A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
ítélete
Az ügy száma: Kfv.IV.37.718/2018/3.
A tanács tagjai:. Patyi András a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola előadó bíró,
. Horváth Tamás bíró
A felperes: felperes neve
A felperes képviselője: Dr. Bócsi Ügyvédi Iroda
(ügyintéző: Dr. Bócsi Szabolcs ügyvéd,
Az alperes: alperes neve
Az alperes képviselője: Dr. Csörgits Lajos (kamarai jogtanácsos)
A per tárgya: reklámeszköz eltávolítására kötelező határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.394/2017/9. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria
– a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.394/2017/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a keresetet elutasítja;
– kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint elsőfokú és 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget;
– kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárásban feljegyzett illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1]őr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala (elsőfokú hatóság) a polgármester nevében eljárva, a Gy., P. út 26. száma alatti … hrsz.-ú ingatlanon 2017. március 28. napján helyszíni ellenőrzést tartott, melynek során megállapította, hogy az ingatlanon lévő épület előkertjében szabálytalanul 2 m2-nél nagyobb reklámeszközt helyeztek el. Az elsőfokú hatóság a reklámeszköz eltávolítására hívta fel az ingatlan tulajdonosát, akik a felszólításnak nem tett eleget. Ennek következtében az elsőfokú hatóság a 2/21/26/2017.PM.h. számú határozatával a reklámeszköz eltávolítására és településképi kötelezettség megszegése, végre nem hajtása miatt 50.000 Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte az ingatlan tulajdonosát. Döntésében az alperes 12/2016. (IV. 29.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: reklámrendelet) 2. § 9.25. pontjára, 3. §-ára és 19. §-ára, valamint a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: településképi törvény) 8. § (2) bekezdés c) pontjára, 11. § (1) bekezdésére, illetve az alperes /2012. (XII. 19.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: településképi rendelet) 12. § (1) bekezdés b) és c) pontjára, valamint (2) bekezdésére hivatkozott.
[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. szeptember 19. napján kelt 148/2017. (IX. 19.) Kgy. határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Határozata indoklásában rögzítette, hogy a településképi törvény 14. § (2) bekezdése alapján megállapítható, hogy a településképi rendelet alkalmazható és alkalmazandó jogforrás 2017. szeptember 30. napjáig, a településképi törvény 3. §-a szerinti településképi rendelet megalkotásáig. A településképi rendelet szerinti kiszabható bírság nem azonos a településképi törvény 4/B. alcím szerint kiszabható (szintén 50.000 Ft-ig terjedő), illetve a 14/C. § szerinti kormányrendeletben kijelölt hatóság által kiszabható bírságokkal, melyek vonatkozásában a polgármester nem rendelkezik hatáskörrel. Utalt továbbá arra, hogy a reklámrendelet 33. § (2) bekezdése helyes értelmezése szerint 2017. március 31. előtt is lehetőség volt településképi kötelezési eljárás lefolytatására.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és szükség esetén az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Keresetében a településképi törvény 8. § (2) bekezdés d) pontjára hivatkozott, mely szerint a reklámhordozók és a reklámok jogellenes elhelyezésével kapcsolatos intézkedésre, valamint a településképi bírság kiszabására a polgármester nem jogosult. Álláspontja szerint, mivel az idézett törvényi előírás magasabb szintű jogszabály, felülírja az önkormányzat rendeletét, így az arra alapított bírságolás törvénysértő.
[4] A felperes hivatkozott továbbá arra, hogy a közigazgatási hatóságok nem tettek eleget a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésébe foglalt teljes körű tényállás tisztázási kötelezettségüknek: ezzel összefüggésben sérelmezte, hogy a hatóságok nem rendeltek ki szakértőt, holott a reklámeszköz településképhez való igazodásának kérdésében nem rendelkeznek megfelelő szakértelemmel. Kifogásolta e körben azt is, hogy a hatóságok nem tisztázták a reklámtábla építésének időpontját, felperes álláspontja szerint ugyanis – minthogy a reklámtábla építménynek minősül – az eljárásban az 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) előírásai is alkalmazandók. Az Étv. 48/A. § szerint pedig az eljárás lefolytatásának legkésőbb az építés befejezésétől – ha az nem állapítható meg, a használatbavételtől – számított tíz éven belül van helye. Amennyiben a törvényben meghatározott eljárási/ügyintézési határidők leteltek, a közigazgatási hatóságoknak nem volt jogszerű lehetőségük a reklámeszközök eltávolításának elrendelésére.
[5] Kifogásolta továbbá, hogy az eljárt közigazgatási szervek határozatukban nem tettek eleget a Ket. 72. § (1) bekezdése e) pontjában foglalt kötelezettségüknek sem, ugyanis nem indokolták a határozatban, hogy mi alapján jutottak arra az álláspontra, amely szerint a perbeli reklámeszköz rontja a településképet.
[6] A reklámrendelet 33. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy téves az alperes azon érvelése, amely szerint az ingatlan tulajdonosát jogosult volt a reklámeszköz bontására kötelezni.
[7] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, fenntartva egyúttal az alperesi határozatban kifejtetteket.
Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság a 2018. március 20. napján kelt 1.K.27.394/2017/9. számú ítéletében a felperes keresetét részben alaposnak találta.
[9] A bíróság alaposnak találta a felperes azon hivatkozását, mely szerint a polgármester a településképi törvény – 2016. évi CLXXIV. törvénnyel (továbbiakban: Módtv.) módosított – 2017. január 18. napjától hatályos 8. § (2) bekezdés d) pontja alapján a településképi kötelezettség végre nem hajtása esetén, a reklámeszközök jogellenes elhelyezésével kapcsolatosan bírság kiszabására már nem jogosult.
[10] A bíróság a Módtv. hivatkozott rendelkezését akként értelmezte, hogy a polgármester a reklámhordozók és reklámok jogellenes elhelyezésével kapcsolatban bírság kiszabására nem rendelkezik hatáskörrel. Ítéletében rögzítette, hogy a településképi törvény 11/C. § (1) bekezdés alapján a törvényben meghatározott tilalmak megszegése esetén a kormányrendeletben kijelölt hatóság – a 2018. május 28-tól hatályos településkép védelméről szóló törvény reklámok közzétételével kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 140/2017 (IV. 28.) kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) szerint a fővárosi és megyei kormányhivatal – jogosult e körben közigazgatási bírságot kiszabni.
[11] Ítéletében kifejtette, hogy a polgármester a még hatályos településképi rendelet alapján valóban jogosult a továbbiakban is településképi kötelezést kiadni, illetve bírságot kiszabni. Ez utóbbi alól azonban kivételt képez a reklámhordozók és reklámok jogellenes elhelyezésével kapcsolatos bírság és a településképi bírság szankció, amit a fentiek szerint a fővárosi és megyei kormányhivatal jogosult alkalmazni.
[12] Fentiekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a polgármester hatáskör hiányában járt el, így a Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján az elsőfokú döntés ebben a részében semmis, ebből kifolyólag a másodfokú hatóság döntése is jogsértő, mivel az elsőfokú döntést meg kellett volna semmisítenie.
[13] Megalapozatlannak találta a bíróság a felperes keresetét az alperesi határozat reklámeszköz eltávolítását kötelező rendelkezése körében. Az Étv. szabályainak alkalmazhatóságával összefüggésben rögzítette, hogy 2013. január 1-től a település-védelemmel kapcsolatos hatósági eljárásra – így a reklámeszközök elhelyezésére – vonatkozó szabályokat nem az Étv., hanem a településképi törvény, a Korm. rendelet és az önkormányzati településképi rendelet határozza meg. Ennek okán alaptalan a felperesnek az Étv.-re való hivatkozása.
[14] A bíróság álláspontja szerint a felperes hivatkozásával ellentétben az ingatlan tulajdonosát a hatóság nem azért kötelezte a reklámeszközök elbontására, mert azok rontják a településképet, hanem azért, mert a reklámeszköz elhelyezése megsértette az ingatlanon belüli elhelyezésére vonatkozó, a reklámrendelet 19. §-ában foglalt előírásokat.
[15] A Ket. 72. § (1) bekezdésében foglaltakkal összefüggésben a bíróság megállapította, hogy az indoklási kötelezettség sem az elsőfokú, sem a másodfokú határozatban nem sérült.
[16]találta a bíróság a reklámrendelet 33. § (2) bekezdésének sérelmére vonatkozó felperesi álláspontot is. A bíróság hangsúlyozta, hogy a rendelet a hatályba lépése előtt jogszerűen vagy jogszerűtlenül kihelyezett – azaz már meglévő – reklámeszköz kapcsán teszi kifejezetten lehetővé a településképi kötelezési eljárás lefolytatását, a kötelezettség teljesítésének a módját a településképi törvény 8. § (2) bekezdés d) pontja szerint a polgármester, mint hatóság határozhatja meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes kereseti kérelmének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[18] Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a településképi törvény 14. § (2) bekezdése szerint a településképi önkormányzati rendeletet – az (1) és (2a) bekezdésben foglaltak kivételekkel – 2017. szeptember 30-ig lehet alkalmazni. (Az időpont később december 31-re változott.) Ebből következően téves a bíróságnak a településképi törvény 8. § d) pontjára vonatkozó megszorító értelmezése, mely szerint a polgármester a reklámhordozók és reklámok jogellenes elhelyezésével kapcsolatban nem bírságolhat. Álláspontja szerint a polgármester hatáskörének elvonását ugyanis a jogszabályi rendelkezések expressis verbis nem rögzítik, másrészt a településképi törvény fent hivatkozott rendelkezése – december 31-ig – kifejezetten alkalmazni engedi a településképi önkormányzati rendeletet.
[19] Az alperesi jogértelmezés szerint a polgármester 2017. január 18-át követően (Módtv. hatályba lépese) nem szabhatott ki a településképi törvény 11/C. § szerinti bírságot, illetve a 4/B. alcím szerinti bírságot, e bírságok kiszabására ugyanis valóban más szerv – előbbi esetben a kormányhivatal, utóbbiban a közterület-felügyelet – jogosult. Az alperes azonban nem e jogszabályhelyek, hanem a településképi rendelet 12. § (2) bekezdése szerinti bírság kiszabását hagyta jóvá határozatában.
[20] Fentiek alapján a településképi törvény 8. § (2) bekezdés d) pontjának megszorító értelmezése egyúttal azt is jelentené, hogy 2017. január 18. napjától a polgármester annak ellenére nem járhat el a hatályos településképi, illetve reklámrendeletek alapján, hogy e tárgyban 2017. május 28-ig a bírságolásra jogosult szerv nem ismert (addig nem került ugyanis kijelölésre).
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[23] A felek közötti jogvita tárgyát az képezte, hogy a polgármester a településképi tv. 2017. január 18-át követő módosítását követően, a törvény 11. § (1) bekezdése és a településképi rendelet 12. § (1) bekezdés c) pontja alapján lefolytatott településképi kötelezési eljárásban a reklámrendelet 19. §-ában írt elhelyezési szabály megsértése miatt rendelkezett-e hatáskörrel a településképi rendelet 12. § (2) bekezdése szerinti pénzbírság kiszabására.
[24] Így a Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a 2017. január 18-tól 2017. december 31. napjáig tartó „átmeneti” időszakban a településképi törvény 8. § (2) bekezdés d) pontja – összevetve a törvény 14. § (2) és 16. § (2) bekezdéseivel – miként értelmezendő: alkalmazható-e továbbra is az önkormányzat (még nem módosított) településképi rendelete, amely a polgármester számára a településképi reklámhordozók és reklámok jogellenes elhelyezésével kapcsolatos településképi bírságolási hatáskört állapít meg.
[25] A Kúria mindenekelőtt utal arra, hogy a jelen perhez hasonló tényállású ügyben hozott döntésétől (Kfv.IV.37.448/2018.) nem kíván eltérni.
[26] A Kúria elsőként rögzíti, hogy a közigazgatási eljárás 2017. március 17. napján indult, ezért a tárgyi ügyben a településképi törvény akkor hatályos normaszövege alkalmazandó, ez pedig a törvény Módtv.-vel módosított, 2017. január 18. napjától kezdődő időállapotát jelenti.
[27] A településképi törvény jelen ügyben releváns rendelkezései a következők.
- § „Az önkormányzat a településképi követelmények megvalósulása és ennek részeként a helyi építészeti örökség megóvása érdekében önkormányzati támogatási és ösztönző rendszert vezethet be és alkalmazhat, amelynek részletes tartalmát a településképi rendelet határozza meg.
- § (1) A településképi követelményeknek az egyedi építési beruházásoknál való alkalmazását – a hatósági eljárásoktól független – önkormányzati településkép-érvényesítési eszközök segítik elő.
(2) A településkép védelme érdekében
- d) az önkormányzat polgármestere (főpolgármester) településképi kötelezést adhat ki és bírságot szabhat ki, ide nem értve a reklámhordozók és reklámok jogellenes elhelyezésével kapcsolatos, valamint a településképi bírságot.”
[28] A településképi törvény 14. § (2) bekezdése szerint „[a] helyi építési szabályzat – a főváros esetében a kerületi építési szabályzat, illetve a fővárosi önkormányzat által megállapított építési szabályzat – településképi követelményeit, valamint az építészeti örökség helyi védelméről szóló, a reklámok, reklámhordozók és cégérek elhelyezésének, alkalmazásának követelményeiről, feltételeiről és tilalmáról szóló, és a településképi véleményezési, illetve a településképi bejelentési eljárás sajátos jogintézményekről szóló önkormányzati rendeletet – az (1) és a (2a) bekezdésben foglaltak kivételével – 2017. szeptember 30-ig lehet alkalmazni.” (Egy későbbi módosítást követően ez december 31-re változott.)
[29] A törvény 16. § (2) bekezdése alapján „[a] helyi önkormányzat képviselő-testülete az e törvény felhatalmazása alapján kiadott – a Módtv. rendelkezéseit végrehajtó – kormányrendelet hatálybalépését követően legkésőbb 2017. október 1. napjáig – e törvénynek a Módtv. által megállapított szabályaival és a végrehajtására kiadott kormányrendelettel összhangban megalkotja vagy módosítja a településképi rendeletét.”
[30] A településképi törvény 11/C. § (1) bekezdése szerint a 11/B. § (1) és (2) bekezdésében, valamint az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben és településképi rendeletben meghatározott tilalmak megszegése és kötelezettségek elmulasztása esetén az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben kijelölt hatóság (a továbbiakban: hatóság) közigazgatási bírságot szab ki a reklám közzétevőjével szemben és megfelelő határidővel elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését. A bírság mértéke 150.000 forinttól 3.000.000 forintig terjedhet, amely a jogsértő állapot előírt határidőn belüli megszüntetésének elmulasztása miatt ismételten is kiszabható. A 12. § (1) bekezdés f) pontja alapján felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg „[a] településképi kötelezettség megszegése és végrehajtása esetén alkalmazható bírság esetköreit, a törvény keretei közötti mértékét, kiszabásának és behajtásának módját. E felhatalmazás alapján kiadott Korm. rendelet 8. §-a (1) bekezdése értelmében „[a] reklámok közzétételére, reklámhordozó és reklámhordozót tartó berendezések elhelyezésére vonatkozó szabályok betartását az illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal (a továbbiakban: kormányhivatal) ellenőrzi.”
[31] A fenti jogszabályi rendelkezések összevetése alapján megállapítható, hogy a településképi törvény 2017. január 18-tól hatályos módosítását követően, a településképi tárgyú önkormányzati rendeletek a módosított vagy új településképi rendelet hiányában továbbra is alkalmazhatók és végrehajthatók 2017. december 31-ig. Ezt a településképi törvény 14.§ (2) bekezdése expressis verbis kimondja, nem rögzíti azonban a polgármester településképi – reklámhordozók és reklámok jogellenes elhelyezésével kapcsolatos – bírságolásra vonatkozó hatáskörének elvonását, melyből következően a jogerős ítélet tévesen állapította meg, hogy 2017. június 21-én a polgármester hatáskör hiányában hozott határozatot.
[32] Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a kormányhivatalt bírságolási hatáskörrel felruházó 104/2017. (IV. 28.) Korm. rendelet 2017. május 28. napján lépett hatályba, melynek 10. §-a alapján a Korm. rendelet csak a hatálybalépést követő eljárásokban alkalmazandó, jelen ügyben tehát nem releváns jogszabály. A fentiekből következően kizárja az alkalmazhatóságát az is, hogy a korábbi szabályok alapján alkotott és a településképi törvény 14. §-a által hatályban tartott önkormányzati rendelkezések megsértésének megállapításával és jogkövetkezmények alkalmazásával kapcsolatban a kormányhivatalok nem rendelkeztek/rendelkeznek hatáskörrel a Korm. rendelet hatályba lépését követően sem.
[33] Osztja a Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglalt azon megállapítást, amely szerint a településképi törvény 4/A. alcíme alatt, és azon belül a fent hivatkozott 11/C. § (1) bekezdésében meghatározott településképi rendeleten a települési törvény 16. § (2) bekezdése alapján alkotott új településképi önkormányzati rendelet értendő és nem a korábban hatályban volt rendeletek, úgymint a jelen ügyben is alkalmazott reklámrendelet.
[34] Összefoglalva: A településképi törvény 2017. január 18. napjától hatályos módosítása alapján az önkormányzatok kötelesek településképi tárgyú rendeleteiket felülvizsgálni és a módosított településképi törvény, valamint ennek végrehajtására kiadott Korm. rendelet rendelkezéseivel – 2017. december 31-ig – összhangba hozni, azt annak megfelelően módosítani, vagy újat alkotni. Eddig az időpontig azonban a településképi rendeletek alkalmazhatók, végrehajthatók. A településképi reklám-elhelyezéssel kapcsolatos intézkedési jogkört a módosított településképi törvény felhatalmazása alapján kiadott – 2017. május 28-án hatályba lépett – Korm. rendelet a kormányhivatalhoz telepíti. A kormányhivatal azonban e jogkörével a korábbi szabályok alapján alkotott és a településképi törvény által hatályban tartott önkormányzati rendelet megsértésének megállapításával és jogkövetkezmények alkalmazásával kapcsolatban nem rendelkezik.
[35] Jelen ügyben a polgármester a korábbi szabályok szerinti településképi rendelet 12. § (1) bekezdés c) pontja, valamint (2) bekezdése alapján szabott ki bírságot. Erre jogosultsága a vizsgált időszakban, a helyi rendelet alapján csak a polgármesternek volt.
[36] A Kúria itt jegyzi meg, hogy az önkormányzat által megalkotott új, a településkép védelméről szóló 1/2018. (I. 26.) önkormányzati rendelet alapján a polgármester a fenti jogkörrel már valóban nem rendelkezik.
[37] Mindezek alapján téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a Módtv. hatályba lépésének (2017. január 18.) napjától a polgármesternek nincs a településképi reklámhordozók és reklámok jogellenes elhelyezésével kapcsolatosan bírságolási hatásköre. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a polgármester hatáskörének hiányára utalva állapította meg a közigazgatási határozatok részbeni semmisségét és erre alapozva helyezte hatályon kívül az első-és másodfokú határozatokat a pénzbírság megfizetésére kötelező részében.
[38] A Kúria felhívja az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy a közigazgatási perben eljáró bíróságnak az elsőfokú közigazgatási döntés semmissége esetén a másodfokú hatósági döntést hatályon kívül kell helyeznie és erre figyelemmel a semmis elsőfokú határozatot meg kell semmisítenie. (1/2019. számú KMPJE).
[39] Az elsőfokú bíróság mivel a keresetben megjelölt egyéb jogszabálysértések tárgyában döntött, melynek részében a jogerős ítéletet egyik fél sem támadta felülvizsgálati kérelemmel, ezért a jogerős ítélet egyéb rendelkezését a Kúria érdemben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 275. § (2) bekezdése alapján nem vizsgálta. A felülvizsgálattal érintett megállapítások a fentiek alapján jogszabálysértőnek bizonyultak, ennélfogva a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A döntés elvi tartalma
[40] A településképi törvény 2017. január 18-tól hatályos módosítását követően a polgármester az új településképi rendelet megalkotásáig vagy a településképi rendelet megfelelő módosításáig rendelkezik a településképi reklámhordozók és reklámok jogellenes elhelyezésével kapcsolatos bírságolási hatáskörrel.
[41] A településképi reklám-elhelyezéssel kapcsolatos intézkedési jogkört a módosított településképi törvény felhatalmazása alapján kiadott Korm. rendelet a hatályba lépését követően indult eljárásokban a kormányhivatalhoz telepíti.
Záró rész
[42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, mert az alperes felülvizsgálati kérelmében tárgyalás tartását nem kérte.
[43] Az alperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, ezért az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltség viselésére a pervesztesnek minősülő felperes köteles a régi Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 75. § (2) és 78. § (1) bekezdése alapján.
[44] A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett 43. § (3) bekezdése szerinti tételes elsőfokú és az 50. § (1) bekezdése szerinti mértékű, a 39. § (3) bekezdés d) pontja alapján számított felülvizsgálati illetéket viselni köteles a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.
[45] Az ítélet ellen a felülvizsgálat lehetőségét a régi Pp. 270. § (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2019. március 12.
Dr. Patyi András s. k. a tanács elnöke, Dr. Dobó Viola s. k. előadó bíró, Dr. Horváth Tamás s. k. bíró
