A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Kfv.III.37.393/2018/8.
A tanács tagjai: dr. Kovács András a tanács elnöke
- Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró
- Fekete Ildikó bíró
A felperes: (…)
A felperes képviselője: dr. Kende Péter ügyvéd
Az alperes: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: (…) kamarai jogtanácsos
A per tárgya: ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.455/2015/6.
Rendelkező rész
A Kúria a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.455/2015/6. számú ítéletét és az alperes 30320/2/2015 számú határozatát – az elsőfokú határozatra kiterjedően – hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.
Kötelezi a Kúria az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A (…) (…) hrsz. alatt nyilvántartott „kivett tanya” megnevezésű 795 m2 térmértékű tanya ingatlan 1/2-1/2-ed arányban B.A. és B.A.-né tulajdonát képezte. A 2008. augusztus 27. napján megkötött adásvételi szerződéssel B.A. a tulajdonát képező 1/2-ed tulajdoni illetőséget eladta B.A.-né állagvevőnek, valamint a felperesnek mint haszonélvezeti vevőnek. Az adásvételi szerződés alapján az állagvevő 35.000 forint vételárat, a haszonélvezeti vevő pedig 15.000 forint vételárat fizetett. Az adásvételi szerződés rögzítette, hogy az ingatlanon szoba, konyha, fürdőszoba helyiségekből álló tégla-vályog falú, cseréptetős, körülbelül 45 m2 területű tanyaház áll. B.A.-né a felperessel élettársi kapcsolatban élt. Ezt követően B.A.-né a tulajdonát képező (…) külterület (…) hrsz. alatti ingatlant – a holtig tartó haszonélvezeti joga fenntartásával – 2011. január 28-án eladta a perben nem álló P. Gy.
[2] A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Kisvárdai Járási Hivatala (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) hivatalból indított eljárásban 2015. június 17. napján meghozott 32531/2015. számú határozatával a (…) (…) hrsz.-ú, P. Gy. tulajdonát képező ingatlan vonatkozásában a felperes haszonélvezeti jogát törölte.
[3] A felperes fellebbezése nyomán eljáró alperes 2015. július 15. napján kelt, 30320/2/2015. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes a döntését a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 108. § (1) bekezdésére, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 94. § (1)-(3) bekezdései rendelkezéseire alapította. Az alperes megállapította, hogy a felperes haszonélvezeti joga 2008 évben nem közeli hozzátartozók között létre jött szerződés alapján keletkezett, ez okból a haszonélvezeti joga a törvény erejénél fogva – az Fétv. 108. § (1) bekezdésére tekintettel – megszűnt, melynek törléséről tehát az Inytv. 94. § (1) bekezdés alapján hivatalból kellett rendelkezni.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte, annak megváltoztatásával a haszonélvezeti joga visszajegyzését az ingatlan 1/2-ed tulajdoni hányadára. A felperes jogi álláspontja szerint hátrányos megkülönböztetés áll fenn, tekintettel arra, hogy haszonélvezeti jogát az élettársa nem vesztette el, míg a felperes haszonélvezeti jogát törölték. Hivatkozott továbbá arra, hogy az ingatlanon a haszonélvezeti joga alapítását követően mintegy 4-5 millió forint összegben beruházásokat eszközölt, melyek eredményeként a haszonélvezeti joga alapítása időpontjához képest az ingatlanon lévő felépítmény jelentősen megváltozott.
[5] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Idézte a Fétv. 108. § (1) bekezdését, kifejtette, hogy az alperes az eljárása során ezen jogi rendelkezést alkalmazta, tekintettel arra, hogy a felperes az elsőfokú hatósághoz intézett 2014. október 27. napján kelt nyilatkozatában azt közölte, hogy az ingatlan tulajdonosával nem áll közeli hozzátartozói viszonyban, melynek következménye a felperes számára az volt, hogy ex lege megszűnt 2014. május 5-én az ingatlan 1/2-ed tulajdoni illetőségén fennállott haszonélvezeti joga.
[7] A Fétv. 108. §-ával kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításáról rendelkező 25/2015. (VII.21.) AB határozat II. pontja a Fétv. 108. § alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította. Az I. pontjában megállapította, hogy alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó az Fétv. 108. §-a alapján megszűnt haszonélvezeti, illetve használati jogokhoz kapcsolódóan nem alkotta meg a kivételes, a szerződő felek közötti elszámolás során nem érvényesíthető, de érvényes szerződésekkel összefüggő vagyoni hátrányok kiegyenlítését lehetővé tévő szabályokat. Ennek megalkotására az Alkotmánybíróság határidőt állapított meg. Az Alkotmánybíróság fentiekben ismertetett tartalmú döntései értelmében tehát a 108. § (1) bekezdésében írt tételes jogi rendelkezés az alkotmányosság követelményét kiállta, nem került megsemmisítésre, következésképpen az alperes nem sértett anyagi jogszabályt akkor, amikor a felperes haszonélvezeti jogát törölte. A bíróság megjegyezte, hogy a felperes az egyéb törvényes feltételek megléte esetén a ráépítéssel kapcsolatos igényét polgári perben érvényesítheti.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését az alperes új eljárásra és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalára kötelezését, figyelembe véve a felperes fellebbezését is. Kifejtette, hogy a perbeli ingatlan művelési ága az ingatlan-nyilvántartásban „kivett tanya”, ami nem tartozik a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fftv.) 1. § (1) bekezdése és az 5. § 17. pontja alapján annak hatálya alá, mivel ezen pontban nem került felsorolásra a tanya művelési ágú ingatlan, függetlenül attól, hogy az ingatlan fekvése külterületi. A „kivett tanya” művelési ágú földterületi ingatlanra nem vonatkozik az alperesi határozatban megjelölt Fétv. 108. § (1) bekezdése, mert az ingatlan a művelése alapján nem minősül a Fftv. alapján földnek.
[9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Utalt arra, hogy a felperesi ingatlan is az Fftv. hatálya alá tartozik, figyelemmel a 3. § (1) bekezdésére és az 5. § 25. pontjára.
[10] Nem jogszabályi követelmény, hogy a tanyának minősülő ingatlan AK értékkel rendelkezzen, illetőleg, hogy valamelyik művelési ágba tartozzon akár alrészleti szinten is. Tehát az ingatlan tanyának minősül, amire alkalmazni kell a Földtörvény és az Fétv. rendelkezéseit.
[11] A Kúria a 2017. március 7. napján tartott nyilvános tárgyaláson a felülvizsgálati eljárást az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság/EUB) előtt folyamatban lévő SEGRO Kft. és Günther Horváth, C-52/16. és C-113/16. sz. egyesített ügyek befejezéséig felfüggesztette. A felfüggesztésről rendelkező Kfv.III.37.648/2016/7/I. számú végzés indokolása szerint a Kúria hivatalból észlelte, hogy a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11. K.27.002/2016/3/I. számú végzésével az EUB előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte abban a kérdésben, hogy az osztrák állampolgár felperes javára mezőgazdasági földterületre létesített haszonélvezeti jog törvény erejénél fogva történő – kompenzáció nélküli – megszűnése sérti-e a letelepedés, illetve a tőke szabad mozgásának szabadságát. A Kúria megítélése szerint az EUB előtt folyamatban lévő ügy elbírálása kihatással lehet a jelen felülvizsgálati eljárás kimenetelére, mivel abban az esetben, ha az EUB megállapítja a letelepedés, illetve a tőke szabad mozgása szabadságának sérelmét más tagállamok állampolgárai vonatkozásában, úgy – tekintettel az Alkotmánybíróság 25/2015. (VII.25.) AB határozatában megállapított mulasztásra – jelen felülvizsgálati eljárás felperesének állampolgárság alapján történő megkülönböztetése merülhet fel. Ezt követően a Kúria az EUB 2018. március 6-án a C-52/16, és a C-113/16. sz. egyesített ügyekben hozott ítéletére [2018. március 6-i SEGRO Kft. és Günther Horváth ítélet, C-52/16. és C-113/16, EU:C:2018:157] tekintettel a felülvizsgálati eljárást 2018. március 29-én jelen ügyszámon folytatta.
[12] Ezt követően terjesztette elő a felperes 7. alszámon azt az előkészítő iratát, amelyben kiegészítette a felülvizsgálati kérelmét, és utalt az EUB nagytanácsa 2018. március 6-i ülésén meghozott C-52/16. és C-113/16. számú egyesített ügyekben született döntésére, mely szerint „az EUMSz 63. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alap ügyben szereplőhöz hasonló tagállami szabályozás, amelynek értelmében a mezőgazdasági földterületen korábban létesített olyan haszonélvezeti jogok, amelyek jogosultjai e földterületek tulajdonosának nem közeli hozzátartozói a törvény erejénél fogva megszűnnek, és azokat az ingatlan-nyilvántartásból törölni kell”.
[13] Felperes nézete szerint tehát ellentétben a Magyar Kormány álláspontjával, valamint az Alkotmánybíróság 25/2015. (VII.21.) AB határozatával is, az EUB kimondta, hogy a Magyar Országgyűlés jogellenesen járt el, amikor a 2013. évi CCXII. törvényben és a 2013. évi CXXII. törvényben ezzel ellentétes szabályt alkotott. Felperes álláspontja szerint ez a perben felvetett vitát eldönti, azaz jogosulatlan volt a haszonélvezeti joga törlése, miáltal kérte mindkét fokú közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezni, és „e szerveket” új eljárásra, törvényes határozat meghozatalára kötelezni, figyelemmel az EUB döntésére. Egyben jelezte, hogy ebből kifolyólag kártérítési igénye van a Magyar Állammal szemben, ugyanakkor a felülvizsgálati kérelmének a korábbi indokait egyúttal visszavonta.
[14] Az alperes tárgyaláson tett szóbeli észrevételében arra utalt, hogy az Fétv. 108. §-a jelenleg is hatályban van.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[16] A Kúria elsőként rögzíti, hogy az ügyben eldöntendő jogkérdést az képezte, hogy az EUB C-52/16. és C-113/16. sz. egyesített ügyekben hozott ítélete nyomán jogszerű-e a felperes haszonélvezeti jogának törléséről rendelkező jogerős döntés.
[17] A Fétv. 108. § (1) bekezdése szerint a 2014. április 30-án fennálló, határozatlan időre vagy 2014. április 30-a után lejáró, határozott időtartamra nem közeli hozzátartozók között szerződéssel alapított haszonélvezeti jog továbbá használat joga 2014. május 1-jén a törvény erejénél fogva megszűnik. Erre tekintettel az Inytv. 94. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a haszonélvezeti jog jogosultjának nyilatkozata alapján közeli hozzátartozói jogviszony nem áll fenn, vagy ha a jogosult határidőben nem tesz nyilatkozatot, az ingatlanügyi hatóság a bejegyzett haszonélvezeti jogot a nyilatkozattételre nyitva álló határidő elteltét követő hat hónapon belül, legkésőbb 2015. július 31. napjáig hivatalból törli az ingatlan-nyilvántartásból.
