A felmentési időre járó szabadság számításának jogszabályi háttere

Spread the love

A felmentési időre járó szabadság számítása című bejegyzést megalapozó jogszabályok kivonata:

2020. évi CXXX. törvény a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról

  1. § [A felmentési idő]

(6) A foglalkoztatottat a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell, erre az időtartamra távolléti díjra jogosult. A munkavégzés alól a foglalkoztatottat a kívánságának megfelelően – legfeljebb két részletben – kell mentesíteni. Indokolt esetben a munkáltatói jogkört gyakorló a teljes felmentési időre mentesítheti a foglalkoztatottat a munkavégzési kötelezettség teljesítése alól.

 

  1. § [Munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés]

(1) A foglalkoztatott mentesül a rendelkezésre állási, illetve munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól

a) az állampolgári kötelezettségének teljesítése alatt,

b) keresőképtelensége időtartamára,

c) jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés időtartamára,

d) kötelező orvosi vizsgálata időtartamára, valamint a várandóssággal összefüggő orvosi vizsgálat teljes időtartamára,

e) a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra,

f) a 109. § (3) bekezdésben meghatározott időtartamra,

g) hozzátartozója halálakor két munkanapra,

h) a 95. § és 97. §-ban foglaltak szerint, a képzésben való részvételhez szükséges időre,

i) önkéntes, illetve létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása időtartamára,

j) bíróság, hatóság felhívására az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra,

k) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét időtartamára, továbbá

l) e törvényben, e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint a foglalkoztatási szabályzatban meghatározott időtartamra,

m) a jogszabály szerinti örökbefogadás előkészítése időszakában – az örökbe fogadható gyermekkel történő személyes találkozás céljából – évente legfeljebb tíz munkanapra,

n) a munkáltatói jogkör gyakorlója engedélye alapján,

o) az egészségkárosodási ellátásra jogosultság megállapítására irányuló eljárás alatt az eljárás során elfogadott munkakörbe helyezéséig, vagy ha erre nem kerül sor, az egészségkárosodási ellátásra jogosultság tárgyában hozott döntés meghozataláig.

 

(2) A rendelkezésre állási, illetve munkavégzési kötelezettség alóli (1) bekezdés szerinti mentesülés esetében – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a foglalkoztatott a távollét idejére távolléti díjra jogosult.

(3) Az (1) bekezdés m) pontja szerinti esetben az örökbefogadást elősegítő szervezet által kiállított igazolás alapján, a kiállításától számított kilencven napon belül kell a foglalkoztatottat mentesíteni a kérésének megfelelő időpontban. Az igénybevételről a foglalkoztatott legalább öt munkanappal korábban tájékoztatja a munkáltatói jogkör gyakorlóját.

 

  1. § [Szabadságra jogosító idő]

(1) A foglalkoztatottat minden naptári évben a munkában töltött idő alapján szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl szabadságra jogosító időnek minősül

a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés időtartama,

b) a szabadság időtartama,

c) a szülési szabadság időtartama,

d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság [123. §, 124. § (1) bekezdés a) pont] első hat hónapja,

e) a hozzátartozó ápolása miatt kapott, harminc napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartama,

f) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó időtartama,

g) a 85. § (1) bekezdés b)-e) és g)-k) pontjában meghatározott időtartam,

h) az állásból való felfüggesztés időtartama, ha a fegyelmi eljárást a 194. § b)-f) pontjában foglalt okból szüntették meg, illetve, a büntetőeljárás a bíróság jogerős vagy véglegessé vált, illetve az ügyészség vagy a nyomozó hatóság további jogorvoslattal nem támadható eljárást megszüntető határozatával, illetve felmentéssel zárult.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakon túl szabadságra jogosító időnek minősül továbbá a szoptató anya részére biztosított, a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy óra, ezt követően a kilencedik hónap végéig naponta egy óra időtartam, amely ikrek esetében – az előzőek figyelembevételével – az ikrek számához igazodik.

 

  1. § [Szabadság arányosítása]

(1) A foglalkoztatott részére, ha a szolgálati jogviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a 110. §-112. § szerinti alap- és pótszabadság arányos része jár.

(2) A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

(3) Ha a szabadság mértékét érintő változásra év közben kerül sor, akkor a foglalkoztatott számára a szabadság arányos része jár.

 

  1. § [Szabadság megváltása]

(1) A szabadságot – a (2)-(5) bekezdésben foglalt kivétellel – megváltani nem lehet.

(2) A szolgálati jogviszony megszűnése, megszüntetése esetén, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója az arányos szabadságot nem adta ki, az arányos szabadságot (ha a foglalkoztatottnak van fennmaradó szabadsága) meg kell váltani.

 

253.§ (2) Ha a pénzügyőri státuszú foglalkoztatott részére a 250. § (1) és (2) bekezdése alapján tisztviselői munkakör kerül megállapításra, a 249. § (2) bekezdés szerinti okirat közlését követő öt munkanapon belül írásban benyújtott kérelmére részére a foglalkoztató NAV szervnél pénzügyőri munkakört kell felajánlani. Ha nincs felajánlható pénzügyőri munkakör, vagy azt az érintett méltányolható indokból nem fogadja el, úgy a felajánlható munkakörről való munkáltatói tájékoztatást követő öt munkanapon belül írásban benyújtott kérelmére fel kell menteni azzal, hogy a felmentési időt, továbbá a felmentési időre járó távolléti díj, valamint a végkielégítés összegét a korábbi rendszeres díjazás alapulvételével, a 2020. december 31-én hatályos szabályok szerint kell megállapítani. A hivatásos szolgálati jogviszonyról való lemondásnak kell tekinteni, ha az érintett a felajánlott munkakört nem méltányolható indokból nem fogadja el.

 

1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról

33.§ (3) A munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzés alól. A munkavégzés alól a közalkalmazottat – a mentesítési idő legalább felének megfelelő időtartamban a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni.

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről

 

  1. § (1) A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól

k) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára,

 

  1. § (1) A munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni.

 

  1. § (1) A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll.

(2) Munkában töltött időnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában

g) a munkavégzés alóli mentesülésnek az 55. § (1) bekezdés b)-l) pontban meghatározott tartam

 

2015. évi XLII. törvény a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról

Hszt. 87.§ (5) A felmentés időtartamának felére a hivatásos állomány tagját a szolgálati kötelezettség teljesítése alól mentesíteni kell. Indokolt esetben a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a hivatásos állomány tagját a teljes felmentési időre mentesítheti a szolgálati kötelezettség teljesítése alól.

 

A jogszabályi rendelkezések a 2021. március 17-én hatályos állapotukban kerültek feltöltésre. Mindig ellenőrizze a kivonatban szereplő rendelkezések érvényességét!

Vissza A felmentési időre járó szabadság számítása című bejegyzéshez!