A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
Kfv.IV.35.345/2015/3.szám
A Kúria a Jobbágy Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek az Ivanovits és Káldy Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. február 17. napján kelt 24.K.27.579/2014/10. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon – tárgyaláson kívül – meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.27.579/2014/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperes 2009. évben terjesztett elő kérelmet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (a továbbiakban: EMVA) nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatás igénybevételére.
Az elsőfokú hatóság 2009. december 11. napján kelt határozatával a támogatási kérelemnek részben helyt adott, és előzetesen a gyepgazdálkodás túzok élőhely fejlesztési előírásokkal célprogramban 29 hektár területet fogadott el. Ezt követően 2010. október 12-én határozatával a felperes területazonosítási kérelmére az említett célprogramban a véglegesen jóváhagyott támogatott területet 27,9 hektárban állapította meg.
Az elsőfokú hatóság a felperes első és második kifizetési kérelmének ugyancsak helyt adott, 2011 márciusában 928.381 forint, 2011 májusában 907.312 forint támogatási összeg kifizetéséről rendelkezett. A felperes 2012 májusában előterjesztett harmadik kifizetési kérelmét követően a hatóság a felperesnél helyszíni ellenőrzést tartott és a felvett jegyzőkönyv alapján – figyelemmel a TAKARNET lekérdezés adataira is – azt állapított meg, hogy a felperes a 15-ös parcellájára, amely a G. …/5. hrsz.-ra esik, 18,82 ha-ra rendelkezik bejelentett földhasználattal. A 17-es parcellából, amely G. község … és …/2 hrsz.-ú területre esik, a …/8 és a …/2 hrsz.-ra nincs bejelentett földhasználata, mely alapján a parcella elfogadható területe 3,72 hektár. A 12, 13, 19-es parcellák pedig G. belterületi ingatlanok, melyre ugyancsak nincs bejelentett földhasználat.
Az elsőfokú hatóság mindehhez képest a harmadik évi kifizetési kérelemnek 2012.december 7-én kelt határozatával részben helyt adott, és 1.026.883 forint támogatási összeg kifizetéséről rendelkezett.
A felperes fellebbezése nyomán azonban az elsőfokú hatóság saját hatáskörben felülvizsgálta döntését, és 2013. október 15. napján kelt határozatával visszavonta határozatát, a kifizetési kérelmet elutasította, kötelezve egyidejűleg felperest az 1.026.883 forint visszafizetésére.
Indokolásában megállapította, hogy az érintett célprogramban igényelt területekre lefolytatott ellenőrzés alapján azt állapította meg, hogy az igényelt terület és az ellenőrzést követően megállapított terület közötti különbség meghaladja az ellenőrzéseket követően megállapított terület 20%-át, de nem haladja meg a megállapított terület 50%-át, melyre tekintettel a 65/2011/EK bizottsági rendelet 16. cikk (5) bekezdés 2. albekezdése alapján a célprogram elutasításra került.
A felperes e határozattal szembeni fellebbezésében kifejtette, hogy a 15-ös, 16-os sorszámú táblákra érvényes bérleti szerződéssel rendelkezik. A G. …/5 hrsz.-ú terület esetén 25,7491 hektár nagyságú területre van érvényes bérleti szerződése, 6,28 hektár terület földhasználati bejelentésére ugyanakkor azért nem került sor, mivel az az ingatlan-nyilvántartásban kivett művelési ágként szerepel, így a földhasználat nem is jegyezhető be. Egyébként ezen parcella egész területét legeltetéssel hasznosítja. Csatolta a bérleti szerződést, valamint a hiteles tulajdoni lapot.
Az alperes 2014. május 21. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában utalt az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009.(V.14.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) 2. § 19. pontjára, 63. pontjára, 5.§ (1) bekezdésére, 28. § (1) bekezdésére, 46. § (1)-(4) bekezdésében foglaltakra, rögzítve, hogy a támogatás feltétele, hogy a földhasználó az első gazdálkodási év kezdetétől a teljes támogatási időszak tartalma alatt be legyen jegyezve a földhasználati nyilvántartásba. Felhívta továbbá az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott egyes támogatások 2012. évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárásokról szóló 29/2012.(III.24.) VM rendelet 2. §-ában, 4. § (1) bekezdésében, 1. § 8. pontjában foglaltakat, valamint a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 25/B. § (2) bekezdését. Hangsúlyozta, hogy a felperes a G. …/5 hrsz.-ú területen 6,9249 hektár esetén nem rendelkezik bejegyzett földhasználati joggal, ez a terület kivett vízállás művelési ágba tartozik, nem minősül termőföldnek, melyre tekintettel a földhasználati jog bejegyzésére nem kerülhetett sor. A földhasználatra vonatkozó bejegyzés hiányában ezen kivett vízállás területrész esetében a felperes támogatásra nem jogosult. Egyébiránt hangsúlyozta, hogy a kérelmet előterjesztő felperes felelőssége, hogy a kérelem előterjesztésekor kizárólag jogszerű földhasználattal lefedett területekre terjessze elő támogatási kérelmét.
Felhívta még az 1122/2009. EK rendelet 12.cikk (1) bekezdésében foglaltakat, megállapítva, hogy a földhasználati jogosultság nem megfelelő mértéke, illetőleg bejegyzése vonatkozásában a felperes részéről az önhiba hiánya nem állapítható meg, illetőleg azt okiratokkal nem támasztotta alá. A Jogcímrendelet 49. § (1) bekezdése alapján pedig rögzítette, hogy a támogatás alapjául szolgáló területméret, valamint az ellenőrzés alapján megállapított valós terület méretéből adódó eltérések esetén az 1975/2006/EK rendelet 16.cikkében foglaltakat kell alkalmazni. Ily módon az elsőfokú hatóság a kifizetési kérelmet helytállóan utasította el a 3. gazdasági év vonatkozásában.
A felperes keresetében az elsőfokú határozatra is kiterjedően kérte hatályon kívül helyezni az alperes határozatát és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezni. Álláspontja szerint a Jogcímrendelet 5. § (2) bekezdés-e, valamint a módosított (6) bekezdés alapján a támogatás azon terület esetén is megilleti, amelyre nézve a földhasználati bejelentésére nem került sor, mivel az nem termőföldként, hanem kivett vízállásként szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. Hangsúlyozta, hogy a Jogcímrendelet 81/F. §-ára figyelemmel e rendeletnek a 11/2014.(II.17.) VM rendelettel módosított 5.§ (6) bekezdését a hatálybalépésekor folyamatban lévő bírósági felülvizsgálati ügyekben is alkalmazni kell. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján megállapítható, hogy felperes a teljes érintett területet használta, azt legeltetéssel hasznosította, és a perbeli határozattal érintett 15. sz. parcellát érintő ingatlanokra vonatkozóan haszonbérleti szerződéssel rendelkezik, amelyre tekintettel a kifizetési kérelem elutasítására jogszerűtlenül került sor.
A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.27.579/2014/10. számú ítéletével mindkét fokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Kifejtette, hogy helytelenül hivatkozott felperes a Jogcímrendelet 5. § (2) bekezdésében foglaltakra, mivel ez a rendelkezés a belterületi művelés alól kivett területekre vonatkozik, márpedig a vitatott támogatással érintett terület külterületi ingatlan. Ugyanakkor alappal hivatkozott felperes a Jogcímrendelet 5. § (6) bekezdésének módosítására, a 11/2014.(II.18.) VM rendeletben foglaltakra (a továbbiakban: VM rendelet), amely 2014. február 18. napján lépett hatályba. A bíróság megállapította, hogy a módosított 5. § (6) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint az új rendelkezéseket mind a hatóságnak, mind a bíróságnak az eljárása során alkalmazni kellett, figyelemmel a módosított Jogcímrendelet 81/F. §-ára. Az új szabályok alapján a támogatás megállapításához elegendő, ha a támogatással érintett földhasználatra vonatkozó jogosultságát okirattal igazolja az ügyfél, és megállapítható, hogy a gazdálkodási év első napjától kezdődően a földterületet ténylegesen műveli is. A perbeli iratok alapján az megállapítható volt, hogy a felperes érvényes földhasználati szerződéssel rendelkezik az érintett G. külterület …/5 hrsz.-ú ingatlan teljes területére vonatkozóan, attól függetlenül, hogy annak kisebb része kivett vízállásként szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. A bíróság álláspontja szerint azonban amennyiben a módosított Jogcímrendelet 5. § (6) bekezdés a) pontjában foglaltakat a felperes kétség kívül igazolni tudja, ebben az esetben ezen területrész támogatásból történő kizárására és a terület mértékének módosítására nem kerülhet sor.
Az alperes eljárása során e körben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségének teljes körűen nem tett eleget. A módosított jogszabályi rendelkezések tükrében nem kizárólagosan a földhasználati nyilvántartásba történő bejelentés ténye alapján kellett a felperes kifizetési kérelmét vizsgálni, hanem már azt is tisztázni kellett volna, hogy az érintett …/5 hrsz.-ú terület esetén a felperes rendelkezik-e a teljes ingatlanra vonatkozóan bérleti szerződéssel, illetve a területet ténylegesen milyen mértékben használja. Ennek tisztázása után lehet az ügyet érdemben eldönteni.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint helytelenül értelmezte az elsőfokú bíróság a jogcímrendelet 81/F. §-a alapján alkalmazandó 5.§ (6) bekezdését. Levezette, hogy a Jogcímrendeletnek a kifizetési kérelem benyújtásának időpontjában hatályos 5.§-a nem is tartalmazott (6) bekezdést, ezt a rendeletet módosító 68/2013.(VII.29.) VM rendelet iktatta be. Ez a szabályozás 2013. július 30. napjától volt hatályos és a hatályba léptető 81/E. § szerint a 2013. évi, vagy az azt követő évben benyújtott kifizetési kérelmekre kellett alkalmazni. Az alperes álláspontja szerint ezt a módosított jogszabályt a felperes kérelmének elbírálásánál nem kellett figyelembe venni. A Jogcímrendelet 5.§ (6) bekezdés a) pontját a földhasználattal összefüggő egyes agrártámogatásokra vonatkozó miniszteri rendeletek módosításáról szóló 11/2014.(II.17.) VM rendelet 3.§ (1) bekezdése ismételten módosította. A módosító jogszabály 2014. február 18. napjától volt hatályos és a jogszabály hatályba léptetéséről szóló a 81/F. § úgy rendelkezett, hogy a hatálybalépésekor folyamatban lévő bírósági felülvizsgálati ügyekben is alkalmazni kell. Az ismertetett jogszabály az agrár-környezetgazdálkodási támogatás igénybevételi feltételét módosította, ugyanis a korábbi szabályozástól eltérően lehetővé tette, hogy az ügyfél a földhasználati jogosultságot okirattal igazolja. Erre korábban csak akkor volt lehetőség, ha az ügyfél azt is bizonyította, hogy a földhasználati jog nyilvántartásba történő bejegyzésének elmulasztása neki nem felróható. Az alperes álláspontja szerint az említett, egyébként az ügyfelek számára kedvező módosított jogszabály előírását a VM rendelet hatálybalépését követően benyújtott kérelmek alapján indult eljárásokban kellett alkalmaznia a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hatóságnak, a bíróságoknak pedig a rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő bírósági felülvizsgálati ügyekben. E jogértelmezés alátámasztására hivatkozott alperes a mezőgazdasági agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 9/A. §-ára, amely szerint folyamatban lévő eljárás a kérelemre vagy hivatalból indult, jogerős döntéssel még le nem zárt eljárás, valamint a folyamatban lévő ügy az intézkedésekben való részvétel iránti kérelem benyújtásától a kérelemre hozott döntés alapján az ügyfelet terhelő kötelezettségek fennállásáig tartó időszak. A VM rendelet a folyamatban lévő bírósági eljárásokat emelte ki a ügyek közül, kimondva, hogy a módosító jogszabályt abban már alkalmazni kell. Ebből következően a 11/2014.(II.17.) VM rendelet 3.§ (1) bekezdésével módosított Jogcímrendelet 5.§ (6) bekezdés nem volt alkalmazható a folyamatban lévő közigazgatási ügyekben. Az alperes szerint a jogalkotó nem kívánt eltérni a 68/2013.(VII.29.) VM rendelet 6. § (1) bekezdéssel módosított, a Jogcímrendelet 5.§ (6) bekezdés alkalmazására előírt elvtől, hogy a módosított rendelkezések csak a jogszabály hatálybalépése után benyújtott kérelmek elbírálásánál legyenek irányadóak. Mindezek alapján a Jogcímrendelet 81/F. §-a alapján alkalmazandó módosított 5.§ (6) bekezdés a) pontját a módosító jogszabály hatálybalépését követően indult kérelmekre, valamint a folyamatban lévő bírósági ügyekben kellett alkalmazni.
Tekintettel tehát arra, hogy a perbeli jogvita tárgya agrár-környezetgazdálkodási támogatás igénybevétele, melyre vonatkozó kérelmet a 11/2014.(II.17.) VM rendelkezés hatálybalépése előtt nyújtotta be a felperes, így az e rendelettel módosított Jogcímrendelet 5. (6) bekezdés a) pontja az elsőfokú bíróság által felülvizsgált közigazgatási hatósági eljárásban még nem volt alkalmazható. Ezért nem jogszabálysértő a jogerős másodfokú határozat.
Mindezek alapján kérte az alperes, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítéletet és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat meghozatalára. Amennyiben a Kúria úgy ítélné meg, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet nem jogszabálysértő, akkor az alperes álláspontja szerint a kifizetési kérelemnek az alapeljárásban jogerősen elutasított részében nem kell vizsgálni a hatóságnak, hogy a felperes megfelelt-e a támogatás igénybevételi feltételeinek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 272. § (1), (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okból nem jogszabálysértő. Mindenekelőtt utal arra, hogy lényegi tartalmát illetően a perbelivel azonos tényállás mellett és jogkérdésben a Kúria a Kfv.IV.35.258/2015/4. számú ítéletében már állást foglalt. Kimondta, hogy amennyiben a folyamatban lévő ügyekben való alkalmazhatóság tekintetében a jogszabályi rendelkezés a „bírósági felülvizsgálati ügyekben is” alkalmazni rendeli az új szabályt, azt értelemszerűen a hatóság sem hagyhatja figyelmen kívül, ha eljárása ezt követően indul. A Kúria jelen tanácsa ezen ítéleti döntéssel egyetért, attól eltérni nem kívánt. Rögzíti, hogy jelen per tárgya is a Jogcímrendelet 81/F. §-a értelmezése, mely úgy szól, hogy „e rendelkezésnek a föld használatával összefüggő egyes agrártámogatásokra vonatkozó miniszteri rendeletek módosításáról szóló 11/2014.(II.17.) VM rendelettel (11/2014.(II.17.) VM rendelet) megállapított 5. § (6) bekezdés a) pontját a 11/2014.(II.17.) VM rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő bírósági felülvizsgálati ügyekben is alkalmazni kell. A Kúria megállapította, hogy jelen perben a módosító rendelet hatálybalépésekor (2014. február 18.) a másodfokú eljárás folyamatban volt, a másodfokú határozat 2014. május 21-én kelt. Helyes jogértelmezéssel jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a fent idézett jogszabály szövegben a „folyamatban lévő bírósági felülvizsgálati ügyekben is” fordulat nem csak azon ügyekre vonatkozik, amelyek már eljutottak a bírósági felülvizsgálati szakba, hanem értelemszerűen azon ügyekre is, amelyek a jogszabály módosítás hatálybalépésekor a közigazgatási eljárásban még folyamatban vannak (voltak), vagy – mint a fent említett eseti döntésben – a hatálybalépés után indultak.
A Jogcímrendeletnek a VM. rendelet által megállapított 5. § (6) bekezdés a) pontjából és a 81/F. §-ából az következik, hogy a jogalkotó el akart térni attól az elvtől, hogy a módosított rendelkezés csak a jogszabály hatálybalépése után benyújtott kérelmekre legyen irányadó. Abból pedig, hogy az új szabályozást a közigazgatási eljárásban jogerősen lezárt, de az ügyfél által még bíróság előtt vitatott ügyekben is alkalmazni engedte, egyértelműen következik, hogy a hatóság előtt még folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett.
Az Eljárási tv. 9/A. § a), b) pontjában definiált folyamatban lévő eljárás, illetve folyamatban lévő ügy fogalmából nem következik, hogy az R. 5. § (6) bekezdés a) pontját a 81/F. § tükrében a másodfokú közigazgatási határozat meghozatalakor nem kellett alkalmazni. Helytálló volt tehát a felperes azon érve, hogy az alperesnek a közigazgatási eljárás során is a módosított jogszabály alapján kellett volna eljárnia.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében utalt még arra, hogy amennyiben a jogszabály hatálybalépésével, annak alkalmazhatóságával kapcsolatos alperesi okfejtést a Kúria nem osztaná, akkor alperesnek az az álláspontja, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hatóságnak a megismételt eljárásban a felperes által korábban fellebbezéssel nem vitatott megállapításokat nem kell felülvizsgálnia.
Ezzel összefüggésben a Kúria rögzíti, hogy jelen perben a keresettel felülvizsgálni kért közigazgatási határozat jogerős alperesi határozat, amely helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási hatóság azon határozatát, amely visszavonta saját hatáskörben a 2012. december 7. napján kelt döntését, és kötelezte az ügyfelet a visszavont döntés alapján folyósított 1.026.883 forint visszafizetésére. A felperes keresetében e megjelölt másodfokú és elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte és új eljárás elrendelését. Ennek adott helyt a fenti jogszabályi értelmezés alapján az elsőfokú bíróság, és ítéletében pontosan meghatározta, hogy mire nézve, mely körben kell lefolytatnia az új eljárást az elsőfokú hatóságnak. A per tárgya a G. külterület …/5. hrsz.-ú ingatlanon fennálló területeltérés volt. Ezzel kapcsolatban történt meg az elsőfokú és a másodfokú határozatban meghozott döntés. A bíróság erre tekintettel állapította meg, hogy az alperes eljárása e körben a Ket. 50. § (1) bekezdésben foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségnek teljes körűen nem tett eleget. A módosított jogszabályi rendelkezések tükrében ugyanis nem kizárólagosan a földhasználati nyilvántartásba való bejelentés ténye alapján kellett a felperes kifizetési kérelmét vizsgálni, hanem azt is tisztázni kellett, hogy az érintett …/5. hrsz.-ú terület esetén a felperes rendelkezik-e a teljes ingatlanra vonatkozóan bérleti szerződéssel, illetőleg a területet milyen mértékben használja. Pontosan rögzítette tehát az elsőfokú ítélet, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú hatóságnak mit kell tennie.
Az ítéletből egyértelmű, hogy a felperes által vitatott és a …/5. hrsz.-ú ingatlant érintő körben kell az új eljárást lefolytatni.
A fentiekre tekintettel a Kúria az érdemben helyes jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 5.§-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2016. január 12.
Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt sk. bíró
