A Kúria Kfv.III.37.525/2014/5. számú ítélete

Spread the love

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.525/2014/5.szám

 A Kúria a Dr. Pohárnok Barbara Ügyvédi Iroda által képviselt (…) felperesnek a (…)  jogtanácsos által képviselt Országos Rendőr-főkapitányság alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. február 20. napján kelt 6.K.32397/2013/18. számon hozott ítélete ellen az alperes részéről 19. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán – tárgyaláson – meghozta a következő

ítéletet

 

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.32.397/2013/18. számú ítéletét hatályában fenntartja.

 

A Kúria kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 20.000.- (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

 

A 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

 

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

 

Indokolás

 

A felperes 2011. szeptember 6-án terjesztett elő panaszt a vele szemben 2011. augusztus 28-án és 29-én foganatosított rendőri intézkedésekkel szemben. A felperes 2011. augusztus 28-án arra hivatkozással kérte (telefonon) a rendőrség intézkedését, hogy lakásában tartózkodnak  női ismerősei, akik 10.000 forintot eltulajdonítottak tőle. Jelezte azt is az eljáró rendőröknek, hogy korábban is már feljelentést tett nevezett ismerősei ellen lopás miatt, mely ügyben a nyomozás folyamatban van. A felperes kifogásolta, hogy ezzel összefüggésben a rendőrök intézkedési kötelezettségüket elmulasztották, mert amikor lakásánál megjelentek, kizárólag a házban tartózkodó nők előadását hallgatták meg, akik arról számoltak be, hogy őket személyi szabadságukban korlátozva, bezárva tartotta a felperes. A felperest a rendőrök előállították, vele szemben indokolatlan mértékű testi kényszert alkalmaztak. A felperest – állítása szerint – környezetétől végig elszigetelték, az egyetemet, a nagykövetséget nem értesítették, és a legalapvetőbb fogva tartásával kapcsolatos információkat sem közölték vele, indokolatlanul testi kényszert alkalmaztak vele szemben, a zárt cellába könnygázt fújtak, sőt, egy ízben mentő személyzetet is hívtak. A felperes sérelmezte azt is, hogy csupán 12 órával az előállítását követően hallgatták ki, végig embertelen, megalázó bánásmódnak volt kitéve.

 

Az előterjesztett panasz alapján a Független Rendészeti Panasztestület (a továbbiakban: Panasztestület) 2012. december 19-én kelt 412/2012. (XII.19.) számú állásfoglalásában megállapította, hogy alapjogot súlyosan sértő intézkedés történt, az a körülmény, hogy a rendőrök intézkedésük során csak és kizárólag a felperes terhére szóló állításokat vették figyelembe, a részlehajlásmentes ügyintézéshez való jog sérelmét eredményezte. A Panasztestület megállapításai szerint az előállítás időtartama is indokolatlanul hosszú volt, és a hozzátartozó értesítésének lehetőségét megtagadták, valamint megsértették a felperes személyes adatok védelméhez fűződő jogát.

 

Az alperes 2013. március 8-án kelt 105/1370-13/2011.RP. számú határozatával a rendőri intézkedés elleni panasznak a közvetlen hozzátartozó értesítése tekintetében adott helyt, egyebekben azt elutasította. Az alperes megítélése szerint részrehajló ügyintézésről nem volt szó,  az angol nyelven folytatott kommunikáció alapján nyilvánvalóan tudomással kellett bírnia a felperesnek arról, hogy a rendőri intézkedés az általa elkövetett bűncselekmény alapos gyanúja miatt történt. A korábban általa tett feljelentés alapján elrendelt nyomozást és annak eredményét a helyszínen eljáró rendőröknek nem volt kötelezettségük figyelembe venni, és jogszerűnek tartotta az alperes az Rtv. 33. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozással az előállítást, hiszen felmerült a felperessel szemben a személyi szabadság megsértése bűncselekmény elkövetésének gyanúja. A rendőri jelentésben foglaltak alapján az alperes úgy vélte, hogy az Rtv. 47. §-ában foglaltak szerint a testi kényszer alkalmazása is indokolt volt, figyelemmel arra, hogy a korábbi rendőri felszólításnak a panaszos nem tett eleget. A hatóság kifejtette, hogy az előállítás időtartamára nézve a panaszt azért nem vizsgálta, mert e körülményeket konkrétan nem kifogásolta a felperes, ugyanakkor az őrizetbevételt követően történtek tekintetében az ügyészség rendelkezik hatáskörrel.

 

Az eljárt bíróság ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárásra kötelezte. Az eljárt bíróság az előállítás hossza tekintetében az Rtv. 33. § (3) bekezdésére hivatkozott. Rögzítette, hogy a Panasztestület 412/2012. (XII. 19.) számú állásfoglalásában – a 24. oldalon – vizsgálta az előállítás időtartamát és azzal összefüggésben a felperes tisztességes eljáráshoz való jogának súlyos sérelmét állapította meg, ehhez képest az alperes sérelmezett döntése 15. oldalán úgy vélte, hogy mellőzhető az előállítás időtartamának vizsgálata, mert e körülményt konkrétan nem kifogásolta a felperes. Az eljárt bíróság megítélése szerint már önmagában az előállítás időtartama vizsgálatának mellőzése megalapozta volna az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, figyelemmel arra, hogy az Rtv. 93/A. § (7) bekezdése értelmében ha az országos rendőrfőkapitány határozatban eltér a Testület állásfoglalásától, ezt köteles megindokolni.

 

Ugyanakkor az eljárt bíróság megállapította azt is, hogy az elektronikus úton benyújtott panasz utolsó oldalán a felperes kifejezetten sérelmezte a hosszúra nyúlt előállítását, úgy vélte, hogy ez szükségtelen szabadságkorlátozásnak minősül, mert az Alkotmány 55. § (2) bekezdésével ellentétesen nem a lehető legrövidebb időn belül bocsátották szabadon.

 

A bíróság kiemelte, hogy az eljárt rendőr főtörzs-őrmester által 2011. december 6-án készített rendőri jelentés is csupán annyit tartalmaz, hogy angol tolmácsot és hivatalból védőt rendeltek ki a felperes számára, de ezek a formanyomtatványon történő, rutinszerűen végzett cselekmények, nem indokolják a maximális, több mint 12 órán át tartó fogva tartást. A felperes, mint gyanúsított kihallgatása mindössze 17 percet vett igénybe, ezzel sem indokolható az előállítás időtartamának elhúzódása. A  Kenyai Nagykövetség bécsi képviseletének értesítése is csupán 2011. augusztus 29-én 0 óra 24 perckor történt meg, így erőteljesen kifogásolható, hogy a 0 óra 24 perckor továbbított faxon arra hívják fel a figyelmet, hogy 0 óra 00 perckor Budapesten a Kenyai Nagykövetség egy tisztviselője jelen lehet a felperesi kihallgatáson. Az értesítés sem a fizikai távolságot, sem az időpontbeli lehetetlenséget nem vette figyelembe. A részrehajlásmentes ügyintézés körében az Rtv. 13. § (1) bekezdése, Rtv. 13. § (2) bekezdése alapján, az eljárt bíróság ítéletében rögzítette, hogy a közbiztonságot, közrendet sértő cselekmény észlelésekor a rendőri, intézkedési kötelezettség akkor is fennáll, ha egy másik bűncselekmény miatt hívják a hivatalos személyeket a helyszínre, arra is figyelemmel, hogy az alperesi határozat 11. oldala tartalmazta, hogy a rendőr olyan szinten beszélte az angol nyelvet, hogy megértették egymást a felperessel. Az eljárt bíróság rögzítette a testi kényszer alkalmazásának vizsgálata tekintetében, hogy az alperes súlyos mulasztást követett el azzal, hogy tanúként nem nyilatkoztatta e körben a rendőrségi iratok szerint jelenlévő tolmácsot.

 

Az eljárt bíróság ítéletével szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és, hogy a Kúria hozzon új, a keresetet elutasító határozatot.

 

Eljárásjogi érvként előadta, hogy álláspontja szerint a keresetlevél elkésett, mert a panaszeljárásba nem volt jogi képviselője felperesnek, ezért nem a Panasztestület előtti eljárásban eljárt ügyvédnek való kézbesítéstől kellett volna számítani a benyújtási határidőt, hanem a határozat felperesnek való kézbesítésétől.

 

Az ügy érdemében előadta, hogy az elsőfokú bíróság jogsértő módon túllépte hatáskörét, túlterjeszkedett a keresetben foglaltakon. A támadott ítélet iratellenes, önellentmondó, egyoldalú, és téves jogértelmezésen alapul, sérti a Pp. 1. §, 130. §, 157. §, a 206. § (1) bekezdésében, a 215. §-át, a 221. §-át, és a Pp. 339/A. §-ában foglaltakat. A panaszeljárás alapját a felperessel szemben alkalmazott rendőri intézkedés képezte, ezért minden más hatóság, illetőleg (büntető)bíróság hatáskörébe tartozó eljárási cselekmény, az alperesi határozat jogszerűsége szempontjából irreleváns és nem képezheti a közigazgatási eljárás részét. Előadta, hogy a felperes az előállítás időtartamát nem sérelmezte,  erre tekintettel az eljárás – kérelemhez kötöttsége folytán – a hatóság nem is vizsgálhatta annak jogszerűségét.  Alperes előadta, hogy  egy büntetőeljárás során, milyen sorrendben, milyen célból, és mikor kerül sor a terhelt kihallgatására, az taktikai kérdés. A közigazgatási eljárásban a büntetőeljárással kapcsolatos kérdéskörben a közigazgatási hatóságnak nincs tájékoztatási jogosultsága sem. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 126. § (5) bekezdése szerint a terheltnek az őrizetbe vétel elrendelését megelőző hatósági fogva tartását az őrizet tartamába be kell számítani. A BRFK V. Kerületi Rendőrkapitányság a büntetőügyben az őrizetbe vétel elrendeléséről szóló határozatában az őrizet időtartamát 2011. augusztus 28. 12.40-től augusztus 31. 12.40-ig jelölte meg. Az őrizetbe vétel időtartama vizsgálatára sem a közigazgatási hatóságnak, sem az FRP-nek, sem az eljárt bíróságnak nincs hatásköre, arra a büntetőeljárás szabályai alkalmazandók, és az ott meghatározott jogorvoslati lehetőségekkel élhet a felperes. A felperes az őrizetbe vétellel szemben panaszt terjesztett elő. Erre tekintettel megállapítható, hogy az FRP állásfoglalásában, az eljárt bíróság, pedig ítéletében túlterjeszkedett hatáskörén.

 

Alperes előadta továbbá, hogy ugyan személyes szabadság megsértése miatt érkeztek a felperes lakásához a rendőrök, de a rendőri intézkedés előtt kiderült, hogy a felperes által a bejelentésében megjelölt eltűnt 10.000.-Ft a nadrágja zsebében volt, onnan előkerült, így sérelmére sem bűncselekményt sem szabálysértést nem követtek el, erre tekintettel a bejelentése megalapozatlan volt. Alperes előadta, hogy a bíróság ítéletében nem jelölte meg, hogy mely rendőri jelentések ellentmondásosak, és miben nyilvánul meg az ellentmondás. Alperes előadta, hogy a kényszerítő eszköz alkalmazásának kilátásba helyezésére többször felszólították a felperest, melyre azért került sor, mert idegesen, hirtelen mozdulatokat tett kezeivel, ordibálni kezdett, amely felszólításokat többször is fordította a tolmács.

 

A felperes ellenkérelmében az eljárt bíróság ítéletének hatályban való fenntartását kérte.

 

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

 

A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást és abból az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő következtetésekre jutott (Pp. 206. §).

 

A Kúria az eljárási hibaként (pergátló kifogás, Pp. 130. §) felhozott alperesi hivatkozás tekintetében megállapította, hogy az eljárt bíróság helyesen rögzítette, hogy a kereset nem volt elkésett, így az alperes eljárásjogi kérdésekben előadott Pp. 130., Pp. 157. §-t érintő hivatkozásai megalapozatlanok voltak. Az alperes meghatalmazott képviselőnek tekintette az eljárt ügyvédet, részére kézbesítette a határozatot 2013. május 27. napján, a keresetlevél benyújtására 2013. június 26-án került sor, így az határidőn belül történt.

 

Az alperes az ügy érdemében vitatta azt, hogy számos kérdés, melyet a bíróság vizsgált, az az alperes hatáskörébe tartozna, egyrészt azért, mert nem volt a panasz tárgya, másrészt mert az adott kérdés elbírálására nem volt hatásköre alperesnek.

 

A Kúria tényként állapította meg, hogy a panasz tárgya volt az előállítás időtartamának szükségtelen elhúzódása, ezért e körben alperes hivatkozása iratellenes volt. Megjegyezhető, hogy még ha igaza is lett volna alperesnek, az nem a Pp. 215.§-a körében értékelhető, mivel ez a szabály a kereseti kérelemhez kötöttséget és nem a közigazgatási eljárást megindító panaszhoz kötöttséget szabályozza.

 

A Kúria megállapította továbbá, hogy az alperes foglalkozott határozatában az előállítás során felmerült egyes körülményekkel, amit nem tehetett volna meg, ha érvelése igaz volna, miszerint az őrizet elrendelésére tekintettel az előállítás során történtek kivizsgálására – mivel az előállítás az őrizet időtartamába beszámít – kizárólag a Be. szerinti jogorvoslati formák vehetők igénybe. Ezzel alperes saját határozatának jogszerűségét is támadta, amit alperesi pozícióban nyilvánvalóan nem tehetett meg. Ugyanakkor mivel hatásköri kérdést vetett fel, amely a Pp. 336/A. § (2) bekezdésben és a Ket. 121. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltakra figyelemmel hivatalból is vizsgálandó, ezért a Kúria szükségesnek tartja megállapítani, hogy az Rtv. szabályainak megsértését állító panaszt, az Rtv. szerinti panaszeljárásban, míg a Be. szabályainak megsértésén alapuló panaszt a Be. szabályai szerinti eljárásban kell kivizsgálni, függetlenül attól, hogy a büntetőeljárás folyamatban van-e, avagy nem.

 

Ebből következik, hogy alperesnek volt hatásköre a panasz elbírálására és a panaszban felvetett Rtv. és az azzal összefüggő alacsonyabb rendű jogi normák alkalmazásával kapcsolatos panaszt el kellett bírálnia.

 

Mindezért a Kúria mindenben egyetértett az eljárt bírósággal és a megismételt eljárásban, ahogy az az eljárt bíróság is írta, a Panasztestület állásfoglalásától való eltérést indokolni kell, az előállítás időtartama alatt alkalmazott testi kényszer vonatkozásában pedig szükség van az ott jelen volt tolmács meghallgatására. Egyebekben pedig az ítélet iránymutatása szerinti határozatot kell hoznia a már eldöntött jogkérdésekben.

 

A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

 

A pervesztes alperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján kötelezte a Kúria a felperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.

 

Az eljárás illetékét az Itv. 5.§, 59.§, valamint 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§, 14.§ alapján a Magyar Állam viseli.

 

Budapest, 2014. november 18.

 

Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Minya Krisztián s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos s.k. bíró

 

 

Vissza a közigazgatási elvi határozatok főoldalára!