A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
Kfv.IV.35.078/2015/10.szám
A Kúria a dr. Gergely Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek az Ivanovits és Káldy Ügyvédi Iroda (által képviselt alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. november 3. napján kelt 1.K.27.120/2014/12. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.104/2014/16.; 1.K.27.120/2014/12.; 1.K.27.121/2014/14. és 1.K.27.122/2014/12. számú ítéleteit, valamint az alperes 211/0517/18/35/2010.; 211/0517/18/36/2010.; 211/0517/18/37/2010. és 211/0517/18/38/2010. számú határozatait – az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezi és az elsőfokú közigazgatási szervet a felperes 2013. év május hó 31. napján benyújtott – harmadik – kifizetési kérelme ügyében új eljárásra kötelezi.
A felek az elsőfokú eljárásokban, valamint a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.
A kereseti- és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes 2009. december 21-én nyújtott be EMVA mikrovállalkozások létrehozására és fejlesztésére nyújtandó támogatás jogcímre támogatási kérelmet, amelyet az alperes elsőfokú hatósága 2011. április 27-én kelt határozatával, 27.325.794 forint támogatási összeggel jóváhagyott. Az alperes határozatát 2011. május 6-án kézbesítette a felperes részére.
A felperes kifizetési kérelmet nyújtott be 2012. február 6-án, amelyet az alperes elsőfokú hatósága – a korábban meghozott jóváhagyó visszavonva – a 2013. szeptember 9-én kelt határozatával elutasított és a kötelezte a felperest a korábbiakban részére kifizetett 4.560.000 forint jegybanki alapkamattal megnövelt összegének visszafizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2013. december 3-án kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes 2012. december 28-án ismételten kifizetési kérelmet nyújtott be, amelyet az alperes elsőfokú hatósága – a korábban meghozott jóváhagyó visszavonva – 2013. szeptember 11-én kelt határozatával elutasított és a kötelezte a felperest a korábbiakban részére kifizetett 7.440.000 forint jegybanki alapkamattal megnövelt összegének visszafizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2013. december 3-án kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes 2013. május 31-én benyújtott – harmadik – kifizetési kérelmét az elsőfokú hatóság 2013. szeptember 11-én kelt határozatával elutasította. Az alperes azt 2013. december 3-án kelt határozatával helybenhagyta.
Végül az alperes 2013. december 3-án kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú hatóság azon határozatát is, amelyben korábbi határozatát visszavonva megállapította, hogy a felperes az intézkedésben jogosulatlanul vett részt, ezért támogatási jogosultsága megszűnt. Emellett a felperest a határozat jogerőre emelkedésének naptári évében és az azt követő naptári évre kizárta a 2007-2013-as időszakban az EMVA adott intézkedésében való részvétel lehetőségéből.
Az alperes határozatait azzal indokolta, hogy a felperes nem tett eleget az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.r.) 24. § (2) bekezdésében foglaltaknak, mivel a támogatási határozat közlésétől számított 24 hónapon belül nem számolt el a támogatási összeg legalább 50 %-ával, hanem csupán 43,9145%-ával. A felperest ez a jogszabályi kötelezettség 2013. május 6-áig terhelte, ugyanakkor harmadik kifizetési kérelmét 2013. május 31-én, a határidő elteltét követően nyújtotta be. A felperes kötelességszegő magatartására tekintettel – a jóváhagyó tartalmú határozat visszavonása mellett – a támogatási kérelmet utóbb el kellett utasítani és a felperessel szemben a Vhr.r. 35. § (9) bekezdése, valamint a 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási törvény) 65. §-a szerinti szankciót kellett alkalmazni.
A felperes keresetei folytán eljárt Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) a felperes kereseteit 2014. november 3-án kelt 1.K.27.120/2014/12., 1.K.27.104/2014/16., 1.K.27.121/2014/14., 1.K.27.122/2014/12. számú ítéleteivel elutasította. Indokolása értelmében a felperest 2013. május 6-áig a támogatás 50%-a erejéig terhelte elszámolási kötelezettség, ezért nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy a támogatott beruházást a felperes befejezte. A Bíróság álláspontja értelmében a Vhr.r. 25. § (2) bekezdése a 24. § (2) bekezdése szerinti elszámolási kötelezettséget nem írta felül. Utalt arra is, hogy a Vhr.r. 20. § (4) bekezdése a 24. § (2) bekezdésének értelmezésénél játszik szerepet. Nem tulajdonított relevanciát a Vhr.r. 25. § (6) és (7) bekezdésének, de annak a ténynek sem, hogy a felperes esetlegesen a megvalósulási időszakon belül fejezte be a támogatott beruházást. Nem fogadta el a Bíróság azt a felperesi hivatkozást sem, hogy nem volt tudomása a Vhr.r. időközi többszöri módosításáról. A Bíróság álláspontja szerint továbbá az alperest nem terhelte a jogszabályváltozással kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség.
A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúrián, amelyben elsődlegesen a jogerős ítéletek hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő ítéleti döntés meghozatalát kérte, másodlagosan a jogerős ítéletek hatályon kívül helyezése mellett azt kérte, hogy a Kúria utasítsa a Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára. Felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a Bíróság ítéletei a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, a 221. § (1) bekezdésébe, valamint a Vhr.r. 17. § (3) bekezdésébe és a 24. § (2) bekezdésébe ütközően jogsértők.
Felülvizsgálati kérelme értelmében a felperes a Vhr.r. 2. § (3) bekezdés b) pontja szerinti célokat szolgáló támogatást vett igénybe. A műveletet 2013. május 6-áig, azaz 24 hónap alatt igazolhatóan megvalósította. Ezért a felperesnek ugyanazon naptári évben legfeljebb két kifizetési kérelmet lehetett benyújtania, és utolsó kifizetési kérelmét legkésőbb a művelet megvalósítását követő egy évvel, de legkésőbb 2015. január 31-ig kellett benyújtania. A felperes ezen kötelezettségének eleget tett. Esetében tehát a hatóság és nyomában a Bíróság helytelenül kérte számon a Vhr.r. 24. § (2) bekezdése szerint azt, hogy a támogatás összegének 50 %-ával számoljon el akkor, amikor a beruházást erre az időre egészében megvalósította.
Hivatkozott arra is, hogy a Vhr.r. rendelkezéseit, egyebek mellett a 17. § (3) bekezdését és a 24. §-át is a 8/2014. (XI. 9.) MvM rendelet (a továbbiakban: MvM rendelet) 2014. november 20-i hatállyal, éppen egy nappal a Bíróság ítéletének jogerőre emelkedését követően módosította. Az MvM rendelet értelmében nem érheti hátrány azt a támogatottat, aki 24 hónapon belül nem számolt el a támogatási összeg 50 %-ával, ezért vele szemben szankciót alkalmazott a hatóság, de a műveletet 24 hónapon belül megvalósította, azt hitelt érdemlően igazolni tudja és a megvalósított beruházása megfelelt a jogszabályoknak. A felperes álláspontja szerint az MvM rendelet, annak 1. § (10) bekezdése értelmében a jelen jogorvoslati eljárásban is alkalmazandó.
Mindemellett a felperes előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az 1698/2005/EK tanácsi rendelet „megvalósítási idő”, „irányadó megvalósítási határidő”, valamint az „elszámolás” fogalmainak értelmezése kapcsán. Emellett értelmezési követelményként utalt az Alaptörvény 28. cikkére is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és költségeinek megfizetését kérte. Az alperes vitatta az MvM rendelet perbeli alkalmazhatóságát.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelemben a Vhr.r. 24. § (2) bekezdés értelmezésével kapcsolatban kifejtett jogi álláspontot nem osztja. A hivatkozott rendelkezés egyértelmű előírása, hogy az ügyfél akkor nem köteles a támogatási határozat közlésétől számított 24 hónapon belül legalább a támogatási döntéssel jóváhagyott támogatási összeg 50%-ával elszámolni, ha a megvalósítási idő 24 hónap, vagy annál kevesebb.
A Vhr.r. 25. § (2) bekezdése alapján a felperesnek beruházását 3 éven belül kellett megvalósítania, ezért esetében a 24 hónapos elszámolási kötelezettség fennállt, függetlenül attól, hogy beruházását rövidebb idő alatt teljes egészében megvalósította.
A Kúria ítéletét ugyanakkor az MvM rendelet rendelkezéseire alapította. Az MvM rendelet 1 § (3) bekezdése a Vhr.r. több rendelkezését is módosította, ezek között a perben alkalmazandó 24. § (2) bekezdését további (2a) bekezdéssel egészítette ki. A módosítás eredményeként „[a]zon ügyfél, akinek a támogatási kérelme kapcsán a (2) bekezdésben [értsd 24. § (2) bekezdése] foglaltak megsértése miatt a 35. § (9) bekezdése szerinti szankció került alkalmazásra, vagy e szankció alkalmazásának lenne helye, de a műveletet a támogatási döntés közlésétől számított 24 hónapon belül megvalósította, 2015. március 31-ig benyújthatja utolsó kifizetési kérelmét és ennek megtörténte esetén a 35. § (9) bekezdése szerinti szankció nem alkalmazandó”.
Az MvM rendelet 2014. november 20-án lépett hatályba azzal, hogy 1. § (10) bekezdése értelmében a módosító rendelkezéseket visszamenőlegesen, „(…) az MvM rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban, valamint jogorvoslati eljárásokban is alkalmazni kell”.
A Kúria előtti felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslat, amelynek éppen ezért jogorvoslati jellege nem tagadható: tárgya a felperes jogát, jogos érdekét érdemben befolyásoló bírói és hatósági határozat, tartalmát tekintve pedig az eljárás lényege a Kúria mint a jogerős bírósági határozatot hozó bírósággal értelmezési hierarchiában álló magasabb bírói fórum felülvizsgálata.
Utalni kell továbbá arra is, hogy a Pp. 339/A. §-a értelmében „[a] bíróság a közigazgatási határozatot – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül”. E szerint a Pp. hivatkozott rendelkezése főszabályként írja elő a közigazgatási határozat meghozatalakor alkalmazandó joganyag alapulvételét. Jogszabály eltérő rendelkezése azonban kivételként lehetőséget ad az ettől való eltérésre.
Az MvM rendelet hatályba lépésekor a Kúria előtti felülvizsgálati eljárás folyamatban volt. Teljesült tehát minden, az MvM rendelet 1. § (10) bekezdése szerinti eljárási feltétel, amely a felperes számára kedvezőbb elbírálást nyújtó jogszabály-módosítás perbeli alkalmazásához szükséges volt. Megjegyzendő az is, hogy az alperes nem vitatta azt, hogy a felperes 2013. május 31-ére beruházását megvalósította, tehát a felperes a támogatási kérelmet jóváhagyó alperesi határozat kézbesítésétől számított 24 hónap alatt nem csupán a támogatás 50 %-át, hanem annak egészét felhasználta, akárhogyan is értelmezendő a Vhr.r. eredeti 24. § (2) bekezdésének két fordulata és azon belül a „megvalósítási idő”, illetve az „irányadó megvalósítási idő” fogalma.
Mivel az MvM rendelet Vhr.r.-t módosító rendelkezései kifejezetten a közigazgatási határozatokkal lezárt jogviszonyok megváltoztatását célozták, és a felülvizsgálati eljárás jogorvoslati jellege nem vonható kétségbe, figyelemmel továbbá a Pp. 339/A. §-ának kivételi szabályára is, a Kúria az MvM rendelet perbeli alkalmazhatóságának szempontjából a felülvizsgálati kérelemben foglalt álláspontot fogadta el az alperes érdemi ellenkérelmében kifejtettekkel szemben.
Az MvM rendelet 1. § (3) bekezdése – a Vhr.r. 24. § (2a) bekezdése – értelmében a felperessel szemben a Vhr.r. 35. § (9) bekezdése szerinti szankciók nem alkalmazhatóak, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a Bíróság jogerős ítéleteit, a Pp. 339. § (1) bekezdésére is hivatkozással, a jogszabálysértő közigazgatási határozatokat az elsőfokú határozatokra kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára a felperes 2013. május 31-én benyújtott – harmadik – kifizetési kérelme vonatkozásában köteles, mivel az alperes és elsőfokú hatósága tárgykörben hozott határozatainak hatályon kívül helyezése esetében a felperes ezen kérelme elbírálatlanul maradna. Minden egyéb hatályon kívül helyezett alperesi visszavonást és annak helybenhagyását tartalmazó határozat hatályon kívül helyezése esetén az azokat megelőző, a felperes kérelmeit jóváhagyó határozatok szerint köteles az alperes eljárni.
A kifejtett indokolásra, a MvM rendelet jelen perben is alkalmazandó módosításaira, valamint a 1698/2005/EK tanácsi rendelet részletszabályokat nem tartalmazó voltára, a Kúria nem látta indokoltnak az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.
A Kúria a költségviselés tárgyában a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 81. § (1) bekezdése alapján döntött értékelve azt, hogy a Kúria ítéletét az alperes felülvizsgált határozatainak meghozatalakor hatályban nem lévő jogszabályra alapította.
A felülvizsgálati eljárás illetékének viseléséről a 6/1986(VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett.
Budapest, 2015. október 13.
Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke, Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt sk. bíró