[18] A fenti rendelkezéseket előzetes döntéshozatali kérelem alapján az EUB a C-52/16. és C-113/16. sz. egyesített ügyekben egy magyarországi székhellyel, ám külföldi tagokkal rendelkező gazdasági társaság és egy osztrák állampolgár haszonélvezeti jogának megszűnésével összefüggésben vizsgálta. Az EUB ítéletében számos egyéb mellett megállapította, hogy „az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozás, amely előírja a mezőgazdasági földterületre vonatkozó, szerződésen alapuló haszonélvezeti jogok, köztük a tőke szabad mozgásához való jog gyakorlása révén megszerzett jogok megszűnését, maga a célja alapján, csupán e ténynél fogva korlátozza az említett szabadságot. E megállapítást nem befolyásolja az ilyen jogokat megszerző, majd azoktól az e rendelkezés által megfosztott személyek kártalanítására irányuló intézkedésnek a kérdést előterjesztő bíróság által a C-52/16. sz. ügyben feltett második kérdésben említett esetleges elfogadása. Ugyanis az említett szabályozás az érdekeltet nem csak azon lehetőségtől fosztja meg, hogy továbbra is élvezhesse az általa megszerzett jogokat, többek között megakadályozva az érintett mezőgazdasági földterületek olyan módon történő hasznosítását, amelyre tekintettel e jogot megszerezték, hanem e jog elidegenítésének lehetőségétől is. Márpedig azáltal, hogy a Magyarországtól eltérő tagállamok állampolgárait, akik a tőke szabad mozgásának kedvezményezettjei, megfosztják azon javaik élvezetétől, amelybe tőkét fektettek, az alapügyben szereplő szabályozás korlátozza e mozgásszabadságot.” [62-64. pont]
[19] Kiemelte, hogy a károk rendezésére vonatkozó szabályok helyett „a polgári jog általános rendelkezéseire történő utalás e jogosultakra hárítja annak terhét, hogy adott esetben hosszadalmas és költséges eljárásokat kelljen lefolytatniuk a nekik a tulajdonostól esetlegesen járó kártalanítás érdekében. Ugyanis a polgári jogi szabályok, melyekre egyébként az alapügyben szereplő szabályozás egyáltalán nem utal, nem teszik lehetővé sem annak pontos meghatározását, hogy az ilyen eljárások lezárultával ténylegesen járna-e kártalanítás, sem azt, hogy a kártérítés milyen jellegű volna. Emellett a haszonélvezeti jog jogosultjai semmilyen további biztosítékot nem kapnak az őket érő veszteség teljes ellentételezését illetően, többek között a haszonélvezettel érintett területek tulajdonosának fizetőképtelensége esetére.” [91. pont]
[20] Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint az olyan rendelkezésekre, mint EUMSZ 63. cikke szerinti tőke szabad áramlása, melyek közvetlenül alkalmazandóak, hivatkozni lehet a nemzeti bíróság előtt, és azok a velük ellentétes nemzeti jogszabályok alkalmazhatatlanságához vezethetnek. Ugyanis minden – hatáskörében eljáró – bíróságnak kötelessége a közösségi jog teljes egészében történő alkalmazása és azon jogok védelme, amelyet az a magánszemélyek számára biztosít, adott esetben eltekintve a nemzeti jog mindazon – akár a közösségi szabályt megelőző, akár azt követő – rendelkezéseinek alkalmazásától, amelyek esetlegesen ellentétesek azzal. [Lásd: 1978. március 9-i Simmenthal II. ítélet, 106/77, EU:C:1978:49, 21. pont 2002. november 5-i Überseering ítélet, C-208/00, EU:C:2002:632, 60. pont; 2017. szeptember 14-i The Trustees of the BT Pension Scheme ítélet, C-628/15, EU:C:2017:687, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]
[21] A fentiekből következően, a C-52/16. és C-113/16. sz. egyesített ügyek nyomán a tőke szabad mozgásának korlátozása miatt nem alkalmazhatóak a haszonélvezeti jog automatikus törlésére vonatkozó rendelkezések olyan esetekben, amikor uniós jog hatálya alá tartozó helyzetről van szó, vagyis van határon átnyúló eleme a jogviszonynak. A Bíróság ítélete nyomán a nemzeti bíróságok kötelesek ilyen esetekben a haszonélvezeti jog törlésére vonatkozó rendelkezés alkalmazásától eltekinteni.
[22] Jelen ügy annyiban tér el az EUB által vizsgált helyzettől, hogy a felperes magyar állampolgár, belső jogi helyzetnek minősül az ügye, a haszonélvezeti jogának törlése közvetlenül nem érinti a tőke szabad áramlását. Ha azonban az EUB ítéletének megállapításai kizárólag az uniós jogi érintettségű ügyekben érvényesülhetnének, az fordított irányú hátrányos megkülönböztetést jelenthetne. A tisztán magyar jog hatálya alá tartozó jogalanyok kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnének az uniós jog hatálya alá tartozó jogalanyokkal szemben, hiszen míg az uniós jogi érintettség alapján a tőke szabad áramlása érdekében nem alkalmazhatóak a haszonélvezeti jog törlésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések, addig a magyar jogalanyok haszonélvezeti joga továbbra is törölhető lenne. Az EUB gyakorlata alapján a fordított diszkrimináció kiküszöbölése érdekében az uniós jogi előírásokat szükséges kiterjeszteni az ilyen helyzetekre is. [Lásd: 2010. június 1-jei Blanco Pérez és Chao Gomez ítélet, C-570/07. és C-571/07, EU:C:2008:138 39. pont] Ebből következően a Kúria úgy ítélte meg, hogy a felperes fordított hátrányos megkülönböztetésének kiküszöbölése érdekében az uniós jogi követelményeket jelen ügyben is figyelembe kell venni.
[23] Tekintettel az EUB állandó ítélkezési gyakorlatára, ehhez a figyelembe vételhez nem szükséges az Alkotmánybíróság újabb eljárásának kezdeményezése, hiszen „az uniós jogi rendelkezéseket – hatásköreik keretei között – alkalmazni hivatott nemzeti közigazgatási hatóságok és bíróságok kötelesek biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén – saját hatáskörüknél fogva – eltekintve a nemzeti jogszabályok azokkal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától, anélkül hogy kérniük kellene e nemzeti rendelkezések jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő előzetes megsemmisítését, vagy erre várniuk kellene.” [2018. március 6-i SEGRO Kft. és Günther Horváth ítélet, C-52/16. és C-113/16, EU:C:2018:157 46. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]
[24] A felperes esetében a fordított diszkrimináció kizárólag abban az esetben kerülhető el, ha – hasonlóan az uniós jog hatálya alá tartozó jogalanyok esetéhez – a Kúria ebben az esetben is követi az EUB ítéletét, és a haszonélvezeti jog automatikus törlésére vonatkozó Fétv. 108. § (1) bekezdésének és az Inytv. 94. §-ának az alkalmazásától eltekint.
[25] A jelen perbeli magyar állampolgár felperes ügyében azon alperesi nyilatkozat kapcsán, hogy az Fétv. 108. § jelenleg is hatályban van, a Kúria arra utal, hogy e rendelkezéssel összefüggésben az Alkotmánybíróság is mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet fennállását állapította meg annak következtében, hogy a törvényhozó a megszűnt haszonélvezeti és használati jogokhoz kapcsolódóan nem alkotta meg a kivételes, a szerződő felek közötti elszámolás során nem érvényesíthető, de érvényes szerződésekkel összefüggő vagyoni hátrányok kiegyenlítését lehetővé tevő szabályokat. Az Alkotmánybíróság felhívta a törvényalkotót, hogy 2015. december 1-ig szüntesse meg az alaptörvény-ellenes mulasztást.
[26] Ezidáig e szabályok megalkotására nem került sor. E körülmény, továbbá a fentiekben részletesen kifejtettek okán – eltérő jogi szabályozás híján illetve ilyen megalkotásáig – a Kúria a magyar állampolgárok esetében sem találta megalapozottnak az Fétv. 108. §-ára tekintettel a haszonélvezeti jog ex lege törlését, irányadónak tekintette e körben az EUB döntését.
[27] A fentiekből következően a Kúria megállapította, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdése és a 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet és az alperesi határozat – elsőfokú határozatra kiterjedő – hatályon kívül helyezésének van helye, és noha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, de a törölt haszonélvezeti jog visszajegyzése céljából az új eljárás lefolytatására kötelezés is szükséges volt.
A döntés elvi tartalma
[28] Amennyiben az EUB ítéletének megállapításai kizárólag az uniós jogi érintettségű ügyekben érvényesülhetnének, az adott esetben fordított irányú hátrányos megkülönböztetést jelenthetne. Az EUB gyakorlata alapján a fordított diszkrimináció kiküszöbölése érdekében az uniós jogi előírásokat szükséges kiterjeszteni az ilyen nem uniós jogi érintettségű helyzetekre is.
Záró rész
[29] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson bírálta el.
[30] A Kúria a Pp. 78. § alapján a felperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére az alperest kötelezte.
[31] A le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. § (3) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, és a költségmentességről szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az Állam viseli.
[32] A további jogorvoslat lehetőségét a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
Budapest, 2018. november 13.
Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. előadó bíró,
Dr. Fekete Ildikó s.k. bíró
