláspontja szerint a felperesnek azt kellett volna igazolnia, hogy azok a tulajdonostársak, akiktől a beavatkozó adásvétel útján tulajdonjogot szerzett, ugyanazok a személyek, akikkel a felperesi jogelőd a megbízási szerződést is megkötötte. E körben azonban a felperesi bizonyítás elmaradt. Hivatkozása szerint jogszabálysértően értelmezte a bíróság a régi Ptk. 481.§ b) pontjában foglaltakat, amikor nem állapította meg a megbízási szerződés megszűnését a megbízási szerződést megkötő természetes személyek halála miatt. Véleménye szerint a tulajdonostársak társult erdőgazdálkodásra való kötelezettsége nem írja felül a Ptk. idézett rendelkezését. Sérelmezte, hogy a bíróság nem vizsgálta – és a felperest e körben nem is kötelezte bizonyításra annak kapcsán -, hogy az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan tulajdonostársai többségi akarata egyáltalán megállapítható-e. Sérelmezte, hogy a bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak sem, hogy a felperes által hivatkozott megbízási okiratok külön-külön hol egy, hol több személlyel jöttek létre, és az egyik okiratot aláíró megbízók nem ismerték a többi, azonos tárgyban aláírásra került okirat tartalmát, s magából az okiratból sem tűnik ki az, hogy ezáltal a felperes az egész terület használójává vált. Márpedig a felhívott jogszabályok szerint az ingatlannak, mint egésznek a használatba adásáról lehetett csak rendelkezni. Álláspontja szerint a megbízási szerződések egészében sem jelenítik meg azt, hogy az egész ingatlan használatba adása volt a szerződést megkötő személyek szándéka. Állította, hogy a hatóságnak nem is állt rendelkezésére olyan tartalmú irat, melyből az tűnne ki, hogy az ingatlan egésze feletti használat átengedése a felperes részére megtörtént. Hangsúlyosnak tekintette – az ítélet azon megállapítása mellett, hogy a felperesnek megbízás jogcímén fennálló használati jogosultsága volt -, hogy a felperes mind a közigazgatási, mind pedig a bírósági eljárásban a haszonbérleti szerződések és azok módosításaival kívánta igazolni a használati jogosultsága fennállását. Ezzel – álláspontja szerint – a felperes igazolási kötelezettségének egyáltalán nem tett eleget. Érvelése szerint a megbízási szerződést a beavatkozó többségi tulajdonszerzése megszüntette, figyelemmel a megbízási szerződés bizalmi jellegére is, valamint a régi Ptk. 474.§ (2) bekezdésére és a 481.§ d) pontjára. Iratellenesnek tartotta azt a megállapítást, hogy nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a megbízási szerződést a beavatkozó felmondta. E körben utalt arra, hogy a 2015. május 14. napján kelt érdemi ellenkérelmében előadta és csatolt iratokkal igazolta, hogy több alkalommal jelezte a felperes felé, hogy az erdőgazdálkodási feladatok ellátására vonatkozó megbízást nem áll szándékában fenntartani, s kérte, hogy a felperes függessze fel az erdőgazdálkodási tevékenységét. A megbízás megszűnését elrendelő többségi tulajdonosi határozatról (2014. szeptember 30.) az alperest írásban értesítette, és erre alapítottan terjesztette elő kérelmét az alperesnél az erdőgazdálkodó nyilvántartásból való törlése érdekében. A felmondás a hatósági iratok között is kétségtelenül fellelhető, még akkor is, ha a beavatkozói küldeményben maga a felmondás szó kifejezetten nem került megjelölésre.

[19]   A felperes felülvizsgálati ellenkéremében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a megbízási és a haszonbérleti szerződéseket együttesen kell értelmezni. Vitatta, hogy csak a megbízás jogcímén fennálló használati jogosultságát igazolhatta a Vhr. 15.§-a alapján.  Változatlanul hibás érvelésnek találta a tulajdonosváltozás miatt a megbízás megszűnésének megállapítását. A beavatkozónak a tulajdonostársak halálára vonatkozó felülvizsgálati érvelésére úgy reagált, hogy az a felülvizsgálati eljárás kereteit meghaladja.

