A Kúria Kfv.V.35.020/2014/9. számú ítélete

Spread the love

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.V.35.020/2014/9.szám

 

A Kúria a dr. Szekeres Áron jogtanácsos által képviselt  felperesnek a dr. Tarcsi Csaba jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága  alperes ellen környezetvédelmi termékdíj ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. szeptember 27. napján kelt 10.K.27.073/2013/6. számú  ítélete ellen a felperes által 9. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva – nyilvános tárgyaláson  – meghozta a következő

 

í t é l e t e t:

 

A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.073/2013/6. számú ítéletét – az indokolás módosításával – hatályában fenntartja.

 

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

 

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

 

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

 

I n d o k o l á s

 

A felperes 2008. I. negyedévében harmadik országból importálta termékeit, amelyek után az adót, a környezetvédelmi termékdíjat vámeljárás során a vámhivatal szabta ki. A felperes termékeit Közösségen belül értékesítette, és ebben az időszakban hasznosító szervezet általi 100%-os mentességgel rendelkezett a csomagolás és az elektromos berendezések tekintetében. A hasznosító szervezet 2008. áprilisában tájékoztatta a felperest arról, hogy a hasznosítás és visszagyűjtés nem teljesíthető, ezért a felperes kérelmére, a mentesség megszűnése miatt, a vámhivatal a környezetvédelmi termékdíjat határozataiban utólag szabta ki a felperes terhére 2008. júliusában.

 

A felperes 2008. I. negyedévére elektronikus, illetve postai úton 2012. február 28-án benyújtott BEV KT08 számú nyomtatványon 1.009.710 Ft általa korábban megfizetett környezetvédelmi termékdíj visszaigénylést szerepeltetett. A bevalláshoz mellékelt nyilatkozatban visszaigénylése jogcímeként a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) 5/C. § (1) bekezdését, a környezetvédelmi termékdíj mentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről szóló 53/2003. (IV.11.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Ktkr.) 8. § (1) és (3) bekezdéseit, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 164. §-át jelölte meg.

 

Az elsőfokú hatóság a 2012. március 19. napján kelt határozatában a kérelmet elutasította. Az alperes a 2012. május 14. napján kelt 1438-2/2012. számú határozatában ezt a határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.  E határozat alapján az elsőfokú hatóság értesítette a felperest, arról, hogy 2008. I. negyedévére ellenőrzést folytat le.

 

Az első fokú hatóság a revízió eredményeként hozott 2012. szeptember 18. napján kelt határozatában a környezetvédelmi termékdíj visszaigénylésére irányuló felperesi kérelmet elutasította.

 

Az alperes a 2012. december 17. napján kelt 3395-1/2012. számú határozatában a határozatot helybenhagyta. Érdemi döntésének indokolása szerint a felperes 2008. I. negyedévére nem élhetett önellenőrzéssel, pótbevallással. A felperes által exportált termékek után járó környezetvédelmi termékdíj visszaigénylésére kizárólag a BEV KT08-as nyomtatvány benyújtásával volt lehetőség, amely nem kizárólag bevallásra, hanem bevallás mellett, vagy önállóan kérelem benyújtására is alkalmazható volt. Az önadózói engedéllyel nem rendelkező kötelezett, a felperes bevallást nem nyújthatott be, a nyomtatvány alkalmazásával érvényesíthette igényét, ezért az általa benyújtott beadvány elnevezését és tartalmát tekintve is kérelemnek minősül. Az ebben feltüntetett negatív kötelezettség, amellyel a felperes fizetendő adót kívánt csökkenteni visszaigénylésnek tekintendő, függetlenül attól, hogy ennek visszautalását kérte-e, illetve számlán tartásáról rendelkezett-e. A Ktkr. 8. § (3) bekezdése a visszaigénylési kérelem benyújtására határidőt szab, mégpedig a jogosultság keletkezésétől számított egy évet, és ezt a határidőt a felperes elmulasztotta, ezért kérelme nem teljesíthető.

