A Kúria Kfv.III.37.713/2015/5. számú ítélete

Spread the love

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.III.37.713/2015/5.

 

A tanács tagjai: . Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró

 

A felperes: felperes neve

 

A felperes képviselője: Dr. ügyvéd

 

Az alperes: alperes neve

 

Az alperes képviselője: Dr. jogtanácsos

 

A per tárgya: rendőri intézkedés elleni panasz tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

 

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

 

A felülvizsgálati kérelem sorszáma: 14.

 

Az elsőfokú bíróság határozatának száma és kelte: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. április 28. napján kelt 20.K. 21.845/2014/10. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K.31.845/2014/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

 

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1]     A Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Szervek Bűnügyi Főosztály Gyermek- és Ifjúságvédelmi Osztálya (a továbbiakban: Osztály) 01000-3847/2012.bü. szám alatt az előzetes letartóztatásban lévő felperessel szemben büntetőeljárást folytatott le, melynek során őt 2013. március 4. napján kihallgatta.

[2]     A felperest a folytatólagos kihallgatás céljából a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet épületéből a Budapesti Rendőr-főkapitányság 1139 Budapest, Teve u. 4-6. szám alatt található rendőrségi épület VI. 628. szám alatti kihallgató helységébe kísérték át. Az átkísérési utasítás szerint a felperes kísérésének módjaként „rendes” kísérés került meghatározásra, valamint bilincs és vezetőszíj használata is elrendelésre került. A kísérést az Osztály beosztottjai hajtották végre.

[3]     A felperes 10 óra 9 perctől 14 óráig tartó meghallgatása során a kihallgató helységben a felperes, nyomozóhatóság részéről százados, valamint felperes jogi képviselője, Dr. ügyvéd volt jelen. A felperesen a kihallgatása alatt folyamatosan rajta volt az átkísérés során használt bilincs.

[4]     A kihallgatás végeztével felperesről a bűnügyi nyilvántartásba vétele során fényképfelvételt készítettek, valamint ujj- és tenyérnyomatot vettek, részére a kézmosás lehetőséget biztosították, majd a visszakísérését megelőzően a felperes – kérelmére – elfogyaszthatta a részére biztosított hideg élelmiszert, azonban a bilincset ezen idő alatt sem vették le róla.

[5]     A bilincs alkalmazása miatt a felperes panaszt terjesztett elő, melyben a büntetőeljárás kapcsán is tett nyilatkozatot. A panaszt Budapest Rendőr-főkapitánya a 01000-105/1138-41/2013.P. számú határozatával elutasított, majd felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2014. február 27. napján kelt 29000/105/97-3/2014.P. számú határozattal az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az eljárt közigazgatási hatóságok nem rendelkeztek alakszerű végzéssel a nem a panasz alapján indult közigazgatási eljárás részét képező felperesi nyilatkozatok áttételéről.

[6]     A jogerős határozat indokolása szerint az eljáró rendőrök a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.), illetve a Szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII.12.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) szerint jártak el, hivatkozva az IM rendelet 233. §-a, 48. § (1), (2) és (5) bekezdéseiben foglaltakra. Kifejtette továbbá, hogy a felperes előzetes letartóztatását az alapozta meg, hogy a cselekmény tárgyi súlyára tekintettel a felperes szökésétől, elrejtőzésétől kell tartani, így további vizsgálat nélkül is megállapítható volt, hogy felperes esetében ez a veszély fennállt.

[7]     Az alperesi határozat kitért arra, hogy a bilincs alkalmazásánál az Rtv. rendelkezései és indokolása szerint az azt alkalmazó rendőrnek mérlegelési lehetősége van különösen, ha a kihallgatást egyedül végzi. Ennek során jelentősége van az esetleges testi súlykülönbségnek, a fizikai állapotnak, valamint azon ténynek, hogy az előzetes letartóztatásban lévő személy szándékos bűncselekmény gyanúja miatt folyamatban lévő büntetőeljárás során kerül átkísérésre a büntetés-végrehajtási intézetből. Így a bilincs használatának szükségességét őrzésbiztonsági szempontok határozzák meg. Erre tekintettel tehát a bilincs használata az Rtv. 18. § (3) bekezdésében foglaltaknak is megfelelt.

[8]     A felperes meghallgatását az eljáró rendőr egyedül hajtotta végre, a környezetben található más rendőröknek nem az őrzés biztonság garantálása volt a feladatuk, a biztonságos őrzésből eredő követelményeket nem csökkentette az a körülmény, hogy az eljárási cselekményekre a Teve utcai Rendőrségi Igazgatási Központban került sor.

[9]     Az étel elfogyasztása során a kényszerítőeszköz alkalmazását a határozatban foglaltak szerint az indokolta, hogy az előzetes letartóztatásban lévő felperes nem kérte, illetve az eljáró rendőr továbbra sem tartotta biztonságosnak egyedüli őrként a bilincs levételét.

A kereseti kérelem

[10]   Az alperes határozatával szemben a felperes keresetet terjesztett elő, kérte annak felülvizsgálatát és a panaszban felhozott jogsértés megállapítását.

Az elsőfokú ítélet

[11]   A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 20.K.31.845/2014/10. számú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint tévedett az alperes amikor az IM rendeletre alapítottan hozta meg a határozatát, hiszen annak a személyi hatálya az 1. § (1) bekezdése szerint a büntetés-végrehajtási szervezetre terjed ki, melynek kihallgatás során eljáró rendőr nem része. Ebből adódóan a határozat jogszerűségét az Rtv., továbbá az elsőfokú határozatban is hivatkozott a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2014. (IX.22.) BM. rendelet (a továbbiakban: Rszsz.) rendelkezései szerint lehetett vizsgálni. Figyelemmel arra azonban, hogy az alperesi határozat az Rtv. rendelkezéseit is felhívta az indokolásában, az alperesi határozat érdemi felülvizsgálatát is elvégezte.

[12]   Ennek során az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Rtv. 48. § b) és c) pontja, 15. § (1) és (2) bekezdései, 16. § (1) bekezdése, 17. § (1) bekezdése, 18. § (3) bekezdése, továbbá az Rszsz. 5. § (4) bekezdése, 39. § (1) bekezdése, valamint 41. § (1) bekezdés c) és g) pontja, illetve (2) bekezdései ismeretében egyértelműen a felperes őrzésével megbízott rendőrszázados volt az, aki mérlegelhette a bilincs levételét. Ennek kapcsán viszont teljesen lényegtelen volt az, hogy a felperes kérte annak levételét vagy sem. Megvizsgálva a hatóság által beszerzett nyilatkozatokat a rendőri előadással szemben a felperesi nyilatkozatot tartotta életszerűnek, mivel nem a felperesi választáson kell, hogy a bilincs levétele alapuljon, hanem az Rtv., illetve az Rszsz. rendelkezéseiben foglaltak szerinti rendőri mérlegelésen. Amennyiben az eljáró rendőr úgy látta, hogy egy esetleges felperesi kérés eredményeként levehető lenne a bilincs, akkor azt le is vette volna.

[13]   Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy a meghallgatás a rendőrség Teve utcai épületében egy olyan zárható kihallgató helységben volt, amely a legmagasabb biztonsági követelményeknek is megfelelt, továbbá az eljáró rendőrnőnek csak a felperes őrzésével kapcsolatosan kellett felelősséget vállalnia, így nem volt jelentősége annak, hogy egyedüli nőként a kihallgatóhelységben két férfival volt jelen, hiszen egy esetleges felperesi szökés megkísérlése során nem kellett számolnia azzal, hogy ebben a felperes jogi képviselője segítséget nyújt számára.

[14]   Az elsőfokú bíróság az ítéletében rögzítette, hogy a későbbi kihallgatások során felperesről a bilincs hasonló körülmények között levételre került.

[15]   Az elsőfokú bíróság a felperes panaszának azon részével kapcsolatban, amely szerint az étel elfogyasztása közben összebilincselt kézzel kellett étkeznie oly módon, hogy a bilincs a derekához kapcsolt bőrövhöz is rögzítve volt, kifejtette, hogy ekkor a felperes őrzésével megbízott rendőrnőnek már jegyzőkönyvet sem kellett ekkor készítenie, ezért lehetősége lett volna a felperesről a bilincset levenni, őt a kihallgatóhelységben egyedül hagyni, helység mindkét ajtajának bezárása mellett, s az ablakon keresztül figyelemmel kísérni a mozdulatait, valamint azt, hogy az ételt mikor fogyasztotta el és mikor válik újból szállíthatóvá, a bv. intézetbe visszakísérhetővé.

[16]   Mindezekre tekintettel a közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapította az alperes jogszabálysértését a tekintetben, hogy a határozatában az IM rendeletre tévesen hivatkozott. Az Rtv. 18. § (3) bekezdéséhez kapcsolódó érvelése pedig nem alapozta meg azt, hogy miért nem távolította el a bilincset. Ellentmondásosként értékelte felperes őrzésével megbízott rendőrszázados jelentésében és nyilatkozataiban foglaltakat, mely szerint ő maga többször kérdezte a felperest a bilincs levételéről. A kifejtettek okán az első- és másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte és az új eljárásra az elsőfokú hatóság számára előírta, azt kell vizsgálnia és értékelnie, hogy ezen kívül volt-e valamilyen indoka a felperes bilincsben tartásnak, mert ha ilyen jellegű körülményt nem tud megjelölni, akkor az általa feltárt indokok alapján a panasz erre vonatkozó részét elutasítására nincs lehetősége.

[17]   Az ítélet végül kitért arra, hogy a felperes a panaszában, fellebbezésében is hivatkozott arra, hogy altató hatása alatt hallgatták ki, mely büntetőeljárási részét képező nyilatkozat, így a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 22. § (2) bekezdése szerint kötelessége lett volna a panasz ezen részét áttenni a hatáskörrel és illetékességről rendelkező rendőri szervhez, függetlenül attól, hogy oda a felperes közvetlenül is fordulhat.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[18]   A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Vitatta, hogy az IM rendeletben foglaltak ne lennének az ügyben alkalmazhatóak, azzal, hogy a rendőri intézkedések jogalapját az Rtv., valamint az Rszsz. szabályai rendezik, azonban amikor a rendőr előzetes letartóztatottal szemben büntetés-végrehajtási intézeten kívül végez eljárási cselekményeket nem hagyhatja figyelmen kívül az előzetes letartóztatottakra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket sem.

[19]   A felülvizsgálati kérelmében ismételten hangsúlyozta, hogy a bilincs a használatát őrzésbiztonsági érdekek indokolták, melyeket nem oldott fel az, hogy a kihallgatásra a Rendőrségi Igazgatási Központban került sor, hiszen ez az objektum és az abban kialakított kihallgatóhelységek nem biztosítanak maximális biztonságot a személyes szabadságukban korlátozott személyek őrzés biztonsága terén. Felhívta a figyelmet arra, hogy más ügyben a bíróság mondta ki, hogy az együttműködési magatartás vagy az érintett személy nyilatkozata nem vezethet az őrzésbiztonsági rendszabályok szigorú szintjének csökkentéséhez.

[20]   Mindezekre tekintettel a kihallgatás során az előzetes letartóztatás alatt álló felperes őrzéséért kizárólag a kihallgatást folytató nyomozónő volt a felelős, ezért az őrzésbiztonsági szempontok és az eljárási cselekmény biztonságos lefolytatásának biztosítása érdekében, ő dönthetett a mozgáskorlátozó eszköz alkalmazása mellett. Az pedig, hogy két külön tevékenységet kellett egyszerre végeznie, a részéről külön koncentrációt igényelt. Vitatta továbbá, hogy jelentősége lett volna annak, miszerint szomszédos irodákban más személyek is jelen voltak, hiszen ezen személyek feladata nem a felperes őrzése volt, ők a kihallgatás végrehajtásában sem vettek részt. Nem tette jogszerűtlenné a bilincs alkalmazását az, hogy a későbbi kihallgatások során a felperessel szemben mozgáskorlátozó eszközt már nem alkalmaztak, mivel a nyomozónő a kollégáinak már jelezte az eljárási cselekmény végrehajtását és külön kérte, hogy a kihallgatását kövessék nyomon, arra figyeljenek oda.

[21]   Az étel elfogyasztása közbeni bilincs használatot pedig az tette indokolttá, hogy az étel elfogyasztására a felperes kérésének megfelelően került sor, melyet csak a kihallgató helységben lehetett megtenni, így az őrzésbiztonság fenntartása érdekében továbbra is szükségesnek találta a mozgáskorlátozó eszköz alkalmazását.

[22]   Az alperes a felülvizsgálati kérelmében vitatta, hogy a Ket. 22. § (2) bekezdésében foglaltakat megsértette volna, hiszen a büntetőeljárás részét képező intézkedéssel szembeni felperesi panasz keletkeztetett közigazgatási jogviszonyt, az nem közigazgatási ügy, így a hatóság legfeljebb az ügy elintézésének érdekében továbbíthatja vagy megküldheti a panaszt a hatáskörrel rendelkező illetékes szerv részére, azonban ezzel kapcsolatosan alaki kötöttséggel járó döntést hoznia nem kell.

 

[23]   A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte, fenntartva a per során tett nyilatkozatait.

A Kúria döntése és jogi indokai

[24]   A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.

[25]   A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt és a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A tényállás megállapítása során jogszabálysértést a rögzített tényállás iratellenessége vagy a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint. Ilyen jogsértést a Kúria azonban nem tárt fel. Megállapította továbbá, hogy a feltárt tényállásból az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyes jogszabályi következtetésre jutott.

[26]   A felülvizsgálati bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perbeli közigazgatási határozat esetében, mely jogszabályok alkalmazásával kellett eljárni.

[27]   Az IM rendelet az 1. § (1) bekezdése szerint a szabadságvesztés, az elzárás és az előzetes letartóztatás végrehajtásából a büntetés-végrehajtási szervezetre háruló részletes feladatokat határozza meg.

[28]   Az eljárásban nem volt vitatott az, hogy a panasszal érintett eljárási cselekmények során a büntetés-végrehajtás szervei nem vettek részt, így az IM rendelet a személyi hatálya okán nem volt alkalmazható. Osztotta tehát a Kúria az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos érvelését.

[29]   Megállapítható volt azonban, hogy a bilincs használatának lehetőségét és az azzal kapcsolatos eljárásokat mérlegelendő körülményeket az Rtv. és az Rszsz. rendelkezései is tartalmazták.

[30]   Az Rtv. 15. § (1) bekezdése a rendőri intézkedéssel kapcsolatosan az arányosság követelményét, a (2) bekezdése a szubszidiaritás követelményét rögzíti.

[31]   Az Rtv. 48. § b) és c) pontjai szerint a rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságban korlátozni kívánt, vagy korlátozott személy támadásának megakadályozása, szökésében megakadályozása végett.

[32]   Az Rtv. 18. § (3) bekezdése szerint a fogvatartott jogait csak annyiban lehet korlátozni, amennyiben a szökés vagy elrejtőzés, a bizonyítási eszközök megváltoztatásának vagy megsemmisítésének megakadályozását, újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzését, illetőleg az őrzés biztonságát, a fogda rendjének megtartását szolgálja.

[33]   Az Rszsz. 39. § (1) bekezdése kimondja, hogy az Rtv. szerinti kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazható, ha az intézkedés alá vont magatartása, ellenszegülésének mértéke, annak Rtv. szerinti alkalmazását indokolja. Az Rszsz. 41. § (1) bekezdése c) és g) pontjai értelmében bilincs alkalmazása az Rtv. 48. §-ában meghatározott esetekben, különösen azzal szemben indokolt, akinek elfogására bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt kerül sor, és szökése bilincs alkalmazása nélkül nem akadályozható meg, illetve akit egyedül intézkedő rendőr állít elő.

[34]   A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel mutat rá arra, hogy mind a bírósági joggyakorlat (Kfv.III.37.025/2015/3., illetve Kfv.III.37.572/2015/5.), mind a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata (különösen a 20972/92. számú Raninen-ügy) szerint a bilincs használatának elrendelése kérdésében kétségtelenül az azt alkalmazni kívánó hatóság tagja széles mérlegelési jogkörében dönt, azonban a használat jogszerűsége kérdésében annak vizsgálatát írja elő, hogy az adott egyedi esetben fennálló körülmények mennyiben támasztják alá az intézkedést. Ennek kapcsán azt kell előtérbe helyezni, hogy van-e indok annak a feltételezésére, hogy a kényszerintézkedéssel, bilincseléssel érintett személy ellenáll, megszökik, sérülést, vagy kárt okoz, bizonyítékokat tüntet el.

[35]   Ebben a körben nem elegendő csupán arra hivatkozni, hogy az adott személy szabadlábon történő védekezése esetére fennállna a szökésének veszélye, illetve arra, hogy azt bírósági határozat állapította meg, hanem azt kell indokolni, hogy az adott esetben a bilincs használatát milyen speciális és egyedi körülmények alapozhatják meg. Helyesen mutatott rá ezzel kapcsolatosan az elsőfokú bíróság, jelentősége van annak, hogy az adott eljárási cselekmény hol történik, az adott helyszínhez képest mennyire reális a szökés, illetve a támadás veszélye. Megfelelően értékelte továbbá az eljáró rendőr nyilatkozataiban feszülő ellentmondásokat, azok életszerűtlenségét. Az elsőfokú ítéletben ezzel kapcsolatosan kifejtettekkel a Kúria egyetértett, azt megismételni nem kívánja.

[36]   A 2/2015. (XI.23.) KMK vélemény szerint ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a mérlegeléshez szükséges feltételeket a hatóság nem vizsgálta, az ahhoz szükséges bizonyítást nem folytatta le, úgy szükségtelen a mérlegelési tevékenység közvetlen vizsgálata. Mérlegelési szempontoknak azok a körülmények tekinthetők, amelyeket a hatóságnak az érdemi mérlegelési tevékenység során kötelezően figyelembe kell venniük. A mérlegelési szempontok vizsgálatának elmulasztása szintén a határozat megalapozatlanságát eredményezi.

[37]   A kifejtettek okán az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el, amikor a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot a mérlegelés szempontjainak megadása mellett új eljárás lefolytatására kötelezte.

[38]   Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a panasz elbírálása kapcsán a megismételt eljárásban az elsőfokú hatóságot áttétel elrendelésére kötelezte. A felperes büntetőeljárással kapcsolatos nyilatkozatainak megtétele ugyanis az intézkedéssel szemben előterjesztett panasz elbírálására irányuló közigazgatási eljárásnak részét nem képezték, arról a felülvizsgált közigazgatási határozat sem dönthetett, míg a Pp. XX. fejezetének rendelkezései szerint közigazgatási perben a bíróság vizsgálata csak a felülvizsgálattal érintett közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálatára terjedhet ki. Így a határozattal nem érintett és a perbeli közigazgatási eljáráshoz nem tartozó részben az eljáró közigazgatási szerv részére utasítás adása jogszerűtlen volt, így az erre vonatkozó rendelkezéseket a Kúria az ítéletből mellőzi. Az elsőfokú bíróság ítéletének ezen rendelkezése azonban az ítélet jogszerűségét nem érintette.

[39]   A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Az döntés elvi tartalma

 

[40]   A rendőrség által alkalmazott bilincs használatának jogszerűségét nem a 6/1996. (VII.12.) IM rendelet, hanem az Rtv. és az Rszsz. rendelkezései szerint kell megítélni.

[41]   A bilincshasználat jogszerűségének vizsgálata az ügy egyedi körülményein kell, hogy alapuljon, értékelni kell, hogy a bilincs használatával érintett személyre, valamint az eljárási cselekményre tekintettel milyen speciális indoka van a fél bilincsben tartásának.

Záró rész

[42]   A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapulvételével kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.

[43]   Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése szerint felmerült felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2016. május 18.

Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró

 

A kiadmány hiteléül:

tisztviselő