Kedves fuvarozók és gépjárművezetők!
A mai bejegyzésemben a közigazgatási bírság elleni fellebbezés témakörét járom körbe.
Közúti ellenőrzés után megbírságolt a NAV. Fellebbezzek? Ez a kérdés nagyon sokszor előkerül, amikor kellemetlen tartalmú levelet kapunk a vámhatóságtól. Tudjuk, a közigazgatási bírság elleni fellebbezés illetékköteles, és ha nem adnak igazat nekünk másodfokon, még azt is elbukjuk. Jelen bejegyzés nem vállalkozhat arra, hogy megmondja, hogy az egyes ügyekben mi a jó válasz a kérdésre, de megpróbálom végigvenni, hogy mit érdemes megnézni a bírsághatározatban ahhoz, hogy jó eséllyel ne tetézzük feleslegesen a költségeinket egy esélytelen fellebbezés benyújtásával.
Tehát mi az első lépés?
Megnézzük, hogy a határozatban leírt tényállás a helyszíni ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvhöz hogyan viszonyul. Ha a két ténymegállapítás lényegében megegyezik, nincs mit tenni, ha azonban esetleg a határozatban több dolog, vagy lényegesen más szerepel, akkor a hatóság bizonyítási eljárást folytatott le, melyről nekünk elvileg tudnunk kell. Ebben az esetben még a határozat meghozatala előtt jogunk van észrevételt tenni. Ha erre nem kaptunk lehetőséget, érdemes a fellebbezést megfontolni.
Azt azonban tudnunk kell, hogy ha a hatóság úgy ítéli meg. hogy a helyszínen rögzített és általunk (vagy a munkavállalónk által) a helyszínen nem vitatott tényállás egyértelmű, a közúti ellenőrzést követő 8 napon belül meghozhatja a bírsághatározatot az előzetes értesítésünk nélkül. Persze ezt mi utólag vitathatjuk, és fellebbezhetünk. Viszont a helyszíni ellenőrzésen történt, jegyzőkönyvbe vett események valóságtartalmát mi (a munkavállalónk) már aláírásunkkal elismertük, az ettől eltérő állításainkat nekünk kell hitelt érdemlően igazolnunk. És erre rendszerint nem elég a nyilatkozatunk, azt okmányokkal kell alátámasztani. Megjegyzem, ha a helyszínen nézeteltérés van közöttünk és a hatóság között, és ezt a jegyzőkönyvben rögzíttetjük, a hatóság mindenképpen további bizonyítási eljárást folytat le a mi írásos értesítésünk mellett.
Még mire kell figyelnünk?
A következő lépésként meg kell győződnünk róla, hogy a terhünkre rótt cselekmény vagy mulasztás milyen jogszabályt sértett meg. Ezt a hatóság határozatában pontos jogszabályi helyre hivatkozással (jogszabály neve, száma, paragrafus, esetleg bekezdés, pont, alpont) meg kell, hogy adja. Ha szerintünk a magatartásunk nem ütközik a hatóság által megjelölt jogszabályi helybe, megfontolhatjuk a fellebbezést.
Meg kell néznünk továbbá, hogy a terhünkre rótt jogsértést a jogszabály mekkora bírsággal rendeli szankcionálni. Itt fontos rávilágítani, hogy a közigazgatási bírság mértéke tételes, tehát a jogszabály pontosan meghatározza, hogy mekkora összegű bírságot kell kiszabni. Vannak esetek, mikor ennél kedvezőbb a bírság mértéke, erről a 8 napig még nem késő! című bejegyzésemben írok. Tehát ha a jogszabály szerint előírt és a határozatban kiszabott bírság összege megegyezik, itt nincs további teendőnk.
A határozatban le kell vezetni, hogy a hatóság a bírság megfizetésére kötelezett személyét hogyan határozta meg. Ez most mi vagyunk, aki részben vagy teljes mértékben köteles megfizetni a bírságot. A jogszabály kijelöli a bírság megfizetésére kötelezettek körét, a hatóság ebből a körből határozza meg, hogy kit és milyen arányban bírságol meg. Ez a legforróbb téma, mert valódi mérlegelési lehetősége csak itt van a hatóságnak.
Ha úgy érezzük, hogy mi mindent jól csináltunk, rajtunk kívül álló okokból állt fenn a jogszerűtlen állapot a fuvarfeladat közben, fellebbezhetünk, de jó, ha a közúti ellenőrzés időpontja előtt (tehát nem annak hatására) készült okmány, bizonyíték van a birtokunkban, melyet a fellebbezéshez kell csatolnunk. Arra viszont vigyáznunk kell, hogy a fellebbezésben csak olyan új tényre lehet hivatkozni, amelyről az elsőfokú eljárásban az ügyfélnek nem volt tudomása, vagy arra önhibáján kívül eső ok miatt nem hivatkozott.
Tehát ha a felelősségünk hárítására rendelkezünk valamilyen okmánnyal, legjobb azt már a határozat meghozatala előtt a hatóság rendelkezésére bocsátani. Ha ezt esetleg az elsőfokú hatóság nem fogadja el bizonyítékként, másodfokon nyugodtan hivatkozhatunk rá.
És a legfontosabb tanács: Ha megindult ellenünk egy közigazgatási eljárás, vegyük fel a kapcsolatot a hatósággal, (lehetőleg írásban) kommunikáljunk, ajánljunk fel bizonyítékokat, tárjuk elé az álláspontunkat! Tudnunk kell, hogy a jogorvoslati eljárásban már lényegesen szűkebb a mozgástere mind a hatóságnak, mind nekünk!
És melyek azok az érvek, amelyek szinte biztosan célt tévesztenek egy fellebbezésben?
„Ez volt az első eset, még soha nem csináltunk ilyet, és többet nem is fogunk. Esküszünk!”
Elméletileg az első jogsértés esetén alkalmazható lenne közigazgatási eljárásban figyelmeztetés a bírság mellőzésével (például egy építéshatósági eljárásban), azonban a közúti ellenőrzés természetéből adódóan gyakorlatilag mindig befejezett jogsértésről beszélünk (már épp közlekedünk szabálytalanul, amikor lemeszelