A Kúria Kfv.IV. 37.563/2018/9. számú ítélete

Spread the love
 A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
 ítélete

  

Az ügy száma: Kfv.IV. 37.563/2018/9.

A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró,

Dr. Horváth Tamás bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Nyári Péter ügyvéd

Az alperes: alperes neve

Az alperes képviselője: Dr. Pap Katalin kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adásvételi szerződés jóváhagyása tárgyában hozott határozat felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

Az elsőfokú határozat száma: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7. K.27.218/2017/9. számú ítélete

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Debreceni Törvényszék 2.Kf.30.019/217/5. számú ítélete

 

A rendelkező rész

 

A Kúria

–    a Debreceni Törvényszék 2.Kf.30.019/2017/5. számú ítéletét hatályában fenntartja;

–    kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget;

–    kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs hely

 

Indokolás

 

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A D.  III. kerület …/8 helyrajzi számú és a …/9 helyrajzi számú ingatlanok 1/1 tulajdoni hányadára 2016. szeptember 13-án adásvételi szerződés jött létre. A vevő a szerződésben úgy nyilatkozott, hogy elővásárlási jog nem illeti meg. Az adásvételi szerződést az eladó kérelmére az illetékes jegyző az önkormányzat hirdetőtábláján kifüggesztette. A kifüggesztés időtartama alatt a felperes nyújtott be elfogadó nyilatkozatot, melyben a tárgyi ingatlanok vonatkozásában elővásárlási jogát a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 18. § (1) bekezdés b) pontjának bb) alpontjára alapította.

 

[2] Az alperes az adásvételi szerződés jóváhagyása iránti eljárásban 2017. április 7-én meghozott 570.588-9/2017. számú határozatában az adásvételi szerződést a vevő javára jóváhagyta, felperessel, mint elfogadó nyilatkozatot tevővel szemben a szerződés jóváhagyását megtagadta. A határozat indokolásában megállapította, hogy az elővásárlási jog szempontjából a vevő és a felperes vonatkozásában sem állnak fenn a Földforgalmi tv. 23. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott megtagadási okok, és mindketten azonos ranghelyen állnak. A Magyar Agrár-, Élelmiszer-gazdaság és Vidékfejlesztési Kamara területi szerve állásfoglalásában a vevőt és a felperest egyaránt támogatta a szerződés jóváhagyása tekintetében. Az eladó az alperes felhívására benyújtott nyilatkozatában úgy nyilatkozott, hogy a vevőnek kívánja a földterületeket eladni, ezért a vevő javára hagyta jóvá az adásvételi szerződést.

 

Kereseti kérelem és az alperes védekezése

 

[3] A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.

 

[4] A felperes álláspontja szerint jogszabálysértő a határozatban felállított rangsor, mivel a helyben lakó szomszéd és a földterületek vonatkozásában érvényes haszonbérleti szerződéssel rendelkezik, ezért elővásárlási jogát a vevőt megelőzően volt jogosult gyakorolni.

 

[5] Az alperes ellenkérelmében fenntartotta a határozat indokolásában kifejtett jogi álláspontját.

 

Az elsőfokú ítélet

 

[6] A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 7.K.27.218/2017/9. számú kijavított ítéletében a felperes keresetét elutasította.

 

[7] A bíróság megállapította, hogy a Földforgalmi tv. 19. § (2) bekezdésében előírt legalább 3 éves földhasználat időtartama nem teljesült, mert 2015. március 6-tól kezdődően a felperesnek az érintett ingatlanok vonatkozásában nem volt bejegyzett földhasználati joga, mivel a Földforgalmi tv. hatálybalépése előtt megkötött haszonkölcsön szerződés, mint földhasználati jogcím a Földforgalmi tv. 19. § (2) bekezdésében előírt határidő számítása során nem vehető figyelembe. A felperesnek a korábbi földhasználat törlését követően megkötött haszonbérleti szerződés címén fennálló földhasználatát a földhasználati nyilvántartásba nem jegyezték be.

 

 

A másodfokú ítélet

 

[8] A Debreceni Törvényszék 2.Kf.30.019/2017/5. számú ítéletében a felperes fellebbezését nem találta megalapozottnak, ezért az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.

 

[9] A törvényszék rámutatott arra, hogy a Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés b) pontjának bb) alpontját a 19. § (2) bekezdésével egységében kell értelmezni, amely jogszabályi feltételeknek a felperes nem felelt meg. A haszonbérleti szerződés alapján a használat ténylegesen megvalósul, azonban ez a tény a földhasználati nyilvántartásba nem került bejegyzésre. Az alperesnek eljárása során a közhiteles nyilvántartás adataiból kiindulva kellett vizsgálnia az elővásárlási jog fennállását. A felperes földhasználati bejelentést csak az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően, 2017. november 6-án tette meg, ezért az alperes jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a Földforgalmi tv. 19. § (2) bekezdésében meghatározott 3 éves földhasználatra vonatkozó feltétel felperes esetében nem teljesült.

 

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

 

[10]     A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 275. § (4) bekezdése alapján elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és vagylagosan a keresetének helyt adó új határozat meghozatalát, illetve az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.

 

[11]     A felperes előadta, hogy az ingatlanok eladása időpontjában és azt megelőzően már közel 20 éve ő volt a földhasználó, mely földhasználata senki által sem volt vitatott, ezért megfelelt a Földforgalmi tv. 19. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek.

 

[12]     Jogi érvelése szerint a földhasználati nyilvántartás nem konstitutív, hanem deklaratív nyilvántartás, így esetében sem a földhasználati nyilvántartásba való bejegyzés hozta létre a haszonbérletet, hanem csak „annak tényét közvetítette a külvilág felé „. Ezt az értelmezést támasztja alá a Kúria KGD2016. 68 és a KGD2018. 24 számú elvi döntések kifejtett álláspont is.

 

[13]     A fentiek figyelemmel a földet használó földműves minőséget megalapozó 3 éves földhasználat vonatkozásában megállapítható, ezért a jogerős ítélet sérti a Földforgalmi tv. 19. § (2) bekezdésében foglaltakat.

 

[14]     Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az első- és másodfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. Az alperes kiemelte, hogy az elővásárlási jog gyakorlása időpontjától visszafelé számított három év 2013. november 11-kére esik, amely időpontban a felperes földhasználata haszonkölcsön jogcímén volt bejegyezve a földhasználati nyilvántartásba. A haszonkölcsön 2015. január 1-től nem minősül érvényes földhasználati jogcímnek, ezért a felperes földhasználati joga 2015. március 6-án törlésre került. Ezt követően az érintett földterületek vonatkozásában a felperesnek bejegyzett földhasználati joga haszonbérlet jogcímén 2016. február 18-tól van, mely időponttól számítva nem telt el a Földforgalmi tv 18. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti elővásárlási jog gyakorlása szükséges 3 év időtartam, ezáltal a Földforgalmi tv. 19. § (2) bekezdésében foglalt feltétel nem teljesül.

 

 

A Kúria döntése és jogi indokai

 

 

[15]     A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

 

[16]     A Kúria álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok az ügyben irányadó tényállást helyesen állapították meg, és abból az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helytállóan vonták le azt a következtetést, hogy az alperes határozata a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sérti. A Kúria a jogerős ítéletben kifejtett jogértelmezéssel az alábbi pontosítás mellett értett egyet.

 

[17]     A felülvizsgálati eljárásban a régi Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a jogerős ítélet jogszerűsége a felülvizsgálati kérelemben érintett körben vizsgálható.

 

[18]     A felperes felülvizsgálati kérelmének jogalapjául a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 95. § (1) bekezdését és a Földforgalmi tv. 19. § (2) bekezdését jelölte meg.

A másodfokú bíróság a fenti rendelkezések értelmezése során azt állapította meg, hogy a haszonkölcsön jogcímén törölt, majd a haszonbérleti szerződés alapján gyakorolt földhasználata a földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzés nélkül nem alapozza meg a felperes elfogadó nyilatkozatában a földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés b) pont b) alpontjában megjelölt elővásárlási jogosultságát.

 

[19]     A Földforgalmi tv. 19. § (2) bekezdése ad fogalmi meghatározást arra, hogy ki minősül a törvény 18. § (1) bekezdés b) pontja szerinti elővásárlási joggal rendelkező földet használó földművesnek. E szerint az a földműves, aki legalább három éve használja a földet, ideértve azt is, akit a 65. § szerint a föld kényszerhasznosítójaként jelöltek ki.

 

[20]     Helyesen hangsúlyozta a jogerős ítélet, hogy a földhasználót a Fétv. 95. § (1) bekezdése alapján a használat megkezdésétől számított harminc napon belül bejelentési kötelezettség terheli, ezért az alperesnek a közhiteles földhasználati nyilvántartás adataiból kiindulva kellett vizsgálnia, hogy a felperes vonatkozásában megvalósult-e a „földet használó földműves” minőséget megalapozó, legalább 3 éves földhasználat.

 

[21]     A földhasználati nyilvántartás adatai szerint a felperes a perbeli földterületeket 2015. január 1-ig haszonkölcsön jogcímén, majd a 2015. december 7-én kelt és 2016. február 18-án kelt 570.35-5/2016. számú határozattal jóváhagyott haszonbérleti szerződés alapján használta. Figyelemmel arra, hogy a Földforgalmi tv. 70. § (2) bekezdése alapján a törvény hatálybalépése előtt kötött haszonkölcsön szerződés semmis, a felperes ezen a jogcímén bejegyzett földhasználat jogát 2015. március 6-án törölték a földhasználati nyilvántartásból. A Földforgalmi tv. 38. § (1) bekezdése taxációt tartalmaz a földhasználat elismert jogcímeire, annak sorában a haszonkölcsön nem szerepel, ami a földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzéstől függetlenül, eleve kizárja ezen a jogcímen bejegyzett földhasználat figyelembevételét az elővásárlási jog gyakorlása szempontjából.

 

[22]     A Kúria osztja a felülvizsgálati ellenkérelemben hivatkozott azon jogi érvelést, hogy felperes vonatkozásában, mivel sem a haszonbérleti szerződés megkötésétől (2015. december 7.), sem annak jóváhagyásától (2016. február 18.) számított 3 év nem telt el, ezért a Földforgalmi tv. 19. § (2) bekezdésében foglalt feltétel akkor sem teljesült, ha az alperes a földhasználat bejegyzési időpontját a jóváhagyási eljárásban figyelmen kívül hagyja.

 

[23]     A felperes álláspontja annyiban helytálló, hogy valóban nem a földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzés keletkezteti földhasználatot a nyilvántartás deklaratív jellegéből adódóan, de a hatóság a Fétv. 93. §-a alapján a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett adatokat köteles közhitelesnek elfogadni, mindaddig, amíg annak valóságtartalmát nem döntik meg. Mindez azt jelenti, hogy bejegyzés hiányában a földhasználat fennállása nem igazolt, melynek jogkövetkezményeit a bejelentést elmulasztó földműves köteles viselni. A felperes földhasználatra vonatkozó bejelentési kötelezettségének csak 2017. november 6-án, az elsőfokú ítélet meghozatalát követően tett eleget, ezért az alperes megalapozottan állapította meg a nyilvántartott adatok alapján, hogy a felperes vonatkozásában a 3 éves, érvényes jogcím alapján gyakorolt földhasználat nem igazolt.

 

[24]     A Kúria nyomatékosítja, hogy a Földforgalmi 19. § (2) bekezdésében előírt feltétel fennállásához nem elegendő, hogy a földműves a földet ténylegesen használja, mivel a jogalkotó nem minden használatot ismer el és preferál az elővásárlási, illetve az elő-haszonbérleti jog biztosításával. Ezáltal is igyekszik visszaszorítani a különféle földhasználati jogcímekben megbúvó, a törvényi szabályok kijátszására irányuló jogalkalmazói visszaéléseket.

 

[25]     A Kúria megállapítása szerint az alperes helyesen rögzítette határozatában, hogy a felperest a Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontjában megjelölt elővásárlási jog nem illeti meg, ennélfogva a felperes és a vevő azonos, első ranghelyen állnak. Ily módon jogszerűen döntött, amikor az eladó választásának megfelelően a szerződés szerinti vevővel hagyta jóvá az adásvételi szerződést, ezért a határozat hatályon kívül helyezésére a régi Pp. 339. § (1) bekezdése alapján nem kerülhetett sor a peres eljárásban. Minderre figyelemmel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Kúria a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

 

A döntés elvi tartalma

 

[26]     A Földforgalmi 19. § (2) bekezdésében előírt feltétel fennállásához nem elegendő, hogy a földműves a földet ténylegesen használja, ahhoz a Földforgalmi tv. 38. § (1) bekezdésében felsorolt valamely érvényes jogcím is szükséges. A haszonkölcsön jogcímén gyakorolt földhasználat a Földforgalmi tv. 18. § (1) bekezdés b) pont pontjában megjelölt elővásárlási jogosultságot nem alapozza meg.

 

[27]     A földhasználati jogot nem a földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzés keletkezteti, de a hatósági jóváhagyási eljárásban a földhasználat időtartama csak a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett, közhiteles adatok alapján állapítható meg. Bejegyzés hiányában a Földforgalmi 19. § (2) bekezdése szerinti 3 éves földhasználat igazolása az elővásárlási jogát a Földforgalmi 18. § (1) bekezdés b) pontja alapján gyakorló földművest terheli.

 

 

Záró rész

 

[28]     A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. § (1) és (2) bekezdésének megfelelően a felperes kérelmére tárgyaláson bírálta el.

 

[29]     A felülvizsgálati eljárásban az alperesnél felmerült eljárási költség megfizetésére a Kúria a felperest a régi Pp. 270. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó régi Pp. 78. § (1) bekezdése szerint kötelezte.

 

[30]     A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett és az 50. § (1) bekezdése szerinti mértékű, a 39. § (3) bekezdés d) pontja alapján számított felülvizsgálati eljárási illetéket viselni köteles a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.

 

[31]     Az ítélet ellen a felülvizsgálat lehetőségét a régi Pp. 271.§ (1) bekezdés e) pontja zárja ki

 

Budapest, 2019. április 2.

 

 

 

Dr. Balogh Zsolt s. k. a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró, Dr. Horváth Tamás s. k. bíró