A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Kfv.V.35.073/2016/9. szám
A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró
Dr. Kárpáti Magdolna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Reiner Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Reiner Zoltán ügyvéd
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
Az alperes képviselője: dr. Nagy Gabriella jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság döntése: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. november 10. napján kelt 22.K.33.050/2015/7. számú ítélete.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.K.33.050/2015/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 15.000 (azaz tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 299.000 (azaz kettőszázkilencvenkilencezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2010. május – szeptember időszakra általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2015. január 30. napján kelt határozatával a felperest 2.999.000 Ft – adóhiánynak minősülő – adókülönbözet, 900.000 Ft adóbírság és 1.056.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. július 2. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] Indokolása szerint felperes a vizsgált időszakban a F. Bt. (a továbbiakban: számlakibocsátó) építési munkákról kiállított, áfa-t tartalmazó előlegszámláit befogadta, és az adót bevallásában levonásba helyezte.
[4] Figyelemmel arra, hogy a számlakibocsátó építési, szerelési munkákra vállalt kötelezettséget az anyagok biztosításával, és építési engedély is kiadásra került, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 142.§ (1) bekezdés b) pontja alapján az ügylet a fordított adózás alá esik. Az előleg számlákra az Áfa tv. 59.§ (1)-(2) bekezdései alkalmazandóak, amely jogszabályhelyekben foglaltak értelmében az előleghez csak egyenes adózás esetén kapcsolódik áfa fizetési kötelezettség, amikor a teljesítésre kötelezett: a szolgáltatásnyújtó az adófizetésre kötelezett. Abban az esetben azonban, ha a gazdasági eseményre fordított adózást kell alkalmazni, akkor sem az előleget fizető félnek, sem az azt átvevőnek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége, az előlegről kiállított számlán tehát nem kell áfa-t felszámítani. Az elsőfokú hatóság a számlakibocsátó számláinak áfa tartalmával ezért jogszerűen csökkentette a levonható adó összegét.
[5] Az alperes hangsúlyozta, hogy a fordított adózású gazdasági eseményeknél az előlegfizetés nem minősül adóztatandó ügyletnek, „nem adózási pont”, ezért nem alapítható az előlegszámlákra az adólevonás joga.
[6] Adózó észrevételében hivatkozott arra, hogy a számlák téves kiállításáról való tudomásszerzést követően intézkedett e bizonylatok helyesbítése érdekében, az előzetesen megfizetett áfa összegének a részére való visszafizetése is megtörténik, és adólevonási jogának gyakorlásával a költségvetést sem érte kár. Az adóhatóság megállapítása azon alapul, hogy adózó az adóztatandó eseménynek a hiánya miatt nem jogosult a tévesen felszámított adó levonására, így az egyébként formai hibás számla módosítása nem teremt a számára sem adófizetési kötelezettséget, sem adólevonási jogosultságot. Nem értelmezhető és emiatt nem is értékelhető javára az a körülmény, hogy szerinte a költségvetést nem érte kár.
[7] Az alperes kifejtette, hogy az Európai Unió Bírósága (EUB) a C-95/07. és C-96/07. számú egyesített ügyekben (Ecotrade ügy), valamint a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.V.35.411/2010. számú perben eltérő tényállás alapján hozták meg ítéleteiket, így az azokban kifejtettek nem alkalmasak az elsőfokú hatóság megállapításait vitató adózói álláspont alátámasztására.
[8] Az elsőfokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 170.§ (1) bekezdése, 171.§ (1) bekezdése alkalmazásával az adóbírság mértékét méltányosan az adóhiány összegének 30%-ában határozta meg, és az adózó javára értékelte, hogy az egyenes adózás szabályai szerint tévesen kiállított számlák alapján történő adólevonás miatt keletkezett adókülönbözet nem szándékos adózói magatartás következménye. A jogorvoslat során az alperes az adóbírság, a késedelmi pótlék (Art. 165.§) mérsékelését megalapozó és az elsőfokú adóhatóság által nem értékelt egyéb körülményt nem tárt fel.
Kereseti kérelem
[9] A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte.
[10] Nem vitatta, hogy a számlákat a fordított adózás szabályai szerint kellett volna kiállítani, és azt sem, hogy a fordított adózás esetén előlegszámlákra adólevonási jog nem alapítható. Álláspontja szerint azonban a tévesen, az általános szabályok szerint kiállított számlák esetén az előlegfizetés adóztatandó ügyletnek minősül, és az adólevonási jog megilleti az Áfa tv. 59.§ (1)-(2) bekezdéseiben foglaltak alapján. Hivatkozott az EUB Ecotrade ügyben hozott ítéletére, valamint az EBH2011. 2378. számú határozatra és az AVÉ 2011/7. számú adóhatósági tájékoztatóban foglaltakra. Vitatta az adóbírság és késedelmi pótlék mértékét is.
Elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[12] Indokolásában elsődlegesen rögzítette, hogy az EUB és az LB ítéleteinek tényállása, jogkérdései a perbeliével nem azonosak, ugyanis felperes ügyében előlegszámlák képezték a jogvita alapját, így e hivatkozott döntések a perben nem irányadóak.
[13] Az elsőfokú bíróság a tényállás és az adóhatározatokban foglaltak alapján megállapította, hogy az adóhatóság jogszerű döntést hozott, arányos mértékben, a méltányosság elvének megfelelően szabta ki az adóbírságot, és rendelkezett a késedelmi pótlékról is.
[14] Kifejtette, hogy előlegszámla esetén az Áfa tv. 59.§ (1) és (2) bekezdései szerint a megszerzett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza. Fordított adózásnál előleg esetén nem keletkezik adófizetési kötelezettség. A számlakibocsátó tehát olyan adót hárított át felperesre az előlegszámlák útján, amelynek megfizetésére felperes nem volt köteles, aminek okán felperesnek nem keletkezhetett adólevonási joga sem. A tévesen kitöltött számla alapján a felperes nem fizetett az államháztartás költségvetésébe áfa-t, azt a számlakibocsátónak fizette meg. Ezt követően élt olyan adólevonási joggal a költségvetés felé, amelynek hiányzott a jogszabályi alapja, majd ezt az összeget az állami költségvetésből visszakapta. A felperes jogosulatlanul igényelt vissza tehát adót, amelyet megkapott, amely ok miatt keletkezett az adóhiány.
Felülvizsgálati kérelem
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Áfa tv. 59.§ (1) bekezdése, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339.§ (1) bekezdése téves értelmezésével hozta meg határozatát.
[16] A felperes fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat. Kifejtette, hogy az általános szabályok szerint – áfa-val növelten – kiállított számlák „esetében az előlegfizetés is adóztatandó pont, tehát fizetési kötelezettség keletkezik, így helyesen járt el, amikor a megfizetett forgalmi adót levonásba helyezte”. Továbbra is hivatkozott az EUB és az LB megjelölt ítéleteire.
[17] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[19] A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási (Pp. 260.§), jogkérdésben felülvizsgálati (Pp. 270.§) kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül (Pp. 272.§ (2) bekezdés, 275.§ (2) bekezdés, BH2002. 490., KGD2002. 262.).
[20] A Kúria elsődlegesen megvizsgálta az EUB Ecotrade ügyében és a LB Kfv.V.35.411/2010. számú eljárásában meghozott ítéleteit és megállapította, hogy azoknak nem volt a tárgya előlegszámlák adózása, így ezen ítéletek nem tény-és jogazonos ügyekben meghozott döntések, azokra – amint azt az elsőfokú bíróság jogszerűen megállapította – a felperes alaptalanul hivatkozott.
[21] A felülvizsgálati kérelem szerint „a felperes nem kifogásolta az elsőfokú bíróság azon állítását, mely szerint a számlákat a fordított adózás szabályai szerint kellett volna kiállítani, valamint azt sem, hogy a fordított adózás esetén előlegszámlákra adólevonási jog nem alapítható.” A felperes tehát nem vitatta, hogy azok a gazdasági események, amelyeknek során a vitatott számlákat a számlakibocsátó kiállította, fordított adózásúak, illetve hogy fordított adózás alá tartozó gazdasági események keretében előlegfizetéskor adófizetési kötelezettség nem keletkezik.
[22] Az adóztatandó esemény hiánya miatt az Áfa tv. 59.§ (1) bekezdése, 119.§ (1) bekezdése alapján nem volt olyan esemény, amelyre a számlakibocsátó egyenes adózással, áfa feltüntetésével jogszerűen számlát állíthatott volna ki. Az a tény, hogy jogsértő módon ezt mégis megtette, és a felperesnek birtokába került a számla, a felperesi adólevonási jogot nem alapozta meg. A felperes nem tudott megjelölni olyan jogszabályhelyet, amely a fordított adózás alá eső gazdasági esemény sorában, adófizetési kötelezettséget nem keletkeztető előleghez kapcsolódóan, jogsértő módon egyenes adózással kibocsátott számlára adólevonási jogot biztosítana. Sem a számlahelyesbítésre, sem a költségvetésre való hivatkozása nem cáfolja meg adólevonási joggyakorlásának jogszerűtlenségét.
[23] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az adóbírság és a késedelmi pótlék körében valós tényállásra az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg döntését, a Pp. 221.§ (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően rendelkezését teljes körűen megindokolta, a jogszerű ítéletrész kiegészítést nem igényelt.
[24] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[25] Fordított adózású gazdasági esemény során előleg után adófizetési kötelezettség nem keletkezik, adóztatandó esemény hiányában adólevonási jog nem gyakorolható.
Záró rész
[26] A Kúria a felperest a Pp. 270.§-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
[27] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2016. november 10.
. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró
