A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
Kfv.II.37.507/2014/11.szám
A Kúria az O Ügyvédi Iroda és helyettesítési meghatalmazással a dr. O Zs ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. H É jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság alperes ellen közbeszerzési határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 26.K.29.562/2013. számon megindult és a Fővárosi Törvényszék 2014. január 21. napján meghozott 3.Kf.650.246/2013/8. számú ítéletével befejezett perben, mely perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a JÜgyvédi Iroda által képviselt beavatkozó, a jogerős ítélet ellen az alperes által 21. sorszámon, az alperesi beavatkozó által 23. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelmek folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.246/2013/8. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest és az alperesi beavatkozót, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek fejenként 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.
A le nem rótt, további 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárás szempontjából lényeges tényállás szerint alperesi beavatkozó, mint ajánlatkérő eredményes közbeszerzési eljárást folytatott le, nyertes ajánlattevőként a felperest hirdette ki a 2010. július 5-én tartott eredményhirdetésen. Az írásbeli összegzés szerint a szerződéskötési tilalmi időszak kezdő napja 2010. július 5., az utolsó napja 2010. július 25. volt.
Az alperesi beavatkozó eljárást lezáró döntése ellen a vesztes ajánlattevő jogorvoslati kérelmet nyújtott be, amelyet az alperes a 2010. augusztus 18-án kelt D.571/12/2010. számú határozatával elutasított. A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 99.§ (4) bekezdése szerint ezen határozat meghozataláig a szerződést az ajánlatkérő nem köthette meg.
Az ajánlatkérő a felperessel a közbeszerzési szerződést később sem kötötte meg mentesülési körülményekre hivatkozással, ezért a felperes 2011. szeptember 14-én jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alperesi beavatkozó, valamint a Médiaszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alap (a továbbiakban: Alap) ellen, amely jogorvoslati kérelmet az alperes a 2012. október 15-én kelt D.512/21/2012. számú határozatával elutasított. Az alperes a jogorvoslati kérelem kapcsán vizsgálta, hogy a Kbt. 99.§ (1) bekezdésében és 99/A.§ (1) bekezdésében meghatározott törvényi feltételek fennálltak-e a szerződés megkötése alóli mentesüléshez.
Az alperes először a 2010. augusztus 18. és december 31. közötti időszakot vizsgálta és megállapította, hogy az ajánlatkérő elnökének lemondása, az ügyvezetői feladatokat ellátó alelnök hatáskörének a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 66.§ (3) bekezdésével bekövetkezett korlátozása, a közszolgálati közalapítvány részéről a szerződés megkötésére vonatkozó előzetes kuratóriumi jóváhagyás hiánya okán az ajánlatkérő esetében a mentesülési okok fennálltak.
Az alperes ezt követően megvizsgálta, hogy 2011. január 1-től a jogorvoslati kérelem benyújtásáig a mentesülési okok fennálltak-e. Megállapította, hogy a 2011. január 1.-től hatályos, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.), a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény, továbbá a 2011. évi költségvetésről szóló 2010. évi CLXIX. törvény rendelkezései értelmében a költségvetési támogatás elvonásra került az ajánlatkérőtől, a közszolgálati közalapítvány vagyona tekintetében a tulajdonosi jogokat az Alap gyakorolta, így olyan előre nem látható és elháríthatatlan, részben jogi, részben gazdasági akadályok merültek fel, amelyek miatt az ajánlatkérő nem volt képes a műsorterjesztési szolgáltatási szerződés teljesítésére. Az Mttv. 213.§ (4) bekezdése szerinti ajánlatkérői nyilatkozat megtételére nem került sor, ezért az ajánlatkérőt a közbeszerzési eljárásból megillető jogok és kötelezettségek nem szálltak át az Alapra. Mindezek alapján az alperes megállapította, hogy a Kbt. 99.§ (1) bekezdése és 99/A.§ (1) bekezdés rendelkezésének megsértése nem állapítható meg, a közbeszerzési eljárás eredményhirdetését követően mentesülésre okot adó körülmények következtek be, amelyek nem voltak elháríthatók.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasított. A bíróság nem találta megalapozottnak sem a felperes által hivatkozott jogsértéseket, sem a hamis adatszolgáltatásra, a mentesüléssel kapcsolatos kiegészítő információ közzétételének elmulasztására, sem az Alap egyetemleges kötelezésére vonatkozó kifogásokat. Az elsőfokú bíróság osztotta az alperes álláspontját abban, hogy az eredményhirdetést követően bekövetkezett jogi és gazdasági körülmények a szerződés megkötését megakadályozták, a lényeges, előre nem látható és elháríthatatlan körülmények miatt a szerződés megkötése alól az alperesi beavatkozó mentesült. A médiatámogatás rendszerének megváltozása folytán a költségvetési támogatás megváltozott rendje, a szerződéskötés kizárása a Médiatanács 1066/2011.(VIII.24.) számú határozatával, mind elháríthatatlan akadályait képezték a közbeszerzési szerződési kötelezettség teljesítésének és ezekre a körülményekre, változásokra az ajánlatkérőnek ráhatása nem volt, ezek a körülmények elháríthatatlanok voltak, ezért – az elsőfokú bíróság szerint – a beavatkozó mentesült a szerződéskötés alól. Mivel az ajánlatkérő nem tett az Mttv. 213.§ (4) bekezdése szerinti nyilatkozatot, amelyre törvényi kötelezettsége nem volt, az Alapra nem szálltak át a közbeszerzési eljárásból eredő jogok és kötelezettségek sem.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést és a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az alperesi beavatkozó a Kbt. 99.§ (1) bekezdésére tekintettel megsértette a Kbt. 99/A.§ (1) bekezdését, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság szerint azt helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy olyan körülmények következtek be az eredményhirdetést követően, amelyek akkor nem voltak előre láthatóak és az ajánlatkérő érdekkörén kívül álló okból merültek fel. Ezek részben személyi körülmények, részben a jogszabályváltozások eredményeként következtek be, amelyek átstrukturálták a műsorterjesztési támogatás rendszerét, az ajánlatkérő gazdálkodását meghatározó jogszabályi környezetet, elvonták a korábbi költségvetési fedezetet. Mindezek a körülmények lényegesek voltak és nem voltak előre láthatóak, azonban a másodfokú bíróság megítélése szerint az ajánlatkérő részéről ezek a fenti lényeges és előre nem látható körülmények el lettek volna háríthatók, ugyanis az Mttv. 213.§ (4) bekezdése értelmében az ajánlatkérőnek módjában állt volna nyilatkozat tételével a közbeszerzési eljárásban őt megillető jogokat és kötelezettségeket az Alapra áthárítani. A Kbt. rendelkezései kógensek, az eredményesen lezárult közbeszerzési eljárás törvényi következménye a szerződéskötés, ezért a beavatkozónak a szükséges nyilatkozatot meg kellett volna tennie, mely a Kbt.-ből fakadó kötelezettsége is lett volna, a nyilatkozattétel elmaradásának a Kbt. szabályai szerint értékelhető indoka nem volt. Mindezekből következően az a sajátos helyzet állt elő, hogy az ajánlatkérő terhére az Mttv. 213.§ (4) bekezdése szerinti nyilatkozat hiánya miatt a Kbt. 99.§ (1) bekezdésére tekintettel a 99/A.§ (1) bekezdésének sérelmét meg kellett állapítani, ugyanakkor a másodfokú bíróság nem hívhatta fel őt a szerződéskötésre, és nyilatkozattételre sem kötelezhette. Nyilatkozat hiányában az Alap olyan harmadik személy, amely nem volt alanya a közbeszerzési eljárásnak, így az alperes jogszerű határozatot hozott, amikor rá nézve a jogorvoslati kérelmet elutasította.
A jogerős ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmeket nyújtottak be.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet részbeni, az elsőfokú ítéletet megváltoztató részében történő hatályon kívül helyezését és e körben is a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint tévesen alkalmazta a másodfokú bíróság a Kbt. 99.§ (1) bekezdését, 99/A.§ (1) bekezdését és tévesen értelmezte az Mttv. 213.§ (4) bekezdését. Az eredményhirdetést követően beállott elháríthatatlan körülmények ellenére a másodfokú bíróság jogsértést állapított meg azzal a téves jogértelmezéssel, hogy a Kbt. szempontjából kötelezettségként értékelte az Mttv. 213.§ (4) bekezdésében biztosított nyilatkozattételi lehetőséget. Az Mttv. maga nem állapított meg és nem írt elő nyilatkozattételi kötelezettséget, a nyilatkozattétel elmaradásának a Kbt. szabályai szerint nem értékelhető indokai voltak. Az Mttv. nem kötelező, átmeneti szabályai alapján a Kbt. szerinti szerződéskötési kötelezettség nem róható az ajánlatkérőre.
Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztató rendelkezésének hatályon kívül helyezését kérte és – a felülvizsgálati kérelem tartalma szerint – az elsőfokú ítéletnek e részében történő helybenhagyását. Álláspontja szerint az Mttv. 213.§ (4) bekezdése megsértésre került, a Kbt. kógenciája körében ugyanis nehezen értelmezhető az e rendelkezés szerinti jogutódlás még e szerződés megkötését megelőzően. A Kbt. ugyanis nem rendezi a közbeszerzési eljárás során történő alanyváltozást és az ilyen fajta jogutódlás jogilag kivitelezhetetlen helyzetet eredményezne. A másodfokú bíróság a sarkalatosnak minősülő Mttv.-ben adott jogosultságot, azaz nyilatkozattételi lehetőséget a Kbt. kógenciája alá vonta, így a Kbt.-t a tárgyi hatálya körén kívül eső jogszabályi lehetőség alapján kógens kötelezettségként értelmezte. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a Polgári törvénykönyv rendelkezéseit nem vonta vizsgálódása körébe. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. 99/A.§ (1) bekezdése szerinti szerződéskötés alóli mentesülés ritkán felmerülő jogintézmény a gyakorlatban, amelyről a másodfokú bíróság jogsértően döntött téves jogkövetkeztetésre jutva.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alperesi beavatkozó a felülvizsgálati kérelme 32. pontjában elismerte, hogy módjában állt volna szerződést kötni, majd azt felmondani három hónapos felmondási határidővel. A beavatkozó nem ezt tette, de a jogait, kötelezettségeit sem ruházta át az Alapra, nem gyakorolta azokat rendeltetésszerűen.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272.§ (2) bekezdése és a 275.§ (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül, melynek eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelmek alaptalanok.
A felülvizsgálati eljárás során csak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a szerződéskötést megelőzően az eredményes közbeszerzési eljárást követően bekövetkező lényeges és előre nem látható körülmények, elháríthatatlannak minősültek-e vagy sem, így a szerződés megkötése alóli mentesülés bekövetkezett-e. A Kúria a rendelkezésre álló iratokat, bizonyítékokat áttekintve a másodfokú bíróság álláspontját osztotta. A Kbt. 99.§ (1) bekezdése értelében ugyanis eredményes közbeszerzési eljárás alapján a szerződést a nyertes szervezettel írásban meg kell kötni. Ez a szerződéskötési kötelezettség nem vitásan a jelen ügyben az alperesi beavatkozót, mint ajánlatkérőt terhelte. Az ezt követően egyrészt az ajánlatkérő részéről bekövetkezett személyi változások, másrészt jogszabályváltozás folytán bekövetkezett változások, a jogi-, gazdasági környezet megváltozása mint a szerződéskötés akadályai az Mttv. 213.§ (4) bekezdésében foglaltak szerint az ajánlatkérő részéről elháríthatók voltak, mert a közszolgálati médiaszolgáltató által ajánlatkérőként e törvény hatályba lépése előtt megindított és még folyamatban levő közbeszerzési eljárásokban az ajánlatkérőt megillető jogok és őt terhelő kötelezettségek a közszolgálati médiaszolgáltató erre irányuló nyilatkozatával átszállhattak az Alapra. Ezt a nyilatkozatot az ajánlatkérő elmulasztotta, az előre nem látható és lényeges körülményekben bekövetkezett változásokat ennek a nyilatkozatnak a megtételével elháríthatta volna. Tévesen hivatkozott az alperesi beavatkozó arra, hogy a másodfokú bíróság tévedett, amikor a Kbt. kógenciája körében nem értelmezhető rendelkezés alkalmazását írta elő. Az Mttv. 213.§ (4) bekezdése első és második mondata is arról rendelkezik, hogy ennek a rendelkezésnek a hatálybalépése előtt létrejött szerződéses jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek átruházhatók az Alapra. A beavatkozó érvelésével ellentétben az átruházás folytán bekövetkező alanyváltozás nem érinti a szerződő felek eredeti jogait, kötelezettségeit, ezért az alanyváltozás tekintetében erre a Kbt. szerinti szerződésmódosításra vonatkozó szabályok nem alkalmazandók. E rendelkezésre is tekintettel a Kbt. és az Mttv. együttes alkalmazásával nem jelentett volna problémát a nyilatkozat megtételével az Alapra átszálló kötelezettség folytán a felperessel történő szerződéskötés. Mindezek alapján az alperesi beavatkozó által kifejtett jogutódlás és az alanyváltozás Kbt. szerinti alkalmazhatatlansága a jogvita eldöntése szempontjából nem volt releváns, az Mttv. 213.§ (4) bekezdése szerinti nyilatkozat megtételét, illetve annak lehetőségét nem zárta ki. A másodfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a Kbt. 99.§ (1) bekezdésből fakadó kötelezettség nem járhat azzal, hogy az eredményhirdetést követően bekövetkező lényeges és előre nem látható változások folytán az ajánlatkérő, bár módja és lehetősége van rá, nem hárítja el ezeket a szerződéskötés akadályát képező körülményeket, holott erre az Mttv. fenti rendelkezése fel is jogosította, így próbálván menekülni a Kbt.-ből fakadó rá kötelezettségként nehezedő szerződéskötési kötelezettség alól. A Kúria megjegyzi, hogy ugyan az Mttv. 213.§ (4) bekezdése ennek a nyilatkozatnak a megtételét lehetőségként szabályozza, de maga a Kbt. ró szerződéskötési kötelezettséget az ajánlatkérőre, amelynek teljesítése során ennek a kötelezettségnek, ennek a kötelező érvényű rendelkezésnek a betartása érdekében mindent meg kell tennie az ajánlatkérőnek, hogy a szerződéskötési kötelezettségének eleget tehessen. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor az eredményhirdetést követően olyan lényeges, előre nem látható okok vagy körülmények merülnek fel, amelyek a szerződés megkötését veszélyeztetik, vagy esetlegesen kizárják, de amelyek elháríthatóvá válnak, amennyiben az ajánlatkérő megfelelő körültekintéssel eljárva a szükséges nyilatkozatot megteszi.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelmekben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért a jogerős ítéletet – annak felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve – a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes alperes és alperesi beavatkozó a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján köteles a felperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.
A pervesztes alperesi beavatkozó a felülvizsgálati illetéket a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán előre nem rótt le, ezért a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján annak külön felhívásra történő megfizetésére köteles.
A pervesztes alperes az illetékmentessége folytán le nem rótt felmerült további felülvizsgálati illetéket 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2014. október 8.
Dr. Buzinkay Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Tóth Kincső sk. bíró
A kiadmány hiteléül:
tisztviselő
Vissza a közigazgatási elvi határozatok főoldalára!