A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Kfv.III.37.511/2016/10.
A tanács tagjai:. Kárpáti Zoltán a tanács elnöke
. Fekete Ildikó előadó bíró
. Kovács Ákos bíró
A felperes: felperes neve
()
Képviselője: Palásthy és Társai Ügyvédi Iroda
(ügyintéző: dr. Kárpáti Margit ügyvéd, fél címe 1)
Az alperes: alperes neve
()
Képviselője: jogtanácsos
A per tárgya: élelmiszerlánc-felügyeleti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, 17.K.33.419/2014/17.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.33.419/2014/17. számú ítéltét hatályában fenntartja.
Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – felhívásra – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a felperes Budapest, szám alatti telephelyén 2013. október 7. napján végzett ellenőrzése során jelölési hiányosságot állapított meg 87 élelmiszer árutétel vonatkozásában. Az alperes a csomagolási egység (db, rekesz, zsák, doboz), a csomagolási egység súlya (kg), összsúly (kg), származási hely, valamint minőségmegőrzési idő, gyártási idő és csomagolási idő alapján határozta meg az egyes tételeket. Ezek forgalomba hozatalát az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvbe foglalt döntésével azonnali hatállyal megtiltotta. Erről KE-400/4/2013. számon indokolt határozatot hozott. A felperes keresettel támadta meg a határozatot, majd keresetétől elállt, ezért a bíróság a pert megszüntette. Az alperes a KE-13/11/2014. számú határozatával a forgalmi korlátozást az ipari felhasználás tekintetében feloldotta, a tételek élelmiszerkénti forgalomba hozatalát vagy élelmiszeripari felhasználását azonban megtiltotta.
[2] Mindezen előzményeket követően az alperes 2014. június 10. napján kelt KE-13/12/2014. számú határozatával a felperest 4.350.000 forint élelmiszerlánc-felügyeleti bírság és 75.424 forint eljárási költség megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a felperes megsértette az élelmiszer forgalomba hozatalára vonatkozó szabályokat, ezért vele szemben az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) 63. § (1) bekezdés a) pont, aj) alpontja alapján élelmiszerlánc-felügyeleti bírságot kellett kiszabni. Ennek összege az élelmiszerlánc felügyeletével összefüggő bírságok kiszámításának módjáról és mértékéről szóló 194/2008.(VII.31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 12. § (2) bekezdése alapján, a nyomon követhetőségi szabályok megsértése miatt tételenként 50.000 forint. Az Éltv. 46. § (2) és (3) bekezdése alapján megállapított eljárási költség viselésére kötelezés a a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 157. § (4) bekezdésén alapult.
A kereset és ellenkérelem
[3] A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint nem a Kr. szerinti tételes bírság alkalmazásának, hanem az annál magasabb szintű Éltv. 59. § (5) bekezdése szerinti, az eset összes körülményeire tekintettel mérlegeléssel meghatározott bírság kiszabásának van helye. A kiszabott bírság nem áll arányban az elkövetés súlyával, a felperes gazdasági helyzetével és azzal a ténnyel, hogy korábban még nem került sor vele szemben élelmiszerrel kapcsolatos bírság kiszabására. Álláspontja szerint figyelembe kellett volna venni a bírság kiszabásánál, hogy az élelmiszerek jó minőségűek voltak. Minden tétel nyomon követhetősége igazolva lett számlákkal és szállítólevelekkel, a termékek raktárban voltak, nem pedig kereskedelmi forgalomban, azok felcímkézése, jelölése folyamatban volt és a felperes mikrovállalkozás, melynek fennmaradását veszélyezteti a kiszabott bírság. Mindezért az alperes határozata sérti az Éltv. 59. § (5) bekezdését, továbbá a Kr. 12. § (2) bekezdését is, ugyanis az alperes helytelenül határozta meg a tételeket. Utalt arra a felperes, hogy a Kr. 2014. április 21. napja előtt hatályban volt 2. § (2) bekezdése szerinti tétel-fogalom alapján kell az ügyet elbírálni. A 13/11/2013. számú határozattal szemben keresetétől azért állt, mert a jelölési hiányosságot nem tudta vitatni. A tétel fogalma a bírság meghatározásánál nyerte el jelentőségét, így ezzel kapcsolatos jogszabálysértésre hivatkozással álláspontja szerint támadhatja a bírsághatározatot. Szakértői bizonyítást indítványozott annak tisztázására, hogy mit kell az áru és előállítás szempontjából azonos megítélésű, vagyis az ellenőrzéskor hatályos jogszabály értelmében egy tétel alá sorolható élelmiszernek tekinteni.
[4] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, a határozatában foglalt jogi álláspontját fenntartotta.
Az elsőfokú ítélet
[5] A bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Éltv. 59. § (5) bekezdésére, 76. § (1) bekezdésére, a Kr. 12. § (2) bekezdésére. Kifejtette, hogy a tételmeghatározás nem vált ítélt dologgá a forgalomba hozatal azonos tételekre vonatkozó megtiltásáról rendelkező határozat jogerőre emelkedésével, mivel jelentőséget csak a tételek számától függő bírságösszeg meghatározás során nyert, így értelemszerűen a bírságot kiszabó határozat elleni jogorvoslat során vitatásra kerülhetett. Vizsgálta a bíróság, hogy az alperes helytállón határozata-e meg a tételeket az ellenőrzéskor hatályos jogszabályok alapján. E körben a Kr. 2. § (2) bekezdésének a jogsértés észlelésekor – 2013. október 7. napján – végzett ellenőrzéskor, továbbá a 2014. április 25. napjától hatályos szövegét is idézte. Kifejtette, hogy az „azon árutételt azonosító jelzésekről és jelölésekről, amelyekhez az adott élelmiszer tartozik” címet viselő 2011/91/EU Irányelv (10) preambulum bekezdése értelmében „az árutétel fogalma arra utal, hogy egy adott élelmiszer több kiszerelési egysége is gyakorlatilag azonos termelési, gyártási vagy csomagolási jellemzőkkel rendelkezik”. Az Irányelv 1. cikk 2. bekezdése szerint ezen irányelv alkalmazásával „árutétel” egy adott élelmiszer gyakorlatilag azonos körülmények között megtermelt, előállított vagy csomagolt kiszerelési egységeinek egy tétele.
[6] Rámutatott arra a bíróság, hogy mivel az uniós élelmiszerjog pontosan definiálja az élelmiszeráru tétel fogalmát, a bíróság azt jogértelmezést igénylő jogkérdésként kezelte, ennek következtében pedig – bizonyítás tárgyát képező ténykérdés hiányában – el kellett vetnie a felperes által indítványozott élelmiszeripari szakértői bizonyítást.
