A Kúria Kfv. IV. 35.637/2017/12. számú ítélete

Spread the love

A Kúria,

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

 

Az ügy száma: Kfv. IV. 35.637/2017/12. szám

 

A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke Dr. Dobó Viola előadó bíró

Dr. Horváth Tamás bíró

 

A felperes: D.L. Zrt.

 

A felperes képviselője: Dr. Szlamka Gergely ügyvéd

 

 

Az alperes: alperes neve

 

 

Az alperes képviselője: Dr. Pósfai Zsófia ügyvéd

 

A per tárgya: LEADER helyi akciócsoportnak nyújtott vidékfejlesztési támogatás

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.433/2016/7/II. számú ítélete

 

Rendelkező rész

 

A Kúria

–    a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.433/2016/7/II. számú ítéletét – az indokolás kiegészítésével –  hatályában fenntartja;

–    kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50 000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A 70 000 ( hetvenezer) forint feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

 

Indokolás

 

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

 

[1] A felperes 2008. december 1. napján a Helyi Vidékfejlesztési Közösségek és a LEADER helyi akciócsoportok részére nyújtott támogatás iránti kérelmet nyújtott be a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatalnál (elsőfokú hatóság). Az elsőfokú hatóság 1083354028 azonosítószámú döntése alapján a felperes támogatásra jogosulttá vált.

 

[2] A felperes 2009. december 31. napján és 2010. december 31. napján kifizetési kérelmeket terjesztett elő. Előbbi kérelem alapján az elsőfokú hatóság a 1117455198 számú határozattal 13.054.031 forint támogatást, utóbbi kérelem alapján a 1348450331 azonosító számú határozatával 10.339.475 forint támogatást állapított meg a felperes részére.

 

[3] A felperes fellebbezése folytán eljáró MVH Központi Szerv a 2010. július 13. napján kelt, 2085332601 azonosító számú határozatában helyben hagyta a kifizetési kérelemnek részben helyt adó 1117455198 számú elsőfokú határozatot, majd a 2014. május 27. napján kelt, 207/1401/11/526/2008 iktatószámú egybefoglalt döntésében I. szám alatt határozatot hozott, melyben a helybenhagyó másodfokú határozatát visszavonta, II. szám alatti végzésében az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította.

 

[4] A felperes fellebbezése folytán eljáró MVH Központi Szerv a 2011. április 19. napján kelt, 2085864076 azonosító számú határozatában helyben hagyta a kifizetési kérelemnek részben helyt adó 1348450331 számú elsőfokú határozatot, majd a 2014. május 27. napján kelt 207/1401/11/525/2008 iktatószámú egybefoglalt döntésében I. szám alatt a helybenhagyó másodfokú határozatát visszavonta, II. szám alatt meghozott végzésében az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította.

 

[5] Az MVH Központi Szerv határozatait azzal indokolta, hogy a visszavont határozatok jogsértők, a felperes részére jogosulatlanul került megállapításra a támogatás.

 

[6] A felperes az MVH Központi Szerv (a továbbiakban: alperes) mindkét egybefoglalt döntésének bírósági felülvizsgálatát kérte a visszavonó határozatokra vonatkozó részében. A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az egyesített perekben 2015. április 1. napján meghozott 4.K.27.275/2014/6/II. számú ítéletével az alperes mindkét határozatának I. pontját hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára kötelezte annak okán, hogy az alperes a visszavonó határozatok meghozatala során elmulasztotta megállapítani a döntése alapjául szolgáló releváns tényeket és az azt alátámasztó bizonyítékokat.

 

[7] Az alperes a megismételt eljárásokban 2016. augusztus 16. napján hozott döntést. A JHÁT-JF/3372/2 (2016) iktatószámú határozatában megállapította, hogy a 2009. december 31-i kifizetési kérelemnek részben helyt adó határozat jogszabálysértő, így a 2085932601 számú határozatot (ismét) visszavonta. Az alperes arra hivatkozott, hogy a buzsáki és a marcali irodák fenntartási költségei elszámolhatósága megalapozatlanul került megállapításra.

 

[8] Az alperes a JHÁT-JF/3375/2 (2016) iktatószámú határozatában is azt állapította meg, hogy a 2010. december 31-i kifizetési kérelemnek részben helyt adó határozat jogszabálysértő, erre tekintettel a 2085864076 számú határozatát ismét visszavonta. Az alperes arra hivatkozott, hogy nem megalapozott a buzsáki iroda bérleti díja elszámolható kiadásnak való minősítése.

 

[9] Az alperes határozataiban az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet keretében nyújtott támogatás részletes feltételeiről szóló 141/2008. (X. 30.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) 3. § (1) bekezdésének b) pontjára és a 3.§ (2) bekezdésének a) pontjára, illetve a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás

egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási törvény) 12. § (1), 57. § (1) és (3), valamint 69. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakra hivatkozott.

 

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

 

[10]     A felperes törvényes határidőben önálló keresettel támadta az alperes JHÁT-JF/3372/2 (2016) és JHÁT-JF/3375/2 (2016) iktatószámú határozatait, amelyben az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte új eljárás lefolytatására kötelezés nélkül.

 

[11]     A felperes az ügy érdemében a Jogcímrendelet 3. § (1) és (2) bekezdéseinek téves értelmezésére hivatkozott. Álláspontja szerint a jogszabály egyrészt nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezést, amely szerint csak egy irodahelyiségre számolható el a támogatás, másrészt olyan rendelkezést sem, hogy minden irodahelyiségnek meg kell felelni a Jogcímrendelet 3. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltaknak.

 

[12]     Eljárási hibaként utalt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e)-f) pontjának megsértésére, valamint arra, hogy az alperes határozatában nem hívta fel az Eljárási törvény 69. § (8) bekezdését, amely szerint “intézkedésben való jogosulatlan részvétel megállapítására a jogosultságot megállapító határozat közlésétől számított öt éven belül van lehetőség”.

 

[13]     Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Rögzítette, hogy mindkét határozat a bíróság 4.K.27.275/2014/6/II. számú ítéletével hatályon kívül helyezett határozatokhoz és lezárt eljárásokhoz kötődik, így nem sérti az MVH Eljárási törvény 57. § (1) és (3) bekezdésének előírásait, melyek szerint a döntés visszavonására a döntés közlésétől számított öt éven belül van lehetőség, ha az ügyfél jogosulatlanul vett részt az eljárásban.

 

[14]     Kifejtette továbbá, hogy a Jogcímrendelet megszövegezése alapján csak egy irodahelyiség fenntartása támogatható.

 

A jogerős ítélet

 

[15]     A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a két peres eljárást egyesítette, a 2017. május 25. napján kelt 1.K.27.433/2016/7/II. számú ítéletében a felperes kereseteit alaposnak találta, a keresettel támadott alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte.

 

[16]     Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a megismételt eljárásban az alperes eleget tett a korábbi 4.K.27.275/2014/6/II. számú ítéletében foglaltaknak: a buzsáki, valamint marcali irodákkal összefüggésben a tényállást megállapította, a bizonyítékokat értékelte, továbbá megjelölte azokat a releváns jogszabályhelyeket, amelyekre határozatát alapította. Ebből következően a Ket. 72. § (1) bekezdésének e)-f) pontjai nem sérültek.

 

[17]     Az alperesi határozatok az Eljárási törvény 69. § (1) és (8) bekezdésébe ütközésével összefüggésben az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy e jogszabályhelyek alapján a döntések visszavonására a határozatok kézbesítési dátumától számított öt éven belül van lehetőség, azaz a 2009. évi kérelem esetén 2015. július 28. napjáig, míg a 2010. évi kérelem esetén 2016. május 2. napjáig. Az alperes mindkét esetben túllépte a fenti határidőt, a határozatok visszavonására ugyanis 2016. augusztus 16. napján került sor. Az elsőfokú bíróság nem osztotta alperes azon érvelést, mely szerint a megismételt eljárásban hozott határozatok kapcsolódnak a – 2014. május 27. napján meghozott – visszavonásról rendelkező határozatokhoz, melyek így az öt éves határidőn belül születtek meg.

 

[18]     Az elsőfokú bíróság utalt a Kúria Kfv.IV.35.156/2014/4. számú ítéletére, amely szerint agrár-környezetgazdálkodási támogatásokról rendelkező határozat visszavonására vonatkozó eljárási szabályokban meghatározott elévülési időn túl nincs lehetőség, továbbá az elévülési határidőn belüli döntés kockázata az eljáró hatóságot terheli.

 

[19]     Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatait lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértésre hivatkozva helyezte hatályon kívül. Az eljárási okból történő hatályon kívül helyezésre tekintettel a bíróság az ügy érdemére vonatkozó – felperes által megjelölt – jogszabálysértéseket nem vizsgálta.

 

 

A felülvizsgálati kérelem

 

[20]     A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, emellett a kereset elutasítását vagy az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítását kérte.

 

[21]     Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Pp. 221. § (1) bekezdését és 206. § (1) bekezdését, továbbá az Eljárási törvény 57. § (1) és (3) bekezdésében, valamint a 64. § (1) bekezdésében foglaltakat, illetve a Tanács 2988/95/EK Euratom rendelete az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről (a továbbiakban: Euratom rendelet) 1. cikk (1) és (2) bekezdését, valamint a 3. cikk (1) bekezdését és a 11. cikkben foglaltakat. Megsértett uniós jogszabályként jelölte meg továbbá a Tanács 1290/2005/EK tanácsi rendelet 28. cikkében foglaltakat, az Európai Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK rendelet 71. cikk (1) bekezdését és 82. cikkét, az Európai Parlament és Tanács 1306/2013/EU rendelete 37. cikkét, valamint a Bizottság 908/2014/EU végrehajtási rendelete 29. cikkét.

 

[22]     Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Eljárási törvény 57. § (3) bekezdése és a 64. § (1) bekezdésének a „közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus eltérő rendelkezése hiányában” fordulatára hivatkozott. Álláspontja szerint az eljárás során a kötelező és valamennyi tagállamban végrehajtandó Euratom rendelet 3. cikkének (1) bekezdése irányadó, mely szerint: „többéves programok esetén az elévülési idő minden esetben addig tart, amíg a program véglegesen le nem zárul.”

[23]     Az alperes utalt a 2007-2013-as uniós költségvetési időszakban az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap keretében meghirdetett intézkedésekkel kapcsolatban arra, hogy a felhívott uniós jogszabályokban „a program pénzügyi zárásaként az utolsó éves elszámolás 2016. június 30-i benyújtását követő hat hónapos határidő (2016. december 31.) van meghatározva.” Ezzel összefüggésben hivatkozott az alperes a Bizottság C(2015) 1399 számú határozata mellékletét képező „Iránymutatás a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó vidékfejlesztési programok lezáráshoz” című  – a tagállamok számára  kötelező jelleggel bíró dokumentumra -, amely szerint  a szabálytalan kiadások összegének behajtásához kapcsolódó felelősség nem szűnik meg a program pénzügyi lezárásával („lezárást követő felelősség).”

 

[24]     Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az öt éves elévülési idő megállapításánál az Eljárási törvény kifejezett rendelkezése hiányában nem vette figyelembe a hivatkozott közösségi jogszabályok eltérő rendelkezéseit, így megalapozatlanul állapította meg, hogy az alperesi határozatok sértik az Eljárási törvény 57. § (3) és 69. § (8) bekezdését.

 

[25]     A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Ellenkérelmében – keresetével egyezően – az Eljárási törvény 57. § (3) bekezdésére hivatkozott. Rámutatott arra, hogy az Eljárási törvény élesen elválasztja a döntés meghozataltól számított objektív határidőket, valamint az elévülési időt. Álláspontja szerint az alperes saját korábbi döntéseinek  – felperes terhére történő módosítása, illetve visszavonására  – az Eljárási törvény konkrét határidőt szab, amely nem azonosítható az általános elévülési határidővel. Felperes hangsúlyozta, hogy az alperesi határozatok nem tartalmaztak utalást az általa a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott közösségi aktusokra, így határozatának jogszabályba ütközése még hivatkozásának helyessége esetén is fennáll.

 

 

        A Kúria döntése és jogi indokai

 

[26]     A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.

 

[27]     A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül. (KGD 2011.62.) Az alperes alapvetően a hazai és uniós elévülési szabályok megsértésre alapította a felülvizsgálati kérelmét. A Kúria megállapította, hogy helytálló az elsőfokú bíróság azon végkövetkeztetése, mely szerint az intézkedésben való jogosulatlan részvétel megállapítása okán a határozat visszavonására rendelkezésre álló objektív határidő leteltét követően meghozott alperesi határozatok törvénysértőek, de a döntés indokolása részben pontosításra, valamint kiegészítésre szorul.

 

[28]     A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jelen ügyben van-e olyan eltérő, közvetlenül alkalmazandó uniós rendelkezés, amely felülírja az Eljárási törvény 57. § (3) bekezdésében írt, a határozat ügyfél terhére történő módosítására, visszavonására biztosított ötéves eljárási határidőt.

 

[29]     Az Eljárási törvény perbeli ügyben releváns, a közigazgatási eljáráskor hatályos rendelkezései és a felülvizsgálati kérelemben felhívott uniós rendelkezések együttes rendelkezései alapján a Kúria az alábbiakra mutat rá.

 

[30]     Az Eljárási törvény 57. § (3) bekezdése a döntés ügyfél terhére történő módosítására, visszavonására vagy a támogatási jogosultság megszüntetésére közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus eltérő rendelkezése hiányában öt éven belül ad lehetőséget, amennyiben az ügyfél az intézkedésben jogosulatlanul vett részt.

 

[31]     A 69.§ (1) bekezdése alapján „az intézkedésben való részvétellel összefüggésben megállapított jogosultság vagy az igénybe vett támogatás egésze vagy egy része jogosulatlannak minősül, amennyiben az ügyfél: e) a jogszabályban vagy a pályázati felhívásban meghatározott intézkedésben való részvételre vonatkozó feltételeket – ideértve a támogatás kifizetését megelőző vagy azt követő időszakra vállalt kötelezettségeket is – megszegi.

  1. f) olyan intézkedésben vesz részt, amelynek alkalmazását az Európai Közösség nem engedélyezte vagy nem vette tudomásul”.

 

[32]     Az alperes a keresettel támadott határozataiban saját hatáskörében visszavonta azokat a korábbi jogerős döntéseit, amelyekben a felperes 2009. december 31-én és 2010. december 31-én benyújtott kifizetési kérelmei alapján meghozott, támogatás kifizetéséről rendelkező, az irodafenntartás jogcímén felmerült kiadásokat is jogszerűen elszámolható költségeknek minősítő elsőfokú határozatokat helybenhagyta és megsemmisítve az elsőfokú határozatokat intézkedésben való jogosulatlan részvétel miatt kötelezte az elsőfokú hatóságot a kérelmek ismételt vizsgálatára és elbírálására. Az alperes felülvizsgálati kérelme ezért helytállóan utalt arra, hogy az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna az Eljárási törvény 57.§ (3) bekezdés alkalmazása során, hogy van-e olyan uniós rendelkezés, amely az elévülési idő vonatkozásában eltérően szabályoz. A Kúria itt jegyzi meg, hogy ez a kötelezettség az alperesi hatóságot is terheli, melyet éppúgy elmulasztott, mint az elsőfokú bíróság. A határozatok indokolásában ugyanis nem adott számot ennek a vizsgálatnak az elvégzéséről és eredményéről.

 

[33]     Az intézkedésben való jogosulatlan részvétel megállapításához való jog az Eljárási törvény 64.§ (1) bekezdése alapján közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus eltérő rendelkezése hiányában annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az intézkedésben jogosulatlanul részt vettek.”

 

[34]     A Kúria több korábbi ítéletében rámutatott, hogy „az Eljárási tv. 64. § (1) bekezdésében írt öt éves elévülési időtartam az esetben irányadó, amennyiben közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi aktus nem rendelkezik eltérően.” (Kfv.IV.35.548/2013/5., Kfv.IV.35279/2017/4., Kfv.IV.35.662/2017.7.)

 

[35]     A Kúriának elsőként tehát azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Euratom rendelet a jelen ügyben közvetlenül alkalmazandó közösségi aktusnak minősül-e. Az Euratom rendelet célja az Unió pénzügyi érdekeinek védelme és e célból a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás kialakítása az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedések, továbbá szankciók tekintetében. (Kfv.IV.35.662/2017/7.)

 

[36]     Az Euratom rendelet fogalom-meghatározása szerint: „szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.” (1. cikk (2) bekezdés).

 

[37]     Jelen ügyben az alperes visszavonó döntéseit intézkedésben való jogosulatlan részvétel megállapítása érdekében hozta meg az MVH Eljárási tv. 69.§ (1) bekezdés e) pontjában, illetve a Jogcímrendelet 3. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint e rendelet 3. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt előírások megsértésére hivatkozva, mely jogsértések megalapozzák az Euratom rendelet alkalmazását, annak fent hivatkozott 1. cikke (2) bekezdése alapján.

 

[38]     A fenti jogszabályhelyek összevetése és értelmezése alapján a Kúria tehát osztja az alperesi felülvizsgálati kérelemben felhozottakat a tekintetben, hogy a perbeli ügyben az Euratom rendelet – amely 11. cikke alapján valamennyi tagállamban kötelező és végrehajtandó – elévülésre vonatkozó szabályai alkalmazandók. Az Euratom rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint „az eljárás elévülési ideje az 1. cikk (1) bekezdésében említett szabálytalanság elkövetését követő négy év. Mindazonáltal az ágazati szabályok ennél rövidebb, de legalább három éves időszakot is előírhatnak. Folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok esetében az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt. Többéves programok esetében az elévülési idő minden esetben addig tart, amíg a program véglegesen le nem zárult.”

 

[39]     A Kúriának ezzel összefüggésben egyrészt azt a kérdést kellett vizsgálnia, hogy, a perbeli ügyben vitatott alperesi határozat „többéves program” keretében nyújtott támogatásra vonatkozik-e. Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) több döntésében is értelmezte az Euratom rendelet 3. cikke (1) bekezdésében foglalt „többéves program” kifejezés jelentését, megállapítva, hogy e fogalom hatályát mind az egyes alkotóelemeinek jelentésére, mind az alkalmazásának összefüggéseire, mind az arra hivatkozó rendeletet céljaira tekintettel kell meghatározni (C-436/15 sz. UAB Alytaus regiono atlieky tvarkymo centra ügyben hozott ítélet 45. pont). Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében a „többéves program” átfogó fogalomnak minősül, mely az uniós politikák által érintett valamennyi területen megjelenhet, amennyiben uniós költségvetési forrásaik kerülnek felhasználásra. (Kfv.IV.35.662/2017/7.)

 

[40]     A perbeli ügyben vitatott támogatás megítélésének jogalapjaként szolgáló Jogcímrendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 63. cikkének végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg (Jogcímrendelet 10. §). E 63. cikk a Leader-tengely keretében nyújtott támogatásokról rendelkezik (a célkitűzések alapján helyi fejlesztési stratégiák és együttműködési projektek végrehajtása, helyi akciócsoportok működtetése). A1698/2005/EK tanácsi rendelet 94. cikke szerint a rendeletet a 2007. január 1-jével kezdődő programozási időszakra vonatkozó közösségi támogatásra kell alkalmazni. A 2007-2013-s programozási időszakban a vidékfejlesztési támogatások estén a kifizetési időszak 2015. december 31-ig tart.

 

[41]     A Jogcímrendelet 7. § (1) bekezdése szerint a LEADER HACS-ok és HVK-k által alapított jogi személyek a támogatási kérelmet 2009-től évente az 7.§ (5) bekezdésben meghatározott időszakokban nyújthatják be az MVH által rendszeresített, az MVH honlapján közzétett formanyomtatványon. A Jogcímrendelet 5. § (6) bekezdése alapján “a működési költség finanszírozásának első három évében (2008, 2009, 2010) az évente igényelhető összeg nem haladhatja meg az FVM rendelet 1. számú mellékletében meghatározott működési költség 30%-át, azt követő években a 20%-át azzal, hogy a LEADER HACS és a HVK az IH-val kötött együttműködési megállapodás alapján köteles ellátni a feladatot.”

 

[42]     A fentiek alapján megállapítható, hogy a jelen ügyben vitatott alperesi határozatok olyan uniós költségvetési forrásból finanszírozott támogatásra vonatkoznak, amely az Euratom rendelet 3. cikke (1) bekezdése szerinti és az EUB ítélkezési gyakorlatában kifejtett „többéves programnak” minősül, így az Euratom rendelet szabályai alkalmazandók.

 

[43]     Ezt követően a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy az Euratom rendelet hivatkozott 3. cikke (1) bekezdésének utolsó mondatával összefüggésben mely időpont tekintendő a program végleges lezárásának. A programra vonatkozó 1698/2005 EK rendelet 82. § (1) bekezdése szerint „ Az irányító hatóság első alkalommal 2008-ban és minden évben június 30-ig a program végrehajtásáról szóló éves időközi jelentést küld a Bizottságnak. Az irányító hatóság 2016. június 30-ig a program megvalósításáról szóló záró jelentést küld a Bizottságnak.”

 

[44]     Az alperes a felülvizsgálati kérelemben uniós jogszabályokra hivatkozva, a program pénzügyi zárásaként az utolsó éves elszámolás 2016. június 30-i benyújtását követő 6 hónapos határidőt (2016. december 31.) nevezi meg. Nem jelöli meg azonban azt a konkrét jogszabályi rendelkezést, amely ezt az időpontot határozza meg a program zárásaként. Az alperes által hivatkozott uniós szabályozásokban foglaltak valóban tartalmaznak a záró jelentést követő időszakra vonatkozóan Bizottsági hatásköröket (zárójelentés elfogadása, egyenlegfizetés teljesítése, a még fennálló kötelezettségvállalások visszavonása), de egyetlen releváns rendelkezés sem mondja ki, hogy a program zárásának az alperes által jelzett időpont (2016. december 31.) minősül.

 

[45]     A Kúria megjegyzi, hogy e Bizottsági hatáskörök gyakorlására a hivatkozott uniós normák eltérő terminusokat állapítanak meg a következők szerint. A záró jelentés elfogadására 5 hónap áll a Bizottság rendelkezésére az 1698/2005/EK rendelet 82. cikk (3) bekezdése alapján („a Bizottságnak két hónap áll rendelkezésére, hogy az éves időközi jelentésre vonatkozó észrevételeit megtegye, miután az irányító hatóság megküldte azt számára. A program záró jelentésének esetében ez a határidő öt hónapra emelkedik.”) Az egyenleg Bizottság általi kifizetésére „legkésőbb az utolsó éves elszámolást követő hat hónappal kerül sor.” „Az elszámolást az 1313/2013/EU rendelet 65. cikkének (2) bekezdésében a kiadások támogathatóságára meghatározott végső határidő letelte után legkésőbb hat hónappal kell a bizottságnak benyújtani. (1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 37. cikk (1)-(2) bekezdés.) „… az egyenleg kifizetését követően még fennálló kötelezettségvállalásokat a Bizottság hat hónapon belül visszavonja.” (1306/213/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 37. cikk (3) bekezdés.)

 

[46]     A fenti (Bizottsági intézkedés időpontjára vonatkozó) eltérő szabályokból nem következik, és nem is következhet, hogy a program zárásának időpontja 2016. december 31. Minthogy a hivatkozott uniós rendelkezések egyetlen időpontot  – a 2016. június 30-át – jelölik meg konkrétan a záró jelentés benyújtásával összefüggésben, ez a dátum tekintendő a program zárásának, amely időpont után is vannak azonban a Bizottságnak további feladatai. A Kúria álláspontja szerint tehát a záró jelentés megküldésének a rendelet által meghatározott legkésőbbi időpontja, azaz 2016. június 30. jelenti az irányító hatóság vonatkozásában a program lezárását.

 

[47]     Az alperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott  „Iránymutatás a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó vidékfejlesztési programok lezárásához” című dokumentum 6. pontjában  kifejtettek a „lezárást követő felelősség” szabályait tartalmazzák. („ A szabálytalan kiadások összegének behajtásához kapcsolódó felelősség nem szűnik meg a vidékfejlesztési program pénzügyi lezárásával, a tagállamoknak folytatniuk kell a kedvezményezetteknek szabálytalanul kifizetett uniós források visszafizetését.”) A Kúria megítélése szerint az idézett rendelkezés nem általában a felelősségről szól, hanem kifejezetten a szabálytalan kiadások behajtásához kapcsolódó felelősség megállapítását teszi lehetővé a program lezárása után. A hivatkozott rendelkezés – alperes álláspontjával ellentétben – nem ad lehetőséget arra, hogy az intézkedésben való jogosulatlan részvételt, illetve támogatási jogosultság megszűnését a hatóság a program lezárását követően állapítsa meg.

 

[48]     A fentiek alapján a Kúria a következőket állapítja meg.

 

[49]     A helybenhagyó határozatokat – intézkedésben való jogosulatlan részvételre hivatkozva – az alperes 2016. augusztus 16. napján vonta vissza. A perbeli ügy az uniós normák alapján „többéves programnak” minősül, mely esetben az elévülési idő a program zárásáig tart.

 

[50]     Az EUB értelmezésében azonban a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésében írt, „a program véglegesen le [nem] zárult” kifejezés nem jelenti szükségszerűen az elévülés bekövetkeztét az említett program végrehajtása során elkövetett valamennyi esetleges szabálytalanság tekintetében. Ez csak azon szabálytalanságok esetében van így, amelyeket több mint négy évvel – azaz a 3. cikk (1) bekezdésében általánosan megállapított elévülési időtartammal – „a program végleges [lezárulását]” megelőzően követtek el, melyek – az elévülési időnek a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében meghatározott okok valamelyike miatti megszakadása hiányában – a lezárulást követően azonnal elévülnek.

 

[51]     Megállapítható, hogy jelen ügyben a szabálytalanság elkövetés évének 2009. december 31. és 2010. december 31. (a kifizetési kérelmek benyújtása) tekinthetők, amikor is a felperes olyan irodák fenntartására is igényelt támogatást, amelyek az alperes szerint a Jogcímrendelet 3. § (1) bekezdés b) és (2) bekezdés a) és b) pontjainak nem felelnek meg. Az EUB fenti értelmezése alapján tehát jelen esetben az elévülés – tekintve, hogy a szabálytalanság elkövetésének időpontja és a program lezárása közötti időszak több, mint a 2988/95 rendelet 3. cikk (1) bekezdés első és második albekezdései szerinti általános elévülési idő, azaz a 4 év – a program végleges zárásának napján, 2016. június 30-án bekövetkezett. Legkésőbb eddig az időpontig volt (lett volna) lehetősége alperesnek jogszerűen intézkedésben való jogosulatlan részvételt megállapítani és erre alapozva a döntést visszavonni. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a keresettel támadott határozatok meghozatalára olyan időpontban került sor, mely időpontig az Eljárási törvény 69. § (8) bekezdése szerinti, a jogosultságot megállapító (majd később visszavont) határozatok kézbesítési időpontjától (2010. július 28. és 2011. május 2.) számított 5 éves elévülési határidő is eltelt.

 

[52]     Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint, eltérő indokolással hatályában fenntartotta.

 

A döntés elvi tartalma

 

[53]     A vidékfejlesztési alapból finanszírozott többéves programok esetében az intézkedésben való jogosulatlan részvétel megállapításához való jog mindaddig nem évül el, amíg a program véglegesen le nem zárul. Ezen időpontig van jogszerű lehetőség az Eljárási törvény 57. § (3) bekezdése alapján a jogosultságot érintő határozat saját hatáskörben való módosítására, visszavonására.

 

[54]     A program lezárásának azt a napot kell tekinteni, mely időpontig az irányító hatóság köteles benyújtani a bizottságnak a program lezárásáról szóló éves jelentést.

 

Záró rész

 

[55]     A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a felperes kérelmére tárgyaláson bírálta el.

 

[56]    A felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltség viselésére a pervesztesnek minősülő alperes köteles a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 75. § (2) és 78. § (1) bekezdése alapján.

 

[57]    Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdés d) pontja és 50. § (1) bekezdése        szerinti le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az 5. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a szerint az állam viseli.

 

Az ítélet ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271.§ (1) bekezdés e) pontja zárja ki.

 

Budapest, 2018. szeptember 4.

 

Dr. Balogh Zsolt s. k. a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró, Dr. Horváth Tamás s. k. bíró