A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
Kfv.III.37.710/2014/6.szám
A Kúria a Dr. Mándó Tibor Ügyvédi Iroda által képviselt (…) felperesnek (…) főigazgató által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. március 14. napján kelt 5.K.33.301/2013/9. számon hozott ítélete ellen a felperes részéről 10. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
ítéletet
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.33.301/2013/9. számú ítéletét és az alperes 106-T-17262/3/2013. számú határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000 (húszezer) forint együttes felülvizsgálati és perköltséget.
A 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A mongol állampolgárságú felperes 1999. május 26-án érkezett Magyarországra. 2012. január 15. napjáig érvényes keresőtevékenység folytatása célú tartózkodási engedélyének meghosszabbítása iránti kérelmét a hatóság jogerősen elutasította és a felperest az Európai Unió tagállamainak területéről Mongólia területére kiutasította. Az ezen határozattal szemben előterjesztett felperesi keresetet a bíróság elutasította.
A felperes 2013. május 31. napján újabb keresőtevékenység folytatása célú tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesztett elő, egyúttal a tartózkodási engedély belföldi kérelmezésére irányuló méltányossági kérelemmel is élt. Méltányossági kérelmében elsősorban arra hivatkozott, hogy felesége és két kiskorú gyermeke is Magyarországon él, a tartózkodási engedély Magyarországi kérelmezése pedig lehetővé tenné, hogy ne kelljen családjától hosszú időre elszakadnia. Amennyiben a felperesnek haza kellene utaznia, akkor nem tudna gondoskodni gyermekeiről, illetve egyedül feleségére hárulnának a gyermekek tartásának terhei. Utalt arra is, hogy a Mongólia és Magyarország között lévő nagy távolság és az a körülmény, hogy Mongóliában már nincsen egzisztenciája, különösen nehézzé és költségessé tenné a kifejezetten csak a tartózkodási engedély miatt való visszautazást.
Az elsőfokú hatóság a méltányossági kérelmet elutasította arra hivatkozással, hogy a felperes nem igazolt olyan kivételes méltánylást érdemlő körülményt, amely megakadályozná őt abban, hogy szokásos tartózkodási helyére utazzon a tartózkodási engedély iránti kérelem előterjesztése érdekében. Döntését a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (Harmtv.) végrehajtására kiadott 114/2007.(V.24.) Korm. rendelet (Vhr.) 47. § (4) bekezdés a) pontjára és (4a) bekezdésére alapította. Az alperes elsőfokú döntést helybenhagyó határozatában hangsúlyozta, hogy az a körülmény, hogy a felperesnek Magyarországon tartózkodnak közeli hozzátartozói, önmagában nem alapozhatja meg a belföldi kérelmezést. A család létfenntartása a felperes hazatérése esetén nem kerül veszélybe, mivel házastársa keresőtevékenységet folytat, a felperes átmeneti külföldön tartózkodása pedig nem jár a családi életközösség felbomlásával.
Az alperesi határozat hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett felperesi keresetet az eljárt bíróság elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a családegyesítési cél önmagában még nem alapozza meg a méltányosság gyakorlását, emellett valamely többletkörülmény igazolása is szükséges. Álláspontja szerint a családegyesítési hivatkozásnak a felperes esetében nem is lehetett relevanciája, hiszen a felperes nem családegyesítési céllal, hanem keresőtevékenység folytatása érdekében terjesztette elő tartózkodási engedély iránti kérelmét. Hangsúlyozta azt is, hogy a külföldi kérelmezés költségessége és időigényessége nem kivételes méltánylást érdemlő körülmény, hiszen a szabályozásból következően a kérelem benyújtásának fő szabály szerint meg kell előznie a kérelem következtében esetlegesen megnyíló jogszerű Magyarországi tartózkodást.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pontját, és (4a) bekezdését, hiszen a közigazgatási határozat felülvizsgálata során több olyan körülményről is tájékoztatta a bíróságot, amelyek álláspontja szerint együttes értékelésük mellett alátámasztják a méltányossági kérelem megalapozottságát. Hangsúlyozta, hogy méltányossági kérelmében nem pusztán a családegyesítés tényére hivatkozott, hanem arra a többletkörülményre is, hogy a családegyesítéshez azért fűződik kivételes méltánylást érdemlő érdek, mert felesége egyedül nehezen lenne képes közös kiskorú gyermekeik eltartásáról gondoskodni. Álláspontja szerint a méltányosságra alapot adhat a Magyarország és lakóhelye közötti nagy földrajzi távolság, a kiutazás és származási országában való tartózkodás költségei is. Kérte figyelembe venni méltányossági kérelmével kapcsolatban a hosszadalmas ügyintézést is, e vonatkozásban arra is utalt, hogy tartózkodási engedély iránti kérelmét csak Kínában tudná előterjeszteni. Emiatt, mint állította legalább fél évre elszakadna családjától.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az ügyben alkalmazandó Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pontja szerint Magyarország területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmét a szálláshelye szerinti illetékes regionális igazgatóságon is előterjesztheti, amennyiben a belföldi kérelmezést kivételes méltánylást érdemlő körülmény – így különösen családegyesítés vagy gyógykezelés – indokolja. Ugyanezen bekezdés c) pontja szerint belföldön terjesztheti elő kérelmét az is, aki az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő állam állampolgáraként, vagy ilyen harmadik országbeli állampolgárral együtt, családtagként tartózkodik jogszerűen Magyarország területén.
A felperes méltányossági kérelmében döntően családi körülményeire hivatkozott. A Kúria előjáróban hangsúlyozza, hogy nem osztotta az eljárt bíróság azon álláspontját, hogy ezen családi körülmények az ügy eldöntése szempontjából nem bírhattak relevanciával, arra figyelemmel, hogy a felperes nem családegyesítési céllal, hanem keresőtevékenység folytatása céljából nyújtotta be tartózkodási engedély iránti kérelmét. A Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pontja a hatóság számára széleskörű mérlegelési jogkört biztosít, az abban foglalt példálózó felsorolás részeként kifejezetten említi a családegyesítést. Miután a méltányossági kérelem elbírálása elválik a tartózkodási engedély kérelem tárgyában hozott döntéstől, a méltányossági okként hivatkozott családi körülményeket a hatóságnak attól függetlenül vizsgálnia kell, hogy a felperes jogszerűen tartózkodik-e az országban, illetőleg tartózkodási engedély iránti kérelmében milyen tartózkodási célt jelölt meg.
A Kúria a Vhr. 47. § (4) bekezdés a) és c) pontjának együttes értelmezésével megállapította, hogy a családegyesítés ténye önmagában még nem alapozza meg a méltányosság gyakorlását. A (4) bekezdés c) pontja alapján külön mérlegelés nélkül csak olyan harmadik országbeli állampolgár esetében kell méltányosságot gyakorolni, amely ország a Tanács 2001. március 15-i, a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet II. számú mellékletében szerepel. Miután Mongólia a I. melléklet szerinti vízumköteles országnak minősül, a felperesnek azon a tényen túl, hogy családja is Magyarországon tartózkodik, további indokokat kell felsorakoztatnia ahhoz, hogy az a) pont szerinti méltányosság az ő esetében gyakorolható legyen.
A Kúria álláspontja szerint a felperes által méltányossági kérelmében hivatkozott azon körülmény, hogy az országban tartózkodnak tartásra szoruló kiskorú gyermekei is, olyan többletkörülmények tekinthető, amelynek ténye a méltányossági kérelem elbírálásakor okszerűen nem hagyható figyelmen kívül. A Kúria álláspontja szerint az alperes a jogszabályban biztosított mérlegelési jogkörének gyakorlása során nem támaszthat olyan követelményeket, amelyek aránytalanul elnehezítik vagy lehetetlenné teszik a méltányossági kérelem pozitív elbírálását, azaz kell léteznie olyan ésszerű indoknak, amely a méltányosság gyakorlását lehetővé teszi. A Kúria szemben az alperessel és az eljárt bírósággal, ilyen ésszerű méltányossági indoknak látja azt az esetet, ha a kérelmezőnek van tartásra szoruló kiskorú gyermeke, akinek neveléséről gondoskodnia kell.
A Kúria álláspontja szerint továbbá a tekintetben, hogy a felperes származási országába történő kiutazása a családi együttélésre milyen kihatással van, figyelemmel kell lenni a felperes által hivatkozott további körülményekre is. Az eljárt bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a külföldi kérelmezés miatti kiutazás időtartama, illetőleg anyagi vonzata önmagában nem értékelhető kivételes méltánylást érdemlő körülményként. A hatóságnak a felperes által hivatkozott körülményeket azonban nemcsak egyenként, hanem összességükben is értékelnie kellett volna. Az alperes által sem vitatott azon tényeket tehát, hogy Magyarország és Mongólia közötti nagy földrajzi távolságra tekintettel a kiutazás költséges és időigényes lenne, továbbá hogy a felperesnek a tartózkodási engedélyt újabb utazás során Pekingben kellene kérelmeznie, azon szempontból is értékelnie kellett volna, hogy ezen tények a család együttélését, illetőleg a gyermekek tartását tovább nehezítik.
A fentiekre tekintettel a Kúria álláspontja az volt, hogy a felperes által előadott körülmények együttes mérlegelésük során a méltányosságra alapot adnak. Miután az alperes a méltányosság körében értékelendő körülményeket nem teljes körűen vette számba, illetőleg a rendelkezésére álló bizonyítékokat nem együttesen értékelte, nem állapítható meg mérlegelésének okszerűsége sem. Az alperes határozata így nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi XCL. törvény 1. § (1) bekezdésében és 50. § (6) bekezdésében foglaltaknak, az eljárt bíróság ítélete pedig ugyanezen okból a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközik.
A fent kifejtett indokokra figyelemmel a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján az ítéletet, valamint az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra lefolytatására kötelezte.
A megismételt eljárás során az elsőfokú hatóságnak a fenti előírások szerint kell eljárnia, arra figyelemmel, hogy a méltányossági kérelem az első- és másodfokú határozatban foglalt indokokkal nem utasítható el.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségekről a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján döntött a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdésére figyelemmel.
A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli a 6/1986.(VI.26.)IM rendelet 14. §-a alapján.
Budapest, 2015. január 20.
Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Króneisz Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos s.k. bíró
