A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
Kfv.V.35.804/2013/9.szám
A Kúria a Zamecsnik, Pósfai és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Zamecsnik Tamás által képviselt felperesnek dr. Makranczi Erzsébet jogi ügyintéző által képviselt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal alperes ellen helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. szeptember 3. napján kelt 24.K.27.252/2013/9. számú ítélete ellen a felperes által 10. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva – nyilvános tárgyaláson – meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.27.252/2013/9. számú ítéletét hatályában fenntartja
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperes (alapítvány) 2011. november 14. napjától tulajdonosa a 4526/4. helyrajzi szám alatt található ingatlannak, amely kapcsán 2012. január 15-ig építmény adóbevallást az önkormányzati adóhatósághoz nem nyújtott be.
Az önkormányzati adóhatóság a tulajdoni viszonyokról szerzett hivatalos értesülést követően kezdeményezte a felperesnél bevallások utólagos ellenőrzését a 2012. évi építményadó fizetési kötelezettség tekintetében és a felperest nyilatkozat tételre hívta fel. A felperes írásbeli nyilatkozatában megjelölte az ingatlan hasznos alapterületét, mellékelte alaprajzát és nyilatkozott arra is, hogy 2010-2011. években az alapítványnak nem volt társasági adófizetési kötelezettsége, vállalkozási tevékenységből nem keletkezett jövedelme, az ingatlant befektetési célból vásárolta, ezzel nem kívánt gazdasági tevékenységet folytatni.
Az elsőfokú önkormányzati adóhatóság a revízió eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 2012. évre 1.321.080 Ft építményadó fizetési kötelezettséget írt elő, 165.135 Ft adóbírsággal sújtotta, 18.495 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú határozat megváltoztatását, azzal érvelt, hogy mentesség illeti meg, mert az ingatlant az alapító okiratban megjelölt, annak megfelelő tevékenység folytatására kívánja hasznosítani.
Az alperes a 2012. november 27. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 26. § (1) és (2) bekezdéseire, 32. § (2) bekezdésére, 86. § (1) bekezdésére, 87. § (1) bekezdés a) pontjára, 125.§ (2) bekezdésére, 138. § (1) bekezdésére, a helyi adókról szóló 1991. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. § (2) és (3) bekezdéseire, 11. §-ára, 12. § (1) bekezdésére, 14. § (2) bekezdésére, 52. § 7. pontjára, Megyei Jogú Város Önkormányzatának telekadóról szóló 62/2001. (XII.12.) számú rendeletének 3. § (2) bekezdés j) pontjára alapította. Határozatának indokolása szerint helytállóan állapította meg az önkormányzati adóhatóság, hogy az adóztatott építmény tulajdonosa a felperes, így ennek alapján 2012. évben ő az adó alanya, és az építmény adóköteles. Az adómentességnek csak az egyik törvényi feltétele teljesül a felperes esetében, nevezetesen az, hogy megelőző évben vállalkozási tevékenységből adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. A felperes írásbeli nyilatkozata és a helyszíni szemle adatai szerint 2012. éven az ingatlan nem szolgált az alapító okiratban foglalt alaptevékenység kifejtésére, ezt a felperes befektetési céllal vásárolta, ebben semmiféle tevékenységet nem végez, utóbb tett nyilatkozata szerint is ebben csupán tevékenység megkezdését tervezi. Az adómentesség azonban építményadó tekintetében kizárólag azon építményekre illeti meg az alapítványt, amely az alaptevékenység kifejtésére szolgál, vagyis amelyben ténylegesen folytatják az alapító okirat szerinti alaptevékenységet, ami a felperes esetében nem állapítható meg. A befektetési célú tulajdonszerzés, továbbá az alaptevékenység jövőbeni megkezdésének terve nem alapozza meg az üresen álló építmény utáni adómentességet 2012-es adóévre, így a felperesnek 2012. január 15. napjáig teljesítendő építményadó bevallási kötelezettsége keletkezett, aminek nem tett eleget. Az elsőfokú adóhatóság tehát ellenőrzése alapján megalapozott, érdemben törvényes döntést hozott a jogalap és a jogkövetkezmények tekintetében is, mivel a felperes javára külön méltánylást érdemlő körülmény nem állapítható meg.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, építményadó fizetési kötelezettségének törlését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, azt állapította meg, hogy az alperes határozata a kereset által vitatott körben megalapozott és érdemben is jogszerű döntést tartalmaz.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság helyesen jelölte meg az ügy érdemi eldöntésére irányadó jogszabályhelyeket, de ezeket tévesen értelmezte, téves jogkövetkeztetést vont le, akkor, amikor azt állapította meg, hogy az adómentesség megadásának feltétele az, hogy az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában az ingatlant cél szerint hasznosítsák. A Htv. 3. § (3) bekezdése szerinti törvényi feltétel ennél jóval tágabb fogalom, nemcsak a tényleges tevékenység végzését foglalja magában, hanem az arra való felkészülést is preferálja. A helyi adó alóli mentességi feltétel tehát nem az, hogy az ingatlanban ténylegesen oktatási tevékenységet folytasson, hanem az, hogy az ingatlan megvásárlása és tulajdonban való tartása elősegítse az alapítvány azon céljának elérését, hogy amennyiben valamennyi szükséges feltétel megvalósul, akkor az alapító okirat szerinti oktatási tevékenységet végezni tudja.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Htv. 3. § (2) bekezdése értelmében adómentes valamennyi helyi adó alól – a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel – az egyesület, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magán nyugdíjpénztár és – kizárólag a helyi iparűzési adó vonatkozásában – a közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság. A Htv. 3. § (3) bekezdése alapján a (2) bekezdés szerinti mentesség abban az adóévben illeti meg az adóalanyt, amelyet megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után sem bel-, sem külföldön adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az építmény és telekadóban a (2) bekezdés szerinti mentesség – az ott felsorolt adóalanyok számára – csak az alapító okiratban, alapszabályban meghatározott alaptevékenység kifejtésére szolgáló épület és telek után jár. A feltételek meglétéről az adóalany írásban köteles nyilatkozni az adóhatóságnak.
A Htv. 11. §-a szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény). Tehát minden építmény adóköteles, a jogszabály azonban adhat mentességet az építményadó fizetési kötelezettség alól.
Az adókötelezettséget érintő változást a következő év első napjától kell figyelem venni a Htv. 14. § (2) bekezdése szerinti szabályozásból következően és a Htv. 12. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy az építményadó alanya az, aki a naptári év első napján az építmény tulajdonosa.
A felek között nem volt vita a tekintetben, hogy 2012. január 1. napján a felperest kellett az építmény tulajdonosának tekinteni, és a körben sem, hogy a felperesnek a vizsgált adóévet megelőző adóévben, tehát 2011. évben vállalkozási tevékenységből adófizetési kötelezettsége nem keletkezett.
Az adómentesség törvényi feltételeit az Art. 99. § (2) bekezdése, továbbá a Htv. 3. § (3) bekezdése szerinti szabályozásból következően az adózónak kell igazolnia, mégpedig az előzőekben említett törvényi szabályozás szerint az adott, konkrét adóévre vonatkozóan. Az adómentesség tehát kizárólag abban az esetben adható meg a Htv. 3. §-a szerinti adóalany számára, ha nemcsak az a feltétel teljesül, hogy a megelőző évben vállalkozási tevékenységből nem keletkezett adófizetési kötelezettsége, hanem az is, hogy „csak az alapító okiratban, alapszabályban meghatározott alaptevékenység kifejtésére szolgáló épület és telek után” kéri az adómentességet és ezt igazolja is. A mentesség a törvényi szabályozás értelmében a jövőre nézve valamely időpontban esetlegesen megvalósuló, létrejövő hasznosítási célra vonatkozó nyilatkozatra, terve, meg nem valósult tevékenységre nem adható meg.
A Kúria a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva a rendelkezésére álló iratokból a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a következőket állapította meg:
2012. április 16-án a felperes befektetési célú ingatlanvásárlásról nyilatkozott, 2012. szeptember 12-i fellebbezésében pedig jövőbeni célokról, „alapító okiratnak megfelelő, az ott megjelölt tevékenység folytatása, illetve az ott megjelölt célra” történő jövőbeni hasznosításról”. A 2012. október 3-án tartott helyszíni szemlén, amelyen képviselője is jelen volt, a felperes által sem vitatottan az került megállapításra, hogy az ingatlanon az alapítvány semmilyen tevékenységet nem végez, a revízióval és perrel érintett ingatlan üres. A felperes a 2013. január 7-i, kereseti tett nyilatkozata szerint is kizárólag a „közeljövőben” kívánta hasznosítani az alapító okiratban, alapszabályban meghatározott alaptevékenysége érdekében az építményt. Az elsőfokú peres eljárás során is úgy nyilatkozott, hogy „szándékában áll” az alapító okiratban, alapszabályban meghatározott alaptevékenység kifejtésére felhasználni az ingatlanon lévő épületet, de ebben anyagi, gazdasági, pénzügyi nehézségek hátráltatják. A közigazgatási és a peres eljárás során tehát a felperes az Art. 99. § (2) bekezdése, Htv. 3. § (3) bekezdése, Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva nem igazolta, hogy az adómentességnek a Htv. 3. § (3) bekezdés második mondata szerinti törvényi feltétele is fennállna. A Htv. kogens (kötelezően alkalmazandó) rendelkezéseiből következően nincs relevanciája, ügydöntő jelentősége annak, hogy az adóalany nem az adott konkrét adóévben, hanem a jövőben, egy bizonytalan, valamikor majd bekövetkező időpontban, milyen célra kívánja hasznosítani az épületet, ingatlant. Az adómentesség az építményadó kapcsán kizárólag azon építményekre illeti meg az alapítványt, amely az adott adóévben alaptevékenység kifejtésére szolgál, és amelyben ténylegesen folytatja a mentességet kérő adózó az alapító okiratban, alapszabályban meghatározott alaptevékenységét, továbbá megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységből származó jövedelme után adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az adómentesség jogszabályi feltételeit továbbá igazolnia is kell, amennyiben bármelyik törvényi feltétel hiányzik, az adómentesség a kogens (kötelezően alkalmazandó) törvényi szabályozásból következően nem adható meg.
A Kúria az előzőekben részletezettek miatt azt állapította meg, hogy a felperest 2012-es adóévre az adómentesség nem illette meg, az alperes és az első fokú bíróság jogértelmezése és jogalkalmazása helytálló, megfelel a jogvita eldöntésére irányadó anyagi és eljárási törvényi rendelkezéseknek.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperest a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem ügyvéd és nem jogtanácsos képviselte, a perben tartott tárgyaláson nem jelent meg, így felszámítható költsége nem keletkezett, ezért javára, pernyertessége ellenére a Kúria perköltséget nem állapított meg.
A felperes személyes illetékmentességére figyelemmel a felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó rendelkezés a személyes költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-ában foglaltakon alapul.
Budapest, 2014. november 27.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk.bíró