 

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes kötelezését kérte arra, hogy rendelkezzen az 1.009.710 Ft környezetvédelmi termékdíj visszaigényelhetőségéről, illetve ennek folyószámláján történő jóváírásáról.

 

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:

A felperes 2012. beadványát kérelemnek kellett tekinteni. A Ktkr. 8. § (2) és (3) bekezdése ugyanis egyértelműen rögzíti, hogy a visszaigénylés iránti igényt kérelem formájában lehet, illetve kell előterjeszteni, ez a szabályozás összhangban áll a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 24. §-ával. A kérelmet kizárólag a jogosultság keletkezésétől számított egy éven belül lehetett előterjeszteni, ezért a felperes által hivatkozott Art. 164. §-a nem alkalmazható. Nem helytálló az a felperesi hivatkozás sem, mely szerint nem is töltötte ki a kérelem nyomtatványt, mivel maga az adóbevallási formanyomtatvány minősült kérelemnek, és egyébként sem érte hátrány az adóbevallási formanyomtatvány használatának hiánya miatt. A keresetlevélhez csatolt APEH tájékoztató levélnek nincs jelentősége, mivel az nem jogszabály. Az alperes határozata megalapozott és jogszerű, megfelel a Ktkr. 8. § (2)-(3) bekezdéseiben foglaltaknak, tekintettel arra, hogy a felperes határidőn túl terjesztette elő visszaigénylési kérelmét, ezért azt el kellett utasítani. 

 

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő új határozat meghozatalát. Fenntartva keresetben is kifejtett jogi álláspontját azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 5. § (2) bekezdés a) pontjának, Kt. 3. § (3) és (8) bekezdésének, a Ktkr. 8. § (2) – (3) bekezdéseinek, a környezetvédelmi termékdíjról szóló 10/1995. (IX.28.) KTM rendelet 8. § (2) bekezdésének. Kifejtette, hogy a Kt. és Art. rendelkezései egyértelműen tiltják a Ket. eljárás megindítására vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását, ezért a Ket. alapján sem minősíthető kérelemnek a visszaigénylést tartalmazó termékdíj adóbevallása. Hivatkozott arra is, hogy a KTM rendelet már 2008.-ban is kizárólag a kenőolaj utáni visszaigénylés esetére írta elő a kérelem nyomtatvány használatát, általános szabályként pedig a 8. § (2) bekezdésében kimondta, hogy a visszaigénylés bevallási nyomtatványon teljesíthető. Az Art. 120. § alapján sem minősíthető kérelemnek a termékdíj adóbevallása. A termékdíj visszaigénylést emiatt adóbevallás alapján kellett érvényesítenie, amelyre az Art. 164. §-a szerinti elévülési időn belül került sor, ezért megalapozatlanok és jogszabálysértőek a határozatok.

 

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

 

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

 

A Polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/A. § értelmében a bíróságnak a keresettel támadott határozat jogszerűsége tárgyában a határozat hozatalkor irányadó tényállásra és az akkor hatályos rendelkezésekre figyelemmel kell döntenie (KGD2012.155.). Tekintettel arra, hogy a felperes visszaigénylését 2008. I. negyedévre nyújtotta be, ezért az elsőfokú bíróságnak és a Kúriának is azt kellett vizsgálnia, hogy az igényléssel érintett időszakra vonatkozó jogszabályoknak megfelel-e vagy sem az alperes érdemi döntése.

 

Mindenekelőtt rámutat a Kúria arra, hogy a Kt. perrel érintett időszakban hatályos 3.§ (5) bekezdése kimondta, hogy a „termékdíj adók módjára behajtható köztartozás”, tehát, a felperesi érveléssel ellentétben, nem minősítette Art. hatálya alá tartozó adónak. Az adók módjára behajtható köztartozások esetén az Art. 4.§ (2) bekezdése az Art. szabályait csak a végrehajtásra és az ezzel összefüggő nyilvántartásra engedte, illetve engedi alkalmazni.