[7] Megállapította a bíróság, hogy a Kr. 2014. április 25. napjától hatályos módosítása összhangban áll az uniós irányelv árutétel fogalmával. Nem eltérő fogalmi kört fed le a korábban hatályos tételfogalomhoz képest, hanem csak pontosítja azt az uniós joggal való egyértelműbb összhang, precízebb fogalommeghatározás céljából. A jelen ügyre vonatkozóan hatályos korábbi tételfogalmat is az uniós irányelvben meghatározott árutétel fogalommal összhangban kell értelmezni. Leszögezte, hogy az alperes ennek megfelelően alkalmazta az ügyre irányadó tételfogalmat, mely szerint a hiba, az áru és az előállítás szempontjából azonos megítélésű élelmiszert egy tételnek kell tekinteni. A felperes sem vitatta, hogy a kifogásolt tételek azonos hibában szenvedtek (hiányzott róluk a kötelező jelölés és/vagy a nyomon követési dokumentáció). Helytállóan különítette el az alperes a tételeket a csomagolási egység, a csomagolási egység súlya, az összsúly, a származási hely, valamint a minőség megőrzési, gyártási és csomagolási idő, mint tételazonosító kritériumok alapján. Nem tartotta megalapozottnak a bíróság a felperes azon álláspontját, hogy valamennyi kifogásolt élelmiszer egyetlen tételt képezne, hiszen ez az álláspont eleve figyelmen kívül hagyja, hogy különböző áruféleségekről volt szó. A nyolc tételre történő felperesi besorolás sem megalapozott, hiszen olyan termékkategóriák szerint csoportosít, amely kategóriákon belül a felperes szerint is lehetséges további bontás, e kategóriák több különféle árut (pl.: hüvelyes: tarkabab, lencse, májbab, stb.) tartalmaznak. A 40-es felperesi tételfelsorolás sem meggyőző, hiszen itt a felsorolt kategóriák csak az áruk szempontjából különböztek (ráadásul bizonyos élelmiszerek tekintetében itt is több árut vonva egy kategória alá), az előállítás szempontjára azonban ez a besorolás sincs figyelemmel. Alaptalan a felperes ismétlésre vonatkozó példálózó hivatkozása is, a lencse, a fehérbab és a tarkabab tekintetében, hiszen ezeknél a külön tételek alá történő besorolási indoka a releváns tételazonosító kritériumok eltérése. Hangsúlyozta a bíróság, hogy az alperes pontosan és hiánytalanul feltüntette határozatában a tételazonosítására szolgáló releváns kritériumokat és ezek alapján megállapítható, hogy a határozat szerinti tételmeghatározás megfelel a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy az ellenőrzés időpontjában hatályos Kr. nem definiálta a tétel fogalmát. A Kr. 2. § (2) bekezdés csak a tétel értékét definiálta, de ebből vissza lehet következtetni a tétel fogalmára, mely szerint a tétel „az ellenőrzött egységben található, a hiba, az áru és az előállítás szempontjából azonos megítélésű élelmiszer vagy takarmány mennyiség”. A 2014. április 25-től hatályos Kr. 2.§ (2) bekezdése már meghatározza a tételfogalmat. A korábbi ellenőrzés időpontjában hatályos meghatározásban elsődlegesen a hiba azonosságának volt döntő jelentősége az áru és előállítás szempontjából fennálló azonosságon túlmenően, ezzel szemben a módosított jogszabályi szöveg a hiba helyett az azonos tétel definíciójaként további követelményt állított fel. Már nem a hibának kell azonosnak lenni, hanem az áru és előállítás szempontjából fennálló azonosságon túlmenően azonosnak kell lenni a megnevezésnek, a kiszerelésnek, a jelölésnek és az előállítás feltételeinek is. Álláspontja szerint a perbeli esetben a Kr-nek az ellenőrzés napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni, akkor is, hogy ha az ellenőrzés jogkövetkezményeként utóbb kerül sor az élelmiszerlánc-felügyeleti bírság kiszabására. Hangsúlyozta, hogy a bíróság által hivatkozott EU irányelv alkalmazása nem kötelező a tagállamok részére. A keresetében foglalt álláspontját fenntartva továbbra is hangsúlyozta, hogy a vizsgált termékmennyiség 8 tételbe besorolható, melynek következtében 8-szor 50.000 forint, azaz 400.000 forint bírság szabható ki jogszerűen. A jogerős ítélet tehát a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX törvény 2. § (2) bekezdésébe, valamint a 2013. október 16. napján hatályos Kr. 2. § (2) bekezdésébe ütközik, mivel a tételek száma nem a megfelelő jogszabály alapján, jogszabályellenesen került meghatározásra. Álláspontja szerint a 87 tételbe történő besorolás nem csak a régi, hanem a 2014. április 25. napjától hatályos Kr. 2. § (2) bekezdése sem tesz eleget.
[9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[11] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság kimerítő alapossággal feltárta és részletesen rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást és abból az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is egyetértett.
[12] Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban Pp.) 270. § (2) bekezdése és 272. § (2) bekezdés értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben.
[13] Elsődlegesen leszögezi a Kúria, hogy a felperes alaptalanul kifogásolta felülvizsgálati kérelmében a Kr. hatályos rendelkezésének alkalmazását, ugyanis az alperes és a bíróság is az ellenőrzéskor hatályos, irányadó szabályokat alkalmazta. A Kr. 2. § (2) bekezdése konjunktív feltételrendszert állapít meg, az azonosság, az áruval és az előállítással szemben is normatív követelmény, nem pusztán a hibával szemben. Helytállóan utalt arra az alperes, hogy a jelölés sem hagyható figyelmen kívül – az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004.(II.26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet 2. §-a alapján -, ezért a felperesi jogsértést ezek együttes értelmezésével kell elbírálni. Osztotta a Kúria azon álláspontot, hogy egy tételnek az tekinthető, ami azonos megnevezésű, azonos kiszerelésű, azonos jelölésű, azonos feltételek mellett előállított termékek összessége. Ezt a Kr. 2. § (2) bekezdésének a jelenleg is hatályos szabályozása szövegszerűen ennek megfelelően fogalmazza meg. A korábbi szabályozás, amit a perbeli esetben alkalmazni kellett szövegszerűen ugyan nem, de tartalmát tekintve ugyanezen módon szabályoz. Az ellenőrzéskor hatályos és a jelenleg hatályos szabályozás szövegszerűen is azonos abban, hogy az áru és az előállítás szempontjából azonos megítélésűnek kell lennie egy tételnek.
[14] A felperes keresetében, a per során, majd felülvizsgálati kérelmében is különböző értelmezési módok szerint különböző tételek felállításával, az áruk különböző módszerek szerinti csoportosításával próbálta meg a tételek számát csökkentve a bírságösszeg csökkentését elérni. Ezen érvelései azonban a jogszabályi alapot nélkülözték, nyelvtani, logikai és rendszertani értelmezésük sem volt helytállónak tekinthető.
[15] A Kúria teljes mértékben osztotta a bíróságnak a tételfogalom értelmezése körében az Irányelvre történő hivatkozását, az akkor hatályos hazai jogszabályi rendelkezéseknek az azzal összhangban történő értelmezését, az ezzel kapcsolatos okfejtését. Hangsúlyozza a Kúria, hogy ezen jogértelmezés nem pusztán jogszerű és szakmailag megalapozott, de a jogalkotó céljával is összhangban áll, mivel a kérdéses szakasz pontosítása éppen ezzel összhangban történt meg.
[16] Utal arra a Kúria, hogy a felperes az alapvető élelmiszer-biztonsági szabályok megsértése kapcsán, nem nyomon követhető élelmiszer miatt került szankcionálásra. A nem biztonságos, ismeretlen eredetű élelmiszer forgalmazásából származó kockázatokat ugyanakkor nem a felperes, hanem azok a fogyasztók viselik, akik a felperesi termékeket fogyasztották vagy fogyaszthatták volna. Ezen megvilágításban a felperesi jogértelmezés szerinti minimalizált bírság sem a speciális, sem a generális prevenció célját nem képes betölteni.
[17] A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán rámutat arra is a Kúria, hogy a tételazonosság körében a bíróság ítélete részletesen kidolgozott érvelést tartalmaz, az ebből levont következtetés minden tekintetben okszerű és logikus. Azzal kapcsolatban semmiféle jogszerűségi aggály nem merült fel.
[18] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[19] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását.
[20] A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Kúria a felperest a Pp. 270. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdés szerint kötelezte.
[21] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében köteles, melynek mértéke az 1990. évi CXIII. törvény 50. § (1) bekezdésének megfelelően alakult.
Budapest, 2017. január 24.
Dr. Kárpáti Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:
tisztviselő
