A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
Kfv.III.37.363/2015/7.szám
A Kúria a dr. Szikora Gábor által képviselt (…) felperesnek a Karl, Verasztó, Bleyer Ügyvédi Iroda által képviselt Nemzeti Fejlesztési Miniszter alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. február 12. napján kelt 15.K.31.216/2014/19. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 20. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon meghozta az alábbi
ítéletet:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.K.31.216/2014/19. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A Magyar Közlöny mellékletét képező hivatalos értesítő 2013. április 15-i 16. számának 2412-2416. oldalán jelent meg a Kormány pályázati felhívása új felszámolói névjegyzékbe történő felvételre.
A felperes pályázati kérelmet nyújtott be az új felszámolói névjegyzékbe történő felvétel iránt, amely alapján az Értékelő Bizottság 2013. október 30-án személyesen meghallgatta a felperes képviselőjét. Ezt követően az alperes jogelődje a 2013. december 13-án kelt FNJ/324-5/2013. számú határozatával megállapította, hogy a felperesi pályázó új felszámolói névjegyzékbe irányuló felvételre irányuló pályázata a 344 benyújtott pályázatból a rangsor 220. helyét érte el. Határozata indokolásában a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27/A. §-ára, a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 3. § (4)-(5) bekezdéseire és a 4. § (1) bekezdésére hivatkozott.
Kiemelte, hogy a felperes által benyújtott teljes pályázati dokumentáció alapján az Értékelő Bizottság megállapította, hogy a pályázati felhívás 3. a) alpontja szerint maximálisan elérhető formai-tartalmi pontszámból a pályázati felhívás 4.1. alpontjában rögzített pontozási rendszer szerint 77 pontot ért el. A pályázati felhívás 3.b) alpontja alapján a pályázó pályázati dokumentációja és meghallgatása, az általa tett nyilatkozatok alapján, figyelemmel a pályázó pályázati szakmai értékelő lapban foglaltakra, a pályázó gazdasági-szakmai tevékenységére, valamint szakmai programjára és pályázati vállalásaira, az Értékelő Bizottság a pályázó számára 62 pontot állapított meg. Az Értékelő Bizottság értékelését az alperes jogelődje elfogadta, így összesen a 170 pontból 139 pontot ért el, azaz az új névjegyzékbe történő felvételhez szükséges ponthatárt nem érte el. Mivel az elért 139 pontszámmal azonos pontszámot több pályázó pályázata is elérte, ezért a pályázati felhívás 6. pont második mondata és a R. 3. § (5) bekezdése alapján az azonos pontszámmal rendelkező pályázók közül közjegyző jelenlétében történt sorsolással alakították ki a sorrendet. A 2013. december 12-én megtartott sorsolás alapján a pályázó a 220. ranghelyre került, így az új felszámolói névjegyzékbe nem került be. Ezt az alperes a 2013. december 13-án kelt FNJ/324-5/2013. számú határozatában rögzítette.
A határozat felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be keresetet kérve annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Előadta, hogy mint új pályázóra rá diszkriminatív szabály vonatkozott, mert hárommal kevesebb pontot kaphatott, mint a korábban is működő szervezetek, amely álláspontja szerint sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. § (2) bekezdését. A szakmai értékelőlap, ami alapján a pontszámok egy részét kiszámították, számára nem ismert, ezért hiányos a határozat indokolása, nem szerepel benne a tényállás, a bizonyítékok és a mérlegelési szempontok sem. Állította, hogy nem állapítható meg minek alapján határozta meg az alperes a szakmai, gazdasági tevékenysége szakmai programja figyelembevételével az adott pontszámot. Hivatkozott arra is, hogy pályázatában nem volt olyan elem, amely a hátrányára értékelhető lett volna. Minderre tekintettel hivatkozott arra, hogy nem állapítható meg, hogy az alperes a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp). 339/B. §-a szerint járt-e el.
A bíróság ítéletével az alperes jogelődjének határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra utasította. Ítélete indokolásában hivatkozott az Alkotmánybíróság 33/2014. (XI. 7.) AB határozatára (a továbbiakban: Alkotmánybíróság határozata), amely az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 39. § (1) bekezdése alapján mindenkire nézve kötelező. Az Alkotmánybíróság határozata indokolásának (28) bekezdése szerint az Értékelő Bizottság a R. 3. § (5) bekezdésére figyelemmel szakértőnek tekintendő, az alperesi jogelőd határozata pedig mérlegelési jellegű döntés, amelynek jogszerűségét – az Abh. indokolásának (31), (34) és (47) bekezdéseiben foglaltakra is figyelemmel – a bíróság a Pp. 339/B. §-ának keretei között felülvizsgálhatja. Mindezekre figyelemmel a bíróság megállapította, hogy az alperesi jogelőd határozata megsértette a Ket. 72. § (1) bekezdés ea) és ec) pontjaiban, valamint a Pp. 339/B. §-ában foglalt rendelkezéseket. Az alperesi jogelőd határozata nem fejtette ki részletesen, hogy a pályázati felhívás egyes pontjai vonatkozásában milyen részpontszámokat, milyen mérlegelési szempontok figyelembe vételével, a R. előírásai szerint miként határozta meg. Az Értékelő Bizottság javaslatán kívüli egyéb tényeket, körülményeket sem rögzített. A 3. b) alpont tekintetében pedig a határozat semmilyen indokolást nem tartalmazott, azok tartalmával kapcsolatban semmilyen részletet nem határozott meg, így a mérlegelés és döntés szempontjai egyáltalán nem állapíthatóak meg. A bíróság azt is kiemelte, hogy az alperesi jogelőd az Értékelő Bizottság javaslatához nem volt kötve, azt mellőzhette is volna, ha annak eljárása során valamely alapvető eljárási szabály sérült volna vagy nyilvánvaló tévedés történt volna – ahogyan ezt egy, a bírósághoz benyújtott beadványában az alperesi jogi képviselő el is ismerte. Mindezekre figyelemmel helyezte hatályon kívül a bíróság az alperesi jogelőd határozatát, s kötelezte új eljárásra az alperest. Az új eljárásban az alperesnek a döntést a Ket. 72. § (1) bek. ea) és ec) pontjainak, valamint a Pp. 339/B. §-ának megfelelő indokolással kell ellátnia.
A bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérelmében egyrészt előadta, álláspontja szerint az alperesi döntés határozata nem tekinthető mérlegelési jellegű döntésnek, így tévesen alkalmazta a bíróság a Pp. 339/B. §-át, másrészt arra hivatkozott, hogy az Értékelő Bizottság nem tekinthető szakértőnek, így eljárására nem alkalmazhatóak a Ket. szabályai. Harmadrészt jelezte, hogy az Alkotmánybíróság a hivatkozott döntésével visszaható hatályúnak minősülő, jogszabályalkotó jogértelmezést végzett, amelyre nincs hatásköre, valamint arra is hivatkozott, hogy álláspontja szerint az AB döntésének – amely az Abtv. 39. § (1) bekezdése szerint mindenkire nézve kötelező – kizárólag a határozat rendelkező részét lehet tekinteni, az Alkotmánybíróság határozatának indokolása nem köti az eljáró bíróságot.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályban tartását kérte, annak helyes voltára figyelemmel, egyben kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság döntésének nemcsak a határozat rendelkező része, hanem az alkotmányos követelményeket és az Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezést részletesen meghatározó indokolás is része.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelme döntően azon alapult, hogy az Alkotmánybíróság határozatának indokolása a bíróságokra nem kötelezőek, és annak indokolása nem az ügyben alkalmazandó jogszabályok helyes értelmezését tartalmazza.
A Kúria megállapította, hogy az Alkotmánybíróság döntése az Abtv. 39. § (1) bekezdése alapján mindenkire, így a Kúriára és az eljárt bíróságokra nézve is kötelező. Az Abtv. 63. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság döntése az ügy érdemében, illetve az Abtv. 61. § (2) bekezdése szerinti ideiglenes intézkedés esetében határozat, minden más eljárási kérdés tekintetében pedig végzés. Így a döntés az Alkotmánybíróság határozatainak és végzéseinek összefoglaló megnevezése. Ezeknek a döntéseknek az Abtv. 63. § (2) bekezdése alapján – az Abtv. vonatkozó rendelkezésében megjelölt kivételekkel – kötelező részét képezi az indokolás is. Így az Abtv. 39. § (1) bekezdésében meghatározott, az Alkotmánybíróság döntéseinek erga omnes hatályára vonatkozó rendelkezésre figyelemmel az alkotmánybírósági határozatok és végzések indokolása is köti az eljáró bíróságokat. Az alperes helyesen hivatkozott a BH.2011.118. számú eseti döntésre, amely szerint az alkotmánybírósági határozatok az alkotmányossági érvelés tekintetében kötelezőek. Ez azt jelenti, hogy az alkotmánybírósági határozat tárgyát nem képező, de az indokolásban szereplő – ám külön nem indokolt- jogszabály-értelmezések, melyek az alkotmányossági kérdéssel nem állnak összefüggésben, ugyan nem feltétlenül irányadóak, az alkotmányossági kérdésben azonban mind a rendelkező rész, mind az indokolás kötelező. Jelen esetben is éppen erről van szó. Az Alkotmánybíróság döntésében megadta a perbeli ügyben alkalmazandó jogszabályok egyetlen lehetséges alkotmányos értelmezését, és az eljárt bíróság is helyesen ezt követte.
A Kúria utal arra is, hogy az Alkotmánybíróság döntésével szemben az Abtv. 39. § (2) bekezdése alapján jogorvoslatnak nincs helye, így a felperesnek az Alkotmánybíróság hatáskörének túllépésére vonatkozó megjegyzéseivel a Kúria érdemben nem foglalkozhatott.
A Kúria mindezért megállapította, hogy az eljárt bíróság helyesen minősítette az alperesi jogelőd döntését mérlegelési jellegűnek és minden tekintetben az alkotmánybírósági határozat értelmezése szerint járt el.
Ennek megfelelően a Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróság helyesen minősítette az Értékelő Bizottságot szakértőnek. A R. alapján ugyanis az alperesi jogelőd eljárása a Ket. hatálya alá tartozott, és az alperesi jogelőd az Értékelő Bizottság szakértelmére támaszkodva, ám ennek a testületnek a véleményéhez nem kötve hozta meg határozatát. Így az Értékelő Bizottság végső soron az eljáró hatóság hiányzó vagy hiányos szakértelmét pótolta, amely szervezetet a R. 3. § (4) és (5) bekezdései hoztak létre, s írták egyben elő a névjegyzékkel összefüggő eljárásokba történő bevonásukat. A Ket. 58. § (1) valamint (3) bek. alapján így az Értékelő Bizottság jogszabály – az R. – előírása alapján kötelezően igénybe veendő szakértői testületnek tekinthető.
Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, az iránymutatásai a megismételt eljárás tekintetében mindenben helytállóak, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült felperesi perköltség megfizetésére a Kúria az alperest a Pp. 270. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdés, és 83. § (1) bekezdés szerint kötelezte.
Az alperes illetékmentessége folytán a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Budapest, 2015. szeptember 15.
Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ákos s.k. előadó bíró, Dr. Kárpáti Zoltán s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:
tisztviselő