 

 

Az első fokú bíróság, feltehetően elírás miatt, tévesen hivatkozott a Ket. 24. §-ára, mivel az nem az eljárás megindítására, hanem a Fővárosi Ítélőtábla hatásköri vitában betöltött szerepére vonatkozik. Az eljárás megindításával kapcsolatos rendelkezéseket a Ket. 29. §-a rögzíti, de ez jelen ügyben nem alkalmazható. A Kt. 3. § (3) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy az e törvényben, a vámjogszabályokban, valamint az Art.-ben nem szabályozott közigazgatási hatósági ügyben a Ket.-et kell megfelelően alkalmazni. Emiatt elsődlegesen a termékdíjjal kapcsolatos speciális szabályok az irányadók, és az Art. is csak akkor alkalmazható, ha a speciális szabályok nem tartalmaznak rendelkezést, a Ket. pedig csakis és kizárólag akkor, ha a Kt., a Ktkr. és az Art. sem  rögzít jogvita eldöntésére irányadó szabályozást. Az Art. 5. § (2) bekezdésének a) pontja továbbá egyértelműen kizárja a Ket. 29. §-ának alkalmazhatóságát, ezért a Ket.29.§-a kapcsán kifejtett jogerős ítéleti álláspont téves.

 

A felperes önadózói engedéllyel nem rendelkező személy volt, 2008. I. negyedévre bevallást, önellenőrzést nem nyújthatott és nem is nyújtott be. Visszaigénylési jogosultsága a környezetvédelmi termékdíjat kiszabó határozatokkal, ezek időpontjával keletkezett.  A KT08-as nyomtatvány pedig nem kizárólag bevallásra, hanem emellett, illetve önállóan kérelem benyújtására is alkalmas volt a főlap és a bevallási lapok (B01-B07) mellé csatolt visszaigénylést kérelmező lapok KE1 „átvezetési és kiutalási kérelem”, valamint KNY” nyilatkozat, a köztartozásokról” lapok csatolása esetén.

 

Ismételten hangsúlyozza a Kúria, hogy a termékdíj nem adó, hanem adók módjára behajtandó köztartozás volt a Kt. 3.§ (5) bekezdése értelmében. A jogvita eldöntésére irányadó, 2008. I. negyedévére vonatkozó másik speciális jogszabály, a Ktkr. 8. § (3) bekezdése pedig egyértelműen rögzítette, hogy a visszaigénylési kérelem előterjesztésére a jogosultság keletkezésétől számított egy év áll rendelkezésre. Ezt a határidőt a felperes, általa sem vitatottan, elmulasztotta, mivel 2008. I. negyedévre vonatkozó visszaigénylési kérelmét 2012. február 28-án nyújtotta be, és mulasztásának kimentésére igazolási kérelmet nem terjesztett elő.  Tekintettel arra, hogy a speciális jogszabályok az adónak nem minősülő díj esetében az igény érvényesítésére speciális szabályozást tartalmaztak az Art. adóra, illetve adók elévülésére vonatkozó felperes által megjelölt rendelkezései, illetve a perrel érintett időszakot követő, később hatályba lépett, korábbitól eltérő speciális szabályok a perbeli jogvita eldöntésére nem alkalmazhatók. Nincs tehát ügydöntő jelentősége annak, hogy mi volt a nyomtatvány elnevezése, és annak sem, hogy a felperes visszaigénylését bevallás vagy kérelem formájában terjesztette-e elő, mivel az egyéves határidőt elmulasztotta, és mulasztását igazolási kérelemmel nem mentette ki.

 

A Kúria az előzőekben kifejtettekre figyelemmel azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet érdemben jogszerű döntést tartalmaz, ezért a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján – részben eltérő indoklással – hatályában fenntartotta.

 

A pervesztes felperes a Pp. 270.§ (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp.78.§ (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére.

 

A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés az illetékekről szóló 1990.évi XCIII. törvény 39.§ (3) bekezdés d) pontjában, 50.§ (1) bekezdésében és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdésében foglaltakon alapul.

 

Budapest, 2015. január 22.

 

Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró