A Kúria Kfv.II.37.220/2016/9. számú ítélete

Spread the love

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma:               Kfv.II.37.220/2016/9.

 

A tanács tagjai:. Tóth Kincső a tanács elnöke

. Rothermel Erika előadó bíró

. Márton Gizella bíró

 

A felperes:                 felperes neve

(felperes címe)

 

A felperes képviselője:     Stajz Ügyvédi Iroda

. Stajz Annamária ügyvéd

(cím)

 

Az alperes:Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal

(3525 Miskolc, Városház tér 1.)

 

Az alperes képviselője:. jogtanácsos

 

Az alperesi beavatkozó:Megyei Kormányhivatal

(jogelőd: Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség)

(1052 Budapest, Városház utca 7.)

 

A jogelőd alperesi beavatkozó képviselője:                         Dr. jogtanácsos

 

A per tárgya:               termőföld más célú hasznosítása

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:                                   felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat:Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

24.K.27.882/2014/18.

Rendelkező rész

A Kúria

– a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.27.882/2014/18. számú ítéletét hatályában fenntartja;

– kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesi beavatkozónak 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget;

– kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.

 

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1]     A Zemplén hegység a Szerencsi dombsággal és a Hernád völggyel együtt különleges madárvédelmi terület, benne az Abaújkéri Aranyosvölgy természetvédelmi terület, amely a Tokaj Hegyalja történelmi borvidék kultúrtáj része. Ennélfogva Abaújszántó közigazgatási területe fontos, érzékeny természetvédelmi terület, a település kódja 03595. Az helyrajzi számú, külterületi, 3166 m² alapterületű, szántó művelési ágú ingatlan a felperes tulajdonában áll, amelyre nézve a termőföld más célú hasznosítása iránti kérelmet terjesztett elő 380 m² területrészre, amelyen 171,23 m² alapterületű mezőgazdasági épület, gyümölcs- és gabonatároló, valamint a hozzákapcsolódó út és rakodótér építését tervezte. Kérelméhez csatolta H.R. által készített, 2013. szeptember 30. napján kelt „Natura 2000 területekre vonatkozó előzetes hatásbecslés” című szakvéleményt. Az elsőfokú hatóság helyszíni szemlét tartott, jegyzőkönyvet vett fel, majd megkereste a szakhatóságokat. Az alperesi beavatkozó szakhatósági állásfoglalásban a termőföld végleges, más célú hasznosítása hatósági engedélyezési eljárásban szakhatósági hozzájárulását nem adta meg. Az elsőfokú hatóság 2014. január 9. napján kelt 10493/2013. számú határozatával a felperes kérelmét a szakhatósági hozzájárulás hiányára tekintettel elutasította.

[2]     A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2014. augusztus 6. napján kelt 10168/8/2014. számú határozatával az elsőfokú hatóság döntését helyben hagyta. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felperes kérelme alapján a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) 7.§-ára tekintettel az elsőfokú hatóság az ingatlanon helyszíni szemlét tartott és megállapította, hogy az ingatlan a település belterületétől 2500 méter távolságra lévő erdőszéli terület, melyen a felperes a más célú hasznosítást nem kezdte meg. Az alperes határozatában hivatkozott a jogorvoslati eljárás során beszerzett másodfokú környezetvédelmi hatóság által készített szakhatósági állásfoglalásra is. Ennek alapján megállapította, hogy a tervezett terület felhasználása intenzív emberi jelenlétet, rendszeres géphasználatot feltételez, ami nem egyeztethető össze a zavarásra érzékeny Natura 2000 jelölő fajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására irányuló céllal, továbbá a táj jellegének, szerkezetének védelmére vonatkozó törekvésekkel.

A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem

[3]     A felperes kiegészített keresetében elsődlegesen az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.

[4]     Az alperes ellenkérelmében határozatának indokolásában foglaltakat fenntartotta, kérte a felperes keresetének elutasítását.

[5]     Az alperesi beavatkozó érdemi nyilatkozatában a szakhatósági állásfoglalásában foglaltakat fenntartva a felperes keresetének elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet

[6]     Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében utalt a Tfvt. 7.§-ára, miszerint a földvédelmi eljárást az ingatlanügyi hatóság folytatja le, továbbá a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 7.§ (2) bekezdés c) és d) pontjaira. Az elsőfokú bíróság hivatkozott az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004.(X.8.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm.R.) 4.§ (1) bekezdésére, illetve a Korm.R. 2.§ e) pontjára, továbbá a különleges madárvédelmi területről rendelkező 5. számú mellékletre. Mindezek alapján alátámasztva látta, hogy a felperesi terület különleges madárvédelmi területnek minősül, amely esetben vizsgálni kell, hogy a tervezett beruházás a meghatározott fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére milyen kihatással lehet. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes által becsatolt hatásvizsgálat alapján is megállapítható, hogy milyen jelölő fajok élnek a felperesi területen. A hatásvizsgálat is alapjául szolgált a szakhatóság azon megállapításának, miszerint a tervezett terület-felhasználás nem szolgálja a Natura 2000 terület célkitűzéseit és rendeltetéseit. Arra a felperesi felvetésre, hogy az ingatlan területén – miként ezt az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága (a továbbiakban: ANPI) megerősítette – a fekete gólya a 2012-2014 években nem fészkelt, s természetvédelmi kérdésben az ANPI véleménye a releváns, az elsőfokú bíróság mindenekelőtt állást foglalt a hatáskörrel rendelkező szakhatóság kérdésében. Kifejtette, hogy a felperes által megjelölt, a szakterületek ágazati követelményeiért felelős szervek kijelöléséről, valamint a meghatározott szakkérdésekben kizárólagosan eljáró és egyes szakterületeken véleményt adó szervekről szóló 282/2007.(X.26.) Kormányrendelet (a továbbiakban: r.) 4.§ (1) bekezdése és 3. számú melléklete 7. pontja rendelkezése nem konkurál a földhivatalokról, a földmérési és távérzékelési intézetről, a földrajzi névbizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/2006.(XII.23.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kr.) 17.§ (1) bekezdésével és 2. számú melléklet 3. pontjában foglaltakkal, az ügyben egyértelműen az utóbbit kell figyelembe venni. Ennek folytán a Natura 2000 területen első- és másodfokon nem az ANPI, hanem a természetvédelmi hatóság jár el szakhatóságként. Ennek folytán – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 44.§ (1) bekezdésére tekintettel – a szakhatósági állásfoglalásban foglaltak kötik az eljáró hatóságot. A bíróság rámutatott ezt követően arra, hogy a hatástanulmányban több faj is szerepelt, nemcsak a fekete gólya, amelyeknek szintén életteréül szolgál a felperesi ingatlan környezete. Ennél fogva a fekete gólya fészkelésének hiánya nem teszi megalapozatlanná a szakhatósági véleményben foglaltakat. Az elsőfokú bíróság arra nézve, hogy a szakhatóság a helyszíni szemlén nem vett részt, kifejtette, hogy állásfoglalásához olyan meggyőző légifelvételeket csatolt, amelyekből egyértelműen megállapítható, hogy a szakhatóság a tények és körülmények alapos ismeretében döntött. A felperesnek a forgalomnövekedésre vonatkozó kifogásaira az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a változás a megjelölt gépek tárolásából, az állandó emberi jelenlétből fakadóan folyamatos zavaró jelleget eredményezne, szemben a jelenlegi idényszerű tevékenységgel, amely még megfelelő nyugalmat biztosít a madárvédelem céljaihoz. Az elsőfokú bíróság arra, hogy a szakhatóság esztétikai szempontból is minősítette a felperes által megvalósítani szándékozott ingatlant hangsúlyozta, hogy a környezetvédelmi hatóság a táj jellege, szerkezete alapján a beruházást tájvédelmi szempontból vizsgálhatta. Az elsőfokú bíróság a felperes által idézett kúriai döntéseket irrelevánsnak értékelte, tekintettel arra, hogy azok eltérő tárgyban születtek. A környezetvédelmi hatóság beavatkozási jogára vonatkozóan hivatkozott a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 332.§ (6) bekezdésére és 324.§ (1) bekezdésére, valamint a Ket. 45.§ (5) és (6) bekezdéseire.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7]     A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelemnek helyt adó ítélet meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalra utasítását kérte. Álláspontja szerint a bíróság ítélete jogsértő, mivel egyfelől az alkalmazandó jogszabályhelyekre tekintet nélkül, másfelől az irányadó jogszabályok téves értelmezésével hozott megalapozatlan döntést. A felperes mindenekelőtt sérelmezte, hogy a bizonyítási teher körében nem kapott a Pp. 3.§ (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatást, továbbá azt, hogy a bíróság a bizonyítékok egybevetése és értékelése során vétett a Pp. 206.§ (1) bekezdése ellen is. Előadta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a felperes, mint családi gazdálkodó jogos gazdasági érdekeit, ezáltal megsértette a Ket. 1.§ (2) bekezdését, továbbá döntésénél nem értékelte megfelelően a Kr. 2. számú mellékletében foglalt meghatározásokat. Hangsúlyozta, hogy a Tvt. és a kormányrendeletek nem általános építési tilalmat határoznak meg a Natura 2000 besorolású területekre, hanem azt biztosítják, hogy a tervezett építkezés a természet- és tájvédelem figyelembevételével valósuljon meg. A bíróság a Tfvt. 11.§ (1) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával azt sem értékelte, hogy a jogalkotó a gyengébb minőségű (7. minőségi osztályú) termőföld más célra való igénybevételét támogatja, nem vizsgálta, hogy a tárgybani föld kifejezetten rossz minőségű, azaz más célú hasznosítás szempontjából a jogalkotó által preferált terület. A Korm.R. 10.§ (4) bekezdésére, illetőleg 15. számú mellékletére hivatkozva előadta, hogy a bíróság nem azonosította azokat az objektív szempontokat, amelyek alapján a felperes beruházását az alperesnek értékelnie kellett volna. E körben előadta, hogy a 15. számú mellékletet az alperes nem vett figyelembe, abból önkényesen emelte ki az emberi zavarást. Hangsúlyozta, hogy a 15. számú melléklet helyes értelmezéséből kitűnik, miszerint az, hogy a beruházás negatív hatással lehet egyes fajokra és élőhely típusokra, nem jelenti azt, hogy maga a beruházás a jogszabállyal összeegyeztethetetlen, vizsgálni kellett volna a zavarás súlyát és jelentőségét. Álláspontja szerint a Korm.R. 10.§ (1) bekezdése csak a hatásvizsgálat szükségességét indokolhatja, azt nem, hogy a felperes kérelmét mindenképpen el kellett utasítani, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének 9. oldal 2. bekezdésében szereplő megállapítások tévesek. Hivatkozott a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005.(XII.25.) Kormányrendelet 3. számú melléklet 128. pont d) bekezdésére, amely alapján álláspontja az volt, hogy az alperes jogalap nélkül kötelezte a „Natura 2000 területekre vonatkozó hatásbecslés” című szakvélemény elkészítésére. A felperes sérelmezte az ítélet azon megállapításait, hogy az emberi jelenlét intenzitása  megnövekedne a perbeli területen és az épület megépítése megbontaná a tájképet. Véleménye az volt, hogy ez utóbbinak relevanciája nincsen, hiszen a Tvt. a tájba illesztésről rendelkezik, nem pedig általános építési tilalmat mond ki.