 

    A Kúria döntése és jogi indokai

 

[20]   Az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – nem alapos.

[21]   A Kúria a jogerős ítélet törvényességét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275.§ (2) bekezdése alapján a két felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között vizsgálta, továbbá döntését a Kúria Kfv.III.37.965/2015/6. számú ítéletének ismeretében hozta meg. Figyelemmel arra, hogy a jelen ügyben hozott döntés és a  Kfv.III.37.965/2015/6. számú ítélet ellentétes következtetéseket tartalmaz, indokolt az egyik döntés elvi döntésként való kiválasztása.

[22]   A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást feltárta, a megállapított tények körében nagyobbrészt helyes megállapításokat tett, azt jól ismerte fel, hogy a hatósági döntések téves jogértelmezésen alapultak, ugyanakkor azt nem vette figyelembe, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a hatóság kérelemre indult eljárásban döntött, ezért a hatósági eljárás megismétlése szükséges.

[23]   A jelen ügy szempontjából alapvető jelentőségű, hogy a hatóság regisztratív feladatokat lát el, részben közhiteles erdőgazdálkodói nyilvántartást vezet, melybe az Evt. 18.§ (2) bekezdése alapján adat bejegyzésének, megváltoztatásának, törlésének vagy közhiteles hatósági nyilvántartásból történő adatátvétel, vagy közokirat, vagy teljes bizonyító erejű magánokirat alapján van helye.

[24]   Az eljárt hatóságnak nincs hatásköre – jogszabály nem hatalmazza és nem is hatalmazhatja fel –  arra, hogy polgári jogvitát döntsön el, ezek a kérdések polgári bíróságra tartoznak.

[25]   Az Evt. 18.§ (2) bekezdése alapján a hatóság kizárólag a felsorolt forrásból származó, nyilvánvaló tények, adatok alapján vezethet át változtatást és törölhet bejegyzett erdőgazdálkodót.

[26]   Releváns a jelen ügy megítélése kapcsán, hogy az kérelemre, vagy hivatalból indult. A beavatkozó felülvizsgálati eljárásban tett nyilatkozatában vitatta, hogy kérelemére indult az eljárás, ezzel szemben azonban a Kúria azt állapította meg – a 2014. szeptember 23-án kelt ZAG/01/5144-4/2014. számú végzésben foglaltak miatt -, hogy a hatóság a beavatkozó kérelmére indította meg az erdőgazdálkodói jogviszony megszűnésének vizsgálata tárgyú eljárást, annak ellenére, hogy e végzés meghozatala előtt hivatalból, a Vhr. 15.§-a alapján hívta fel a felperest jogosultságának igazolására. A kérelemre indult eljárásban a Vhr. 14.§ (1) bekezdése szerint a kérelmezőnek, azaz jelen esetben a beavatkozónak lett volna a kötelessége, hogy az állításait az Evt. 18.§ (2) bekezdésének megfelelő módon okirattal igazolja. Erre nem került sor, melyet a hatóság tévesen nem értékelt a beavatkozó terhére. E kérdést a bíróság sem vizsgálta alaposan, mert a fent ismertetett tények ellenére úgy tekintette, hogy az eljárás hivatalból indult, és a Vhr. 14.§ (1) és (2) bekezdése alkalmazása fel sem merülhet, a hatósági döntés hatályon kívül helyezése ellenére új eljárás elrendelésére nincs szükség.

[27]   Az tényszerűen igaz, és ezt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg és tekintette releváns körülménynek, hogy a felperes (jogelődi) erdőgazdálkodói nyilvántartásba vételének alapja a megbízási szerződés volt. Ez okból kizárólag a megbízási jogviszonyra vonatkozó bizonyítékokkal kell/lehet a jogosultság folyamatos fennállását igazolni. A haszonbérleti szerződések az erdőgazdálkodói használati jogosultság folyamatos fennállásának igazolására jelen ügyben nem alkalmasak. Ettől függetlenül a felperes a haszonbérleti szerződések alapján is kérheti a nyilvántartásba vételét, azonban az önálló eljárás tárgya lehet. Itt jegyzi meg a Kúria, hogy helytállóan érvelt a beavatkozó, amikor azt állította, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló jogcímnek van jelentősége, és irreleváns a jogviszony folyamatossága szempontjából a haszonbérleti szerződések léte, a megbízási és haszonbérleti jogosultságok keveredése, a jogviszonyban a haszonbérleti jelleg dominanciája.

[28]   Az elsőfokú bíróság – mivel a határozat kizárólag erre az indokra utal – okkal vizsgálta, hogy a tulajdonosváltozás (mint új körülmény) elegendő-e a megbízási szerződés megszűnésének hatósági megállapításához. Tekintettel arra, hogy a hatóság a tulajdonos(ok) halálának kérdését, de a felmondás megtörténtét, illetve ezen okokból a megbízási jogviszony megszűnését nem vonta vizsgálati körébe, ezért a bíróságnak nem is kellett vizsgálnia e kérdéseket, mindezt indokolatlanul hiányolta a beavatkozó.

[29]   A hatóság a polgári jogviszonyt érintő határozati álláspontját a régi Ptk. 481.§-ára (alpontra hivatkozás nélkül) alapította. Ez az érvelés – pontatlansága folytán – már önmagában is jogsértő [2004. évi CXL. törvény 72.§ (1) bekezdés ef) pont], mivel a régi Ptk. 481.§-a négy különböző esetet sorol fel a megbízási jogviszony megszűnése körében. Az alperesnek a döntéshozatalkor a négy rendelkezés közül ki kellett volna választania, hogy melyik az adott tényállás mellett alkalmazandó/alkalmazott szabály. A bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy önmagában a tulajdonosváltozás nem vezethet a megbízási szerződés megszűnésének hatósági megállapításához, mivel a megbízási szerződés nevesített megszűnési esetei között, úgyis mint a szerződés felmondása; bármely fél halála, jogi személy jogutód nélküli megszűnése; megbízó cselekvőképességének részleges vagy teljes elvesztése; a megbízás tárgytalanná válása [régi Ptk. 481.§ a)-d) pont] ez nem szerepel, továbbá az a szerződés általános megszűnési okai [régi Ptk. 319-323.§] közé sem sorolható. Így nyilvánvaló megszűnési esetnek nem tekinthető.

[30]   Az erdőgazdálkodói nyilvántartás vezetése egy regisztratív hatósági feladat, továbbá az erdészeti hatóság kizárólag az Evt. 18.§ (2) bekezdésében foglalt adatok és okiratok alapján végezhet bejegyzést, ezért jogszabályban nem nevesített, nyilvánvaló és kifejezett rendelkezés hiányában nem tehet olyan megállapítást, hogy a megbízó személyében bekövetkezett – nem halál miatti – változás önmagában a jogviszony megszűnését, ezzel együtt az erdőgazdálkodói jogosultság megszűnését eredményezi.

[31]   A hatóság határozatában nem utalt és nem is utalhatott a megbízás tárgytalanná válására, mert e megszűnési ok fennállását, az érdekmúlást csak a polgári bíróság vizsgálhatja. Ez okból alaptalan az erre vonatkozó hatósági felülvizsgálati érvelés is.

[32]   A hatóság nem tárta fel a korábbi tulajdonostársak elhalálozásával kapcsolatos körülményeket, így a régi Ptk. 481.§ (1) bekezdés b) pontjára való hivatkozás ebben az eljárásban vizsgálat tárgyát sem képezte/képezhette, függetlenül attól, hogy a beavatkozó ezt a hatósági eljárásban felhozta. Ugyanígy nem lehet ebben a perben, és különösen nem a felülvizsgálati eljárásban, vizsgálni azt, hogy a felperes (jogelőd) erdőgazdálkodói nyilvántartásba vétele korábban jogszerűen történt-e meg. A nyilvántartásba vételről jogerős hatósági határozat van, amelyet jelen eljárásban tényként kell kezelni.

[33]   Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a bíróság törvényesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes megalapozatlan és téves jogértelmezésen alapuló döntést hozott, ugyanakkor az elsőfokú bíróság nem biztosította a megismételt eljárás elrendelésének hiányában a beavatkozói kérelem elbírálását, így mulasztott, mely okból a Kúria a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján az ítéletet azzal tartotta hatályban, hogy a Pp. 339.§ (1) bekezdése alapján kötelezte az elsőfokú hatóságot új eljárásra. A megismételt eljárásban a hatóságnak el kell döntenie, hogy mely körülményeknek (halál, felmondás, megbízás tárgytalanná válása) tulajdonít jelentőséget, szükség van-e megelőző polgári peres eljárás lefolytatására, közhiteles nyilvántartásból további adatok beszerzésére, a beavatkozó okiratok csatolására való kötelezésre, és csak az Evt. 18.§ (2) bekezdése szerinti adatok, okiratok alapján dönthet az erdőgazdálkodó nyilvántartásból való törléséről. Eljárása során köteles tiszteletben tartani a bíróság hatáskörét.

 

A döntés elvi tartalma

 

[34]   Megbízási szerződés esetén a megbízó személyében bekövetkezett – de nem halál miatti – változás önmagában és az Evt. 18.§ (2) bekezdése szerinti adatok hiányában nem eredményezheti annak hatósági megállapítását, hogy a megbízási jogviszony, ezzel együtt az erdőgazdálkodó használati joga megszűnt, és ezért őt a nyilvántartásból törölni kell. [2009. évi XXXVII. törvény 18.§ (2) bekezdés, 153/2009.(XI.13.) FVM rendelet 14.§ és 15.§, 1959. évi IV. törvény 481.§]

 

    Záró rész

 

[35]   A felperes pernyertességére tekintettel és a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 270.§ (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a Kúria az alperest a felperes felülvizsgálati eljárásban – jogi képviselettel – felmerült költségeinek viselésére, melynek összegét a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§ (3) és (5) bekezdése alapján állapította meg.

[36]   Az 1990. évi XCIII. törvény 50.§ (1) bekezdése szerinti mértékű felülvizsgálati illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján.

 

 

, 2016. szeptember 14.

 

 

   

. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Rothermel Erika s.k. bíró, Dr. Buzinkay Zoltán s.k. bíró

 

___________________________________________________________

 

    A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.37.966/2015/10. szám

 

A Kúria a Bartók Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Bartók Béla ügyvéd) által képviselt Felperes neve (felperes címe) felperesnek a … jogtanácsos által képviselt Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (1024 Budapest, Keleti Károly utca 24.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt – amelybe alperes pernyertessége érdekében a dr. Petrik Gábor ügyvéd (cím) által képviselt Alperesi beavatkozó (cím) beavatkozott – a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.167/2015/10. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 11. és az alperesi beavatkozó által 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban a Kúria 2016. szeptember 14. napján kelt Kfv.II.37.966/2015/9. számú ítélete kiegészítése tárgyában az alulírott napon – tárgyaláson kívül – meghozta a következő

 

k i e g é s z í t ő    í t é l e t e t  :

  

A Kúria a Kfv.II.37.966/2015/9. számú ítélete rendelkező részét az alábbiakkal egészíti ki:

 

„Kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

 

Kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.”

 

A kiegészítő ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

 

          I n d o k o l á s

  

A Kúria a Kfv.II.37.966/2015/9. számú ítélete írásba foglalásakor hivatalból észlelte, hogy az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme kapcsán elmulasztotta a perköltségről és illetékről való rendelkezést, ezért azt a rendelkező részben foglaltak szerint kiegészítette a Pp. 225. § (6) bekezdése alapján.

 

Tekintettel arra, hogy az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Kúria az alperesi beavatkozót a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdésére figyelemmel kötelezte a pernyertes felperes felülvizsgálati eljárásban – jogi képviselettel – felmerült költségeinek viselésére, melynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése alapján állapította meg.

 

Az alperesi beavatkozó a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles megfizetni az 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdés szerinti felülvizsgálati illetéket.

 

 

Budapest, 2016. szeptember 21.

 

 

Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Rothermel Erika s.k. bíró, Dr. Buzinkay Zoltán s.k. bíró