A Kúria Kfv.I.35.706/2017/7. számú ítélete

Spread the love

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.706/2017/7. szám

 

A tanács tagjai: . Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

 

A felperes: felperes neve

 

A felperes képviselője: Farmadi és Társa Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Urbán András)

 

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

 

Az alperes képviselője: dr. Szentes Ágota kormánytisztviselő

 

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

 

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 7. szám alatt

 

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.31.170/2017/4.

 

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.31.170/2017/4. számú ítéletét – az indokolás részbeni módosításával – hatályában fenntartja.

 

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

 

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 1.213.000 (egymillió-kétszáztizenháromezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

 

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1]     A felperes az Erzsébet utalványok forgalmazója, kizárólagos tulajdonosa a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (továbbiakban: Alapítvány). A felperes tevékenységét szabályozó együttműködési megállapodást kötött az Alapítvánnyal. Az Erzsébet programról szóló 2012. évi CIII. törvény (továbbiakban: Ep.tv.) 4. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az Erzsébet program végrehajtása érdekében az Alapítvány az Erzsébet utalvány kibocsátásával, forgalmazásával az Alapítványnál keletkezett ráfordításokkal csökkentett bevételt használhatja fel. A jogszabályi előírás és a megállapodás alapján a felperes az utalvány forgalmazásából származó költségekkel csökkentett bevételét alapítványi támogatásként átutalja az Alapítvány részére.

 

[2]     Az átutalt összeg 2013. évben 1.800.000.000 Ft, 2014. évben 3.239.300.000 Ft volt. A felperes a támogatásként átutalt összegeket adományként kezelte, ráfordításként elszámolta, és 2014. évben a társasági adóalapját a társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés z.) pontja alapján 478.026.000 Ft-tal csökkentette.

 

[3]     Az adóhatóság vizsgálta az átutalások jogszerűségét és álláspontja az volt, hogy az átutalt összegek adományként történő minősítése ellentétes Tao.tv. 4. § 1/a. pontjával, mivel a felperes 100%-os tulajdonosa az Alapítvány, az ingyenes juttatások kedvezményezettje, így ez vagyoni előnyt jelent az Alapítványnak.

 

[4]     Az átutalt összegekre nem alkalmazható a Tao.tv. 7. § (1) bekezdés z) pontja, sem a 3. számú melléklet B. fejezet 17. pontja. Azt elismerte, hogy a felperes jogszabályi kötelezettség alapján nyújt támogatást az Alapítványnak, ugyanakkor ezt meghaladó összeget is nyújtott számára, amely 2013. évben 444.264.000 Ft volt. Ennek kihatásaként a felperes 2013. évi társasági adóalapját ezzel az összeggel, míg a 2014. évi társasági adóalapját 478.026.000 Ft összeggel emelte meg, és ennek levezetése nyomán 2014. évre 12.130.000 Ft adóhiányt állapított meg, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. Utalt arra is, hogy a felperes a Tao. tv. 3. számú melléklet A/13. pontjában írt szükséges nyilatkozattal sem rendelkezett.

 

[5]     A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú adóhatóság határozatát a 2188015222 számú határozatával helybenhagyta. A társasági adó adónemben tett megállapítás tekintetében hangsúlyozta, hogy az átutalások vagyoni előnyt jelentettek az Alapítványnak, így a Tao.tv. 4. § 1/a. pontja szerinti adománynak ezek az összegek nem minősíthetők.

 

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6]     A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú szerv új eljárás lefolytatására történő kötelezését kérte. Nézete szerint az adóhatóság nem tisztázta a tényállást és a felperes javára szolgáló tényeket, körülményeket nem tárta fel, megsértve ezáltal az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdésében foglaltakat, minősítése pedig a Tao.tv. 4. § 1/a. pontjába ütközik. Sérelmezte továbbá, az alperes nem vizsgálta, hogy az Alapítványnál a hivatkozott alapítványi felajánlást mire használták fel és hangsúlyozta, hogy jogszabálynál fogva az Alapítvány nem végezhet gazdasági tevékenységet, valamint megállapodásban írtak megfelelnek az Ep.tv. 5. §-ában foglaltaknak is. Miután a törvény erejénél fogva alapítványi felajánlásról van szó, ezért a Tao.tv. 4. § 1/a. pontja szerint nem minősülhet tiltott vagyoni előnynek az átutalás.

 

[7]     Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú ítélet

[8]     Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóság eleget tett tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettségének, a felperes nem bizonyította, hogy az alperes megsértette volna jogszabályi kötelezettségét. A társasági adónemben tett megállapítás során az alperes tekintettel volt a felperes nyilatkozatára, jogi véleményére, a megállapodásban foglaltakra, a felperes és az Alapítvány tulajdonosi viszonyaira és a felperes által az Alapítványnak juttatott összegek felperes nyilvántartásában történő mikénti megjelenítésére, elszámolására. Ezeket összevetette a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel és azzal, hogy más jogi minősítést alkalmazott, még nem sértette meg a tényállás tisztázási kötelezettségére vonatkozó előírást.