[8]     Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, mivel az jogszerű.

[9]     Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelemmel szemben hangsúlyozta, hogy a Kr. 17.§ (1) bekezdését és 2. számú melléklet 3. pontját figyelembe véve a jogszabályban meghatározott szakkérdéseket teljes körűen és a tényállást tisztázva vizsgálta. Figyelemmel volt arra, hogy nem egy egyszerű építkezésre, hanem a termőföld más célú igénybevételére és terület felhasználásra vonatkozott a kérelem. Hangsúlyozta, hogy a hatásbecslési dokumentáció sem tartalmazott a tervezett tevékenységre vonatkozó alternatív lehetőségeket, ugyanakkor éppen a hatásbecslés és az ANPI Természetvédelmi Kezelői Adatbázisa alapján állapította meg a tényállást, és annak során valamennyi felperesi érvet figyelembe vett. Arra a felperesi felvetésre, hogy a hatásbecslést indokolatlanul rendelte el a hatóság, hivatkozott a Korm.R. 10.§ (2) bekezdésére. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a kérelem nem az épület megépítésére vonatkozott, hanem a Natura 2000 terület egy zöldfelületi elemének a Natura 2000 jelölő fajok élő és táplálkozó területének más célú igénybevételére, amelyre nézve a Korm.R. szerinti feltételek alapján szakhatóságként hozzájárulást nem adhatott. Az alperesi beavatkozó a tárgyi ügy kapcsán valamennyi, a közigazgatási és a peres eljárásban előadott érvelését továbbra is fenntartotta.

A Kúria döntése és jogi indokai

[10]   A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

[11]   A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel rámutat arra, hogy az néhány pontban eltér a kiegészített kereset tartalmától. Tekintettel arra, hogy a keresetlevélben nem szereplő kérdésekről – mint a hatásvizsgálat elrendelésének jogszerűsége vagy az alacsony értékű termőföld más célú hasznosítása – az elsőfokú ítélet nem foglalhatott állást a Pp. 215.§-a alapján, így azokat a Kúria sem vizsgálhatta felül, mivel az tiltott keresetkiterjesztést valósítana meg, sértve a Pp. 335/A.§ (1) bekezdését.

[12]   A Tfvt. 7.§-a szerint a földvédelmi eljárást az ingatlanügyi hatóság folytatja le, a Tvt. 7.§ (2) bekezdés c) és d) pontjaira kimondják, hogy a művelési ág változtatás csak a táj jellegének, szerkezetének, a természeti értékek figyelembevételével lehetséges. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a külterületi ingatlan különösen természeti terület belterületté, illetve beépítésre szánt területté minősítésére akkor kerülhet sor, ha annak következtében a táj jellege, esztétikai és természeti értéke nem károsodik helyreállíthatatlanul, melyet a hatóságnak – tekintettel a már idézett Korm.R. 10.§ (1) bekezdésében foglaltakra is – vizsgálnia kellett. A felperes tévedett akkor, amikor a beavatkozó kompetenciáját megkérdőjelezte. A Kr. 2. számú melléklete 3. pontja egyértelműen rendelkezik a Natura 2000 területen található földrészlet esetére, így a fentiekre adandó válaszok a környezetvédelmi szakhatóság feladatkörébe tartoznak, amely az ügyben jogosult volt eljárni.

[13]   A jogszabályi előírás alapján bevont, megfelelően megválasztott szakhatóság (az alperesi beavatkozó) a tényállást körültekintően tisztázta, mely nem vált hiányossá attól, hogy a beavatkozó nem vett részt a helyszíni szemlén, miként ezt az elsőfokú bíróság is kifejtette. Az alperesi beavatkozó figyelembe vette a Korm.R. 10.§ (2) bekezdésében előírt hatásvizsgálatot, melyet a felperes maga készíttetett el, továbbá a területre vonatkozó részletes írásbeli és fotóanyagot, az ANPI megkeresésre adott válaszát. A felperesi terület különleges madárvédelmi területnek minősül, amely esetben vizsgálni kellett, hogy a tervezett beruházás a meghatározott fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére milyen kihatással lehet, figyelemmel a Tvt. 17.§ (1) bekezdésben megfogalmazott kiemelt védelem előírására is. A felperes által becsatolt hatásvizsgálat alapján is megállapítható volt, hogy milyen jelölő fajok élnek a felperesi területen, továbbá alapjául szolgált a szakhatóság azon megállapításának, miszerint a tervezett terület-felhasználás nem szolgálja a Natura 2000 terület célkitűzéseit és rendeltetéseit. A Kúria megállapította, hogy a beavatkozó a „zavarás” jogi fogalmát maradéktalanul kitöltötte akkor, amikor a fokozott emberi jelenlét, a megnövekedő zaj, a tájképi illeszkedés kérdésében állás foglalt. Az alperesi beavatkozó mindezt a rendelkezésére álló tényanyag alapján mérlegelte, amely mérlegelési jogkörben hozott döntése megfelelt a Pp. 339/B.§-ában foglaltaknak, annak felülmérlegelésre sem az elsőfokú bíróság, sem a Kúria nem rendelkezik hatáskörrel. Az elsőfokú bíróság ítéletében részletesen elemezte a mérlegelés alapjául szolgáló tények, körülmények fennállását, az eljárás szabályszerűségét, mellyel megfelelő alapossággal eleget tett a bírósági felülvizsgálattal szemben támasztott követelménynek.

[14]   A Ket. 44.§ (1) bekezdésére tekintettel a szakhatósági állásfoglalásban foglaltak kötik az eljáró hatóságot. A Kúria egyetért azzal, hogy a bírói eljárásban arra kell választ adni, miszerint a felperes tulajdonában lévő szántó művelési ágú ingatlan egy részére előterjesztett „a termőföld végleges, más célú hasznosítása” iránti kérelem elbírálására – figyelemmel a környezetvédelmi szakhatóság állásfoglalásában foglaltakra is -, elutasítására jogszerűen került-e sor. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperesi hatóság határozata a szakhatósági állásfoglalással együtt maradéktalanul tartalmazza a tényállást és az alapjául elfogadott bizonyítékokat. Nem sérült a Ket. 51.§ (1) bekezdése és 72.§-a. Ennek folytán jogszabálysértés nem volt megállapítható az alperesi határozat tekintetében. A felülvizsgálati eljárásban a felperes a fentieket nem tudta megcáfolni. A felperes a perben jogait maradéktalanul gyakorolhatta, nem sérült a Pp. 3.§ (3) bekezdése, az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemben foglaltakat maradéktalanul kimerítve, a Pp. 206.§ (1) bekezdésében és 339/B.§-ában foglalt rendelkezéseket helyesen alkalmazva jogszerű ítéletet hozott.

[15]   Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Záró rész

[16]   A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 272.§ (2) bekezdése és 275.§ (2) bekezdése alapján.

[17]   A pervesztes felperes a Pp. 270.§ (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján köteles az alperesi beavatkozó jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§ (3) és (5) bekezdései alapján állapította meg a felülvizsgálati eljárásban kifejtett munkára tekintettel.

[18]   Az alperesnek, mivel nem jogtanácsos képviselte, felszámítható költsége a felülvizsgálati eljárásban nem merült fel, ezért arról a Kúriának rendelkezni nem kellett [Pp. 75.§ (2) bekezdés].

[19]   A pervesztes felperes a Pp. 78.§ (1) bekezdése és a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére, melynek összegét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésekor hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§ (1) bekezdése alapján állapította meg a Kúria.

Budapest, 2017. február 15.

 

Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Rothermel Erika s.k. előadó bíró, Dr. Márton Gizella s.k. bíró