A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Kfv.VI.37.388/2017/3.
A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró
A felperes: felperes neve
A felperes képviselője: Dr. … ügyvéd
Az alperes: alperes neve
Az alperes képviselői: Dr. … kormánytisztviselő
. … kormánytisztviselő
Az alperesi beavatkozó: Alperesi beavatkozó
Az alperesi beavatkozó képviselője: Dr. képviselő ügyvéd
A per tárgya: földforgalmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálati kérelem száma: 10.
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Nyíregyházi Törvényszék 2017. január 11-én kelt 4.Kf.21.068/2016/4. számú ítélete
Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. május 24-én kelt 17.K.27.182/2016/6. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Kf.21.068/2016/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2015. december 14-én határozott idejű, öt évre szóló haszonbérleti szerződés jött létre … mint haszonbérbeadó és az alperesi beavatkozó mint haszonbérlő között az Ibrány külterületi …, valamint … helyrajzi számú, szántó művelési ágú ingatlanokra a haszonbérbeadó tulajdonát képező tulajdoni hányadra vonatkozóan.
[2] A szerződő felek a haszonbérleti szerződés 7. pontjában rögzítették, hogy a haszonbérlőt a mező-és erdőgazdálkodási földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) 46. § (3) bekezdésének a) pontja és a 46. § (1) bekezdésének f) pontja alapján előhaszonbérleti jog illeti meg. A haszonbérlő az állattartó telep működését a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolta. A haszonbérleti szerződés kifüggesztésének időtartama alatt egy elfogadó nyilatkozat érkezett, mégpedig a felperes részéről, aki úgy nyilatkozott, hogy őt az előhaszonbérleti jog a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdésének a) pontja szerint, mint helyben lakó szomszéd, családi gazdálkodó földművest illeti meg.
[3] Az alperes 2016. február 16-án kelt 570280/2/2016. számú határozatával a földhasználati szerződést a felperessel hagyta jóvá. Határozata indokolásában kiemelte, hogy az alperesi beavatkozó vonatkozásában az előhaszonbérleti jogosultság jogalapjaként a rangsorolás során a szerződésben megjelölt jogcímek közül csak a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdésének f) pontjában meghatározottat vette figyelembe, a 46. § (3) bekezdésének a) pontja szerintit viszont nem, mivel ehhez kapcsolódóan nem nyilatkozott az alperesi beavatkozó arról, hogy a haszonbérlet célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása. A felperes esetében elfogadta a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdésének b) és a 46. § (4) bekezdésének a) pontja alapján őt megillető előhaszonbérleti jogcímet is, így olyan földművelő családi gazdálkodóként rangsorolta, aki helyben lakó szomszédnak minősül. A fentiekre tekintettel az alperes az előhaszonbérletre jogosultak sorrendjét akként állapította meg, hogy első helyre a felperest, a második helyre pedig az alperesi beavatkozót rangsorolta.
[4] Az alperes ezt követően 2016. március 3-án kelt, 570280/3/2016. számú határozatával visszavonta a korábbi, 570280/2/2016. számú határozatát a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatásról általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 114. §-ában foglalt eljárás keretében. A határozat indokolásában rögzítette, hogy … és az alperesi beavatkozó között kötött szerződés jóváhagyása a felperessel, mint előhaszonbérletre jogosulttal azért nem volt megalapozott, mert az alperesi beavatkozó pontosan megjelölte előhaszonbérleti jogosultságát, a földhaszonbérleti szerződések hatósági jóváhagyásáról szóló jogszabályi rendelkezések pedig nem írják elő, hogy a jogosultságot szerző félnek nyilatkoznia kell arról, hogy a haszonbérlet célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása.
A kereseti kérelem
[5] Az első fokon jogerőre emelkedett alperesi határozattal szemben a felperes keresetet nyújtott be, kérte a határozat hatályon kívül helyezését. Kiemelte, hogy az alperesi beavatkozó által előadott, a Földforgalmi törvény 46. § (3) bekezdésének a) pontjában foglalt előhaszonbérleti jogosultság figyelembe vehetőségének kettős feltétele van: egyrészt igazolni kell az állattartó telep üzemeltetését a Földforgalmi törvény 47. § (4) bekezdése szerinti hatósági bizonyítvánnyal; másrészt igazolni kell a haszonbérlet célját is, mégpedig az előhaszonbérleti jog jogosultjának teljes bizonyító erejű okiratba foglalt nyilatkozatával. A felperes szerint e konjunktív feltételek közül a második nem teljesült, ezért a Földforgalmi törvény 46. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti előhaszonbérleti jogosultságra, mint jogcímre történő hivatkozás az előhaszonbérleti jogosultak sorrendjének kialakításakor nem vehető figyelembe. Ennek megfelelően a felperes megítélése szerint az alperes eredeti határozatában foglaltaknak megfelelően a felperessel kell jóváhagyni a földhaszonbérleti szerződést.
Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak tartotta és az alperes 570280/3/2016. számú visszavonó határozatát hatályon kívül helyezte. Az indokolásban az elsőfokú bíróság felhívta többek között a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdésének f) pontját, 46. § (3) bekezdésének a) pontját, 47. § (4) bekezdését, 49. § (1), (4) és (6) bekezdését; a mező-és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 48. § (2) bekezdését; az Alaptörvény 28. cikkét; a Ket. 2. § (1) bekezdését; a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 215. §-át, 339. § (1) bekezdését.
[7] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Földforgalmi törvény 46. § (3) bekezdésének a) pontjában, valamint a 49. § (4) bekezdésében foglaltak együttes értelmezésével az a következtetés vonható le, hogy a Földforgalmi törvény 46. § (3) bekezdésének a) pontjára alapított előhaszonbérleti jogcím törvényes gyakorlásához nem elegendő, ha a jogosult az állattartó telep működését és a nyilvántartás szerinti állatlétszámot az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolja. További feltételként nyilatkoznia kell arról is, hogy a haszonbérlet célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása, mivel a jogalkotó a földhiányos állattartókat kívánja előnyben részesíteni.
[8] Az elsőfokú bíróság kiemelte továbbá, hogy a Földforgalmi törvény 46. § (3) bekezdés a) pontja szerinti előhaszonbérleti jog ugyanazon törvényi feltételek mellett illeti meg a szerződés szerinti haszonbérlőt (jelen esetben az alperesi beavatkozót), mint az elfogadó nyilatkozatot tevő haszonbérlőt (jelen esetben a felperest). A szerződéses haszonbérlő esetében is figyelembe kell venni az előhaszonbérleti sorrend kialakításánál az egyébként őt megillető előhaszonbérleti jogcímet is, hiszen a Fétv. 48. § (2) bekezdése értelmében a haszonbérleti szerződésben rögzíteni kell, hogy a haszonbérlő előhaszonbérletre jogosult-e. E jogosultság fennállása esetén meg kell jelölni a szerződésben azt is, hogy a jogosultság mely törvény és az ott meghatározott sorrend mely ranghelyén áll fenn.
[9] Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes első ízben meghozott, utóbb a keresettel támadott határozatával visszavont, 570280/2/2016. számú döntése volt helyes, melyben megállapította, hogy az alperesi beavatkozó nem teljesítette az előhaszonbérleti jogosultság megállapításához szükséges azon, a Földforgalmi törvény 49. §-ának (4) bekezdésében foglalt feltételt, hogy nyilatkozni kell a takarmány-előállítási célról is.
[10] A Fétv. 48. § (2) bekezdésének szó szerinti, nyelvtani értelmezése szerint a haszonbérleti szerződésben az egyébként előhaszonbérletre is jogosult haszonbérlő valóban csupán azt köteles megjelölni, hogy a jogosultság mely törvényen alapul és az ott meghatározott sorrend mely ranghelyén illeti meg, vagyis nem kell nyilatkoznia a takarmány előállítási célról. A nyelvtani értelmezés ugyanakkor diszkriminációhoz vezetne, hiszen a Földforgalmi törvény 46. § (3) bekezdésének a) pontján alapuló előhaszonbérleti jogosultnak, ha szerződés szerinti haszonbérbevevő, akkor nem kellene nyilatkoznia a takarmány-előállítás biztosításáról, mint elérni kívánt célról; ugyanakkor, ha ugyanezen jogcímre az elfogadó nyilatkozatot tevő előhaszonbérleti jogosult kívánna jogot alapítani, akkor neki kellene ilyen nyilatkozatot tennie. Az elsőfokú bíróság szerint ez a megkülönböztetés az Alaptörvény 28. cikke és a Ket. 2. § (1) bekezdése alapján nem megengedhető, csak az a jogértelmezés jogszerű, amely a szerződés szerinti és az elfogadó nyilatkozatot tevő előhaszonbérleti jogosult vonatkozásában egyenlő feltételeket támaszt.
A másodfokú ítélet
[11] Az alperesi beavatkozó fellebbezését követően eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[12] A másodfokú bíróság jogerős ítéletének indokolásában hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita érdemi elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően helyesen állapította meg. Túlnyomó részben helyesnek vélte az elsőfokú bíróság által irányadónak tartott jogszabályok körét is, azonban mellőzte a Ket. 2. §-ára történő hivatkozást és tévesnek ítélte az elsőfokú bíróság által levont jogkövetkeztetéseket.
[13] A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a jogszabály a haszonbérleti szerződést kötő szerző fél számára nem írja elő kötelező jelleggel a Földforgalmi törvény 46. § (3) bekezdés a) pontjában foglalt, állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítás céljáról szóló nyilatkozat megtételét. A Földforgalmi törvény 38. § (2) bekezdése ugyanis egyértelműen kifejti, hogy a haszonbérletre a Földforgalmi törvény rendelkezései mellett a Polgári törvénykönyv, valamint a Fétv. haszonbérletre vonatkozó szabályait is alkalmazni kell. Ebből következően a haszonbérleti szerződés tartalmának megállapításakor irányadók a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:349. §-ában, a Földforgalmi törvény 42. §-ában, e §-ra visszautaló 49. § (1) bekezdésében, valamint a Fétv. 48. § (1), (2) bekezdésében és 50. §-ban foglalt rendelkezések. A felek által nem vitatottan megfelel a haszonbérleti szerződés a fenti jogszabályi rendelkezésekben foglalt tartalmi követelményeknek. A szerződésben továbbá nyilatkozott az alperesi beavatkozó arról is, hogy előhaszonbérletre jogosult-e, illetve e jogosultsága mely törvényen és az ott meghatározott sorrend mely ranghelyén áll fenn. A haszonbérleti szerződés tartalmát előíró jogszabályi rendelkezések egyike sem tartalmaz olyan rendelkezést, ami további követelményként olyan nyilatkozatot is megkívánna, amelyben a haszonbérlet állattartáshoz szükséges takarmány-előállításra irányuló céljáról kellene az alperesi beavatkozónak kifejezetten nyilatkoznia. Az alperesi beavatkozó csupán jogszabályi kötelezettségének eleget téve nyilatkozott az előhaszonbérletre jogosultságáról, illetve arról, mely törvény alapján és milyen ranghelyen illeti az meg.
[14] A másodfokú bíróság érveléséből kitűnően az alperesi beavatkozó, mint a haszonbérleti szerződéssel szerző fél nem előhaszonbérleti jogát gyakorolja, ezért a haszonbérleti szerződésben lévő nyilatkozata nem minősül elfogadó nyilatkozatnak, így a szerződéses jognyilatkozat tartalmának nem kell megegyeznie a Földforgalmi törvény 49. § (4) bekezdésében foglalt jognyilatkozatéval, a földhasználat céljára kifejezett nyilatkozatot nem kell tennie. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a 49. § (4) bekezdését kiterjesztően értelmezve az elfogadó nyilatkozat tartalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket a földhasználati jogosultság átengedéséről szóló haszonbérleti szerződés tartalmára is irányadónak tekintette.
[15] A másodfokú bíróság kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a jogalkotó által anyagi jogszabályban tett különbségtételt a Ket. 2. § (1) bekezdésében foglaltak tükrében helytelenül értelmezte, hiszen ez a rendelkezés a hatósági eljárásban irányadó, az indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélküli ügyintézésről szól és mint eljárásjogi alapelv „nem értelmezhető oly módon, hogy annak figyelembevételével anyagi jogszabályokban előírt különböző jogi pozícióban lévő felekre vonatkozó eltérő jogszabályi rendelkezésekből fakadó – nem indokolatlan – megkülönböztetést kiegyenlítsen”.
[16] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogerős (visszavonó) határozata nem jogszabálysértő, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a vonatkozó jogszabály téves értelmezésére tekintettel a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint megváltoztatta.
A felülvizsgálati kérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét „hagyja jóvá”, tartalmát tekintve adjon helyt kereseti kérelmének.
[18] A felperes a korábban kifejtett okfejtésével összhangban hangsúlyozta, hogy a Földforgalmi törvény 46. § (3) bekezdésének a) pontjában foglalt jogosultság figyelembe vehetőségének hármas feltétele van: egyrészt igazolni kell az állattelep üzemeltetését a Földforgalmi törvény 47. § (4) bekezdése szerinti hatósági bizonyítvánnyal; másrészt igazolni kell a helyben lakást vagy helybeli illetőséget; harmadrészt az elővásárlási jog jogosultjának teljes bizonyító erejű okiratba foglalt nyilatkozatával a haszonbérlet célját is. E feltételeket az alperesnek kötelessége vizsgálni és ha ezek nem teljesülnek, akkor a 46. § (3) bekezdés a) pontján alapuló előhaszonbérleti jogosultságra történő hivatkozás az előhaszonbérleti jogosultak sorrendjének kialakításakor nem vehető figyelembe.
[19] A felperes megítélése szerint a jogalkotó nem tehet és nem is tett különbséget az előhaszonbérleti jogra hivatkozás szempontjából a szerződés szerinti haszonbérlő és az elfogadó nyilatkozatot tevő haszonbérlő között, amit a Földforgalmi törvény 51. § (3) bekezdése is alátámaszt, ugyanis a szerződéses haszonbérlőt és az elfogadó nyilatkozatot tevő haszonbérlőt is előhaszonbérleti jogosultnak tekinti az előhaszonbérleti sorrend felállítása során.
[20] A fentiek ismeretében az alperes eredeti határozata felel meg a törvényesség követelményének, míg az azt visszavonó alperesi határozat és az azt hatályában tartó jogerős bírósági ítélet sérti a Földforgalmi törvény 46. §-ában, 51. § (3) bekezdésében, valamint 55. §-ában foglalt rendelkezéseket.
[21] Az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmet, nyilatkozatot nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[23] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.
[24] A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból érdemben jogszerű döntést hozott. A Kúria az ítéletben foglaltakkal egyetért, csupán a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra is tekintettel az alábbi kiemelést, illetve kiegészítést teszi.
[25] A Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a)-g) pontjai, valamint (2) bekezdése tartalmazza az erdőnek nem minősülő föld haszonbérbe adása esetén azon személyeket, akiket előhaszonbérleti jog illet meg. A vonatkozó törvényhelyek egyben azt a sorrendet is meghatározzák, hogy melyik jogcím alapján megállapított előhaszonbérleti jog a rangsorban hol helyezkedik el. A 46. § (3) bekezdésének a) pontja értelmében az (1) bekezdés a)-g) pontjában, valamint a (2) bekezdésben meghatározott előhaszonbérletre jogosultakat – az előhaszonbérletre jogosultak sorrendjében – megelőzi a szántó, rét, legelő (gyep), vagy fásított terület művelési ágban nyilvántartott föld haszonbérbe adása esetén az a helyben lakó földműves, vagy helybeli illetőségű mezőgazdasági termelőszervezet, aki, vagy amely a föld fekvése szerinti településen az előhaszonbérleti joga gyakorlását megelőzően legalább 1 éve állattartó telepet üzemeltet, és a haszonbérlet célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása.
[26] A Földforgalmi törvény 47. §-ának (4) bekezdése szerint az állattartó telep működését igazolni kell. Az igazolás céljára szolgáló hatósági bizonyítványt az üzemeltető kérelmére az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv adja ki. A hatósági bizonyítványban a tényleges állattartást és a nyilvántartás szerinti állatlétszámot is igazolni kell.
[27] A Földforgalmi törvény 49. § (1) bekezdés szerint a föld haszonbérbe adása esetén a földre vonatkozó, és a haszonbérbeadó által elfogadott haszonbérleti ajánlatot egységes okiratba foglalt szerződésbe (haszonbérleti szerződésbe) kell foglalni, és azt a haszonbérbeadónak – a felek aláírásától számított 8 napon belül – közölnie kell a Földforgalmi és más törvényen alapuló előhaszonbérleti jog jogosultjaival.
[28] A 49. § (3) bekezdése értelmében az előhaszonbérleti jog jogosultja a közlés kezdő napjától számított 15 napos jogvesztő határidőn belül tehet a haszonbérleti szerződésre elfogadó, vagy az előhaszonbérleti jogáról lemondó nyilatkozatot.
[29] A 49. § (4) bekezdéséből fakadóan az elfogadó nyilatkozatban meg kell jelölni az előhaszonbérleti jogosultság jogalapját, továbbá ha az előhaszonbérleti jog törvényen alapul, akkor azt is, hogy az előhaszonbérleti jogosult mely törvényen és az ott meghatározott sorrend melyik ranghelyén gyakorolja az előhaszonbérleti jogát.
[30] Az elfogadó nyilatkozathoz csatolni kell az előhaszonbérleti jogosultságot bizonyító okiratokat is. A 46. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott előhaszonbérletre jogosultak esetében az elfogadó jognyilatkozatnak tartalmazni kell azt is, hogy a 46. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott célból gyakorolják az előhaszonbérleti jogukat.
[31] A Fétv. 48. § (2) bekezdése értelmében a haszonbérleti szerződésben rögzíteni kell, hogy a haszonbérlő előhaszonbérletre jogosult-e. E jogosultság fennállása esetén meg kell jelölni a szerződésben azt is, hogy a jogosultság mely törvényen és az ott meghatározott sorrend mely ranghelyén áll fenn.
[32] A haszonbérleti szerződés tartalmának megállapításakor a Ptk. 6:349. §-ában foglaltakat kell irányadónak tekinteni.
[33] A jelen perben a haszonbérbeadó és az alperesi beavatkozó közötti haszonbérleti szerződés a felek által sem vitatottan megfelel a vonatkozó jogszabályokban foglalt tartalmi követelményeknek, ennek körében az alperesi beavatkozó a Fétv. 48. § (2) bekezdésének eleget téve nyilatkozott arról is, hogy előhaszonbérletre jogosult-e, illetve hogy e jogosultsága mely törvényen és az ott meghatározott sorrend mely ranghelyén áll fenn. A haszonbérleti szerződés tartalmát előíró jogszabályi rendelkezések egyike sem írja elő, hogy a szerződésnek tartalmaznia kell egy olyan nyilatkozatot is, hogy a haszonbérlet célja az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása. A fent vázolt jogszabályok nyelvtani értelmezése alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperesi beavatkozónak, mint haszonbérleti szerződést kötő szerző félnek nem kellett a haszonbérlet céljáról kifejezett nyilatkozatot tennie sem magában a szerződésben, sem külön okiratban.
[34] A Kúria megállapította, hogy a vonatkozó jogszabályoknak nem csak a nyelvtani, de a rendszertani és teleologikus értelmezése is azt támasztja alá, hogy a jogalkotó szándékoltan tesz különbséget a szerződéses haszonbérbevevő és az előhaszonbérleti joga folytán haszonbérbevevő között. Ezek eltérő kezelése a Földforgalmi törvény preambulumában megfogalmazott birtokpolitikai célokat tükrözi.
[35] A haszonbérbeadó és a haszonbérbevevő mellérendelt felek, akik polgári jogi jogviszony keretében kötötték meg a földhaszonbérletre vonatkozó szerződést. A szerződési szabadságot ugyan nem kizártan korlátozhatják közjogi szabályok, melyeket a jogalkotó adott aesetben a birtokpolitikai céloknak megfelelően alakíthat ki. Jelen esetben azonban, a perben érintett körben a magánjogi szabályozásba éppen e célokat szem előtt tartva nem kívánt a jogalkotó közjogi szabályokkal további megkötést tenni, illetve feltételt szabni.
[36] A jogalkotó az előhaszonbérleti jog gyakorlása kapcsán írta elő többletfeltételként az állattartáshoz szükséges takarmány-előállítás biztosítása céljára vonatkozó nyilatkozat csatolását, amit csak abban az esetben követel meg, ha nem a földhasználati szerződésen alapuló haszonbérleti jog jogosultja kíván előhaszonbérleti jogával élni. A rendelkezés lényege, hogy a jogügyletbe úgymond „kívülről belépő”, tehát a szerődéses haszonbérlő helyébe lépő előhaszonbérletre jogosulttal szemben kívánja meg a jogalkotó a többletfeltételt. A jogalkotó tehát adott egy jogot (a szerződésbe belépést), de ehhez fűzött egy további feltételt (cél megjelölése).
[37] Az alperesi beavatkozó csupán a Fétv. 48. § (2) bekezdése szerinti jogszabályi kötelezettségének eleget téve nyilatkozott az előhaszonbérletre való jogosultságáról és arról, hogy az mely törvény alapján és milyen ranghelyen illeti meg, nem előhaszonbérleti jogát gyakorolta, így a haszonbérleti szerződésben szereplő jognyilatkozata nem minősül elfogadó nyilatkozatnak. A jogalkotó viszont csupán az előhaszonbérleti jog gyakorlásához köthető elfogadó nyilatkozatról szóló szabályok között, az elfogadó nyilatkozathoz kötődően követeli meg a meghatározott célra vonatkozó nyilatkozat csatolását, a pusztán a magánjogi felek szerződéses akaratán alapuló haszonbérleti szerződés kötésekor viszont nem.
[38] A szerződéses jognyilatkozat tartalmának tehát így nem kell megegyeznie a Földforgalmi törvény 49. § (4) bekezdésében foglalt elfogadó nyilatkozattal, utóbbinak ekként tartalmazni kell azt is, hogy a 46. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott célból gyakorolják az előhaszonbérleti jogukat.
[39] A Földforgalmi törvény 49. § (4) bekezdése nem értelmezhető kiterjesztően. Azt rendszertanilag, a jogszabályban való elhelyezkedését is tekintetbe véve kell értelmezni és alkalmazni. Nyelvtani, rendszertani és a teleologikus értelmezés alapján sem következik a jogszabályi rendelkezésekből, hogy a jogalkotó a haszonbérleti szerződéssel szerző haszonbérbevevőre is az előhaszonbérlővel teljesen azonos, a haszonbérlet céljára vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettséget róna.
[40] Jogszabályi inkoherencia hiányában a Kúria nem tartotta indokoltnak az Alkotmánybíróság eljárásának Pp. 155/B. §-a alapján történő kezdeményezését.
[41] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdését alkalmazva hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket.
A döntés elvi tartalma
[42] A Földforgalmi törvény 49. § (4) bekezdése nem értelmezhető kiterjesztően. A Földforgalmi törvény vonatkozó rendelkezéseinek nyelvtani, rendszertani és – a preambulumban megjelenő birtokpolitikai célok figyelembevételével – teleologikus értelmezése alapján a jogalkotó az előhaszonbérleti jog érvényesítéséhez – a haszonbérlet céljáról kifejezett nyilatkozattételi kötelezettség formájában megjelenő – többletfeltételt csak abban az esetben támaszt, ha az előhaszonbérleti jogát nem a szerződéses haszonbérbevevő fél gyakorolja, hanem a haszonbérleti szerződésben félként nem szereplő, de abba belépni szándékozó előhaszonbérleti jog jogosultja.
Záró rész
[43] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[44] Az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, így részükre felülvizsgálati eljárási költség nem volt megállapítható.
[45] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése szerinti feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket a felperesnek kell megfizetnie a Pp. 78. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.
[46] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
Budapest, 2017. november 15.
Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás s. k. bíró
A kiadmány hiteléül:
tisztviselő