 

[9]     Nézete szerint törvényes az adóhatóság minősítése, jogszabályi előírás folytán az Erzsébet utalvány kibocsátásával, forgalmazásával kapcsolatban keletkezett – ráfordításokkal csökkentett – bevétel illeti meg az Alapítványt adomány jogcímén. Az ezt meghaladó összegben nyújtott támogatás már nem minősül jogszabályon alapuló támogatásnak, továbbá rögzíthető, hogy a felperes a Tao.tv. 3. számú melléklet A/13. pontjában előírt tartalmú alapítványi nyilatkozattal sem rendelkezett. Mindezek alapján a bíróság álláspontja szerint helyes volt az az adóhatósági megállapítás, hogy ez nem minősült a vállalkozás érdekében felmerült költségnek. Idézte a Tao.tv. 3. számú melléklet A/13. pontját és ezzel összefüggésben a 8. § (1) bekezdés d) pontját, ezek együttes figyelembevételével helyezkedett az alperessel azonos jogi álláspontra.

 

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[10]   A felülvizsgálati kérelmében a felperes elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és olyan új határozat meghozatalát kérte, amely az alperesi határozat elsőfokú hatósági határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatósági szerv új eljárásra történő kötelezését írja elő, másodsorban az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérelmezte.

 

[11]   Nézete szerint a bíróság tévesen rögzítette ítéletében, hogy az adóhatóság eleget tett tényállás feltárási kötelezettségének, mivel nem tisztázta, hogy a felperes által nyújtott felajánlás miért minősül Tao.tv-en túli vagyoni előnynek. Ezt a hiányosságot a bíróság ítéletében saját maga próbálta pótolni az Ep.tv. 4. § a) pontjára történő hivatkozásával, illetve a tulajdonosi viszony feltárásával. Ez a megállapítása azonban a Pp. 215. §-ába ütközik, mivel döntésében túlterjeszkedett az adóhatóság határozatában foglaltakon. Az alperesi határozat és ezzel összefüggésben a bírósági ítélet indokolása értelmezhetetlen, a megállapítások alátámasztása túlnyomó részt jogszabályi hivatkozások logikátlan felsorolása. Hiányoznak a világos és egyértelmű ok-okozati összefüggések, az azokból levont következtetések.

 

[12]   Téves az az érvelése, hogy az alapítványi felajánlás azért minősül a Tao.tv-en túli vagyoni előnynek az Alapítvány oldalán, mert az tulajdonképpen nyereség, tekintve, hogy azt a társaság az alapítójának nyújtja. Ezen logika mentén arra a következtetésre lehet jutni, hogy egy vállalkozás nem nyújthat tagjának adomány jogcímén juttatást, hiába teljesülnek a Tao.tv. 4. § 1/a. pontjában írt konjunktív feltételek, mert az minden esetben nem lenne más, mint a tulajdonképpeni nyereség. Amennyiben a törvényalkotó szándéka ez lett volna, akkor a törvény kifejezetten kimondaná, hogy gazdasági társaság nem nyújthat adomány jogcímén támogatást tagjának vagy egyedüli tagjának.

 

[13]   Amikor ilyen kikötés a jogszabályban nem létezik, akkor semmiben nem különbözik az általános esettől a jogvita tárgyát képező ügy. Erre a kérdésre azonban választ sem a bíróság, sem az adóhatóság nem adott. Ebből következően a bíróság nem tett eleget a Pp. 221. § (1) bekezdésében írt indokolási kötelezettségének sem. Nézete szerint akkor minősülne az alapítványi felajánlás vagyoni előnynek az Alapítvány oldalán, ha az adományként juttatott összeget nem az Erzsébet program keretében, hanem profitorientált vállalkozási tevékenységhez használta volna fel. Ilyen azonban az Alapítvány oldalán nem történt.

 

[14]   Sérti az együttműködési megállapodás minősítése az Art. 1. § (7) bekezdését is tekintettel arra, hogy azt nem elnevezése, hanem valódi tartalma és teljes terjedelme alapján lett volna köteles vizsgálni és elbírálni a hatóság és a bíróság. Az adományként történő minősítés nem a másik féltől származó nyilatkozat meglétén múlik, hanem kizárólag a Tao. tv. 4. § 1/a. pontjában írt feltételek megvalósulásán. Az alapítványi felajánlás megfelel az adomány fogalmának, mivel azt a felperes az Alapítvány részére nyújtotta, mely közhasznú szervezet és közfeladat ellátása céljából jött létre. A juttatás visszafizetési kötelezettség nélkül történt és nem jelentett az Alapítvány részére vagyoni előnyt. A fentiekre figyelemmel a jogerős ítélet jogszabálysértő.

 

[15]   Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta arra hivatkozva, hogy a felperes összekeveri a jogszabályon alapuló juttatás, valamint az adomány kizárására vonatkozó bírósági ítéleti indokolást. Álláspontja szerint jelentősége van annak, hogy a felperes és az Alapítvány milyen tulajdonosi viszonyban áll egymással. Hangsúlyozta, hogy a törvényi előírásokat, az adókedvezmény érvényesítésének feltételeit egy kétoldalú megállapodás nem írhatja felül.

A Kúria döntése és jogi indokai

[16]   A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

 

[17]   A perbeli esetben a Kúriának az adomány jogcímen juttatott összeg költségkénti elszámolhatóságáról kellett döntenie és ebből a szempontból kellett az alperesi határozat jogszerűségét megítélnie. A felperes helyzete e szempontból kettős volt, hiszen volt egy jogszabályon, más feltétel rendszeren alapuló juttatás és a vitatott összeg melynek adomány jellegét nem ismerte el az adóhatóság.

 

[18]   A jogszabályon alapuló támogatás, juttatás vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségkénti elszámolásához a Tao. tv. 3. számú mellékletének B/19. pontja semmilyen nyilatkozatot nem kíván meg. Ezzel szemben a nem jogszabályon alapuló, hanem a Tao. tv. 4. § 1/a. pontja szerinti előírásokat kielégítő juttatás, adomány költségkénti elismeréséhez, a 3. számú melléklet B/17. pontja előírja: „az adóévben adomány jogcímen visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy az adózó rendelkezik a közhasznú szervezet, az egyházi jogi személy, a közérdekű kötelezettségvállalás szervezője által az adóalap megállapítása céljából kiállított igazolással, amely tartalmazza a kiállító és az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, az adomány összegét és a támogatott célt”. Ahhoz tehát, hogy az elszámolás jogszerű legyen, egyrészről rendelkezni kell az adományozott fenti tartalmú nyilatkozatával, másrészről meg kell felelni a Tao. tv. 4. § 1/a. pontjában írt feltételeknek. Ez egy olyan konjunktív feltétel, melynél bármelyik hiánya kizárja annak adománykénti elszámolhatóságát, ezáltal adóalap csökkentő tételként történő figyelembe vételét. Így a Kúria álláspontja szerint elsődlegesen arról kellett meggyőződni, hogy a felperes rendelkezik az elszámolhatósághoz szükséges nyilatkozattal, mert csak ezt követően lett volna vizsgálható – vita esetén – a pénzösszeg adomány jellege.

 

[19]   Az elsőfokú bíróság tévesen megfordította a helyzetet és elemezte, értelmezte a Tao. tv. 4. § 1/a. pontjában foglaltakat, ahelyett hogy elsőként a nyilatkozat meglétét ellenőrizte volna. A felperes ennek hiányát azonban elismerte, azzal érvelve, hogy nem ez teszi az adományt adománnyá. Álláspontja azonban nem helytálló. Hiszen a vizsgálódás középpontjában az állt, hogy a felperes jogszerűen számolta-e el az összeget a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségként, adóalap csökkentő tételként figyelembe vehette-e. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezhessen, egyrészről a nyilatkozat rendelkezésre állását, másrészről az adomány jogcímének fennállását kellett igazolnia. Miután ilyen nyilatkozattal nem rendelkezett, már vizsgálni sem kellett az adomány jelleg fennállását, így az elsőfokú bíróságnak ezzel kapcsolatos ítéleti fejtegetései feleslegesek. Emiatt a Kúria a Tao. tv. 4. § 1/a. pontja szerinti adomány fogalommal kapcsolatos elsőfokú bírósági álláspontot mellőzte, és ítéleti megállapítása középpontjába a hiányzó nyilatkozatot helyezte. Ennek hiánya a felperesi állásponttal szemben nem marginális, hanem az ügy érdemét befolyásoló, eldöntő tényező.

Ennek hiánya okán már szükségtelen a további jogszabályi feltételek elemzése.

 

[20]   A fentiek alapján a Kúria az elsőfokú ítéletet az ítéleti indokolás részben megváltoztatásával a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

 

A döntés elvi tartalma

[21]   A jogszabályi előírások alapján az adomány költségkénti elszámolásához és adóalap csökkentő tételként történő figyelembe vételéhez szükséges a jogszabályban meghatározott tartalommal kiállított igazolás, ennek hiányában az adományként történő átadás nem ismerhető el.

Záró rész

[22]   A Kúria a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a perköltség, míg a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére kötelezte.

 

[23]   A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a felperes kérelme alapján tárgyaláson bírálta el.

 

[24]   Az ítélettel szembeni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.

Budapest, 2018. szeptember 6.

  1. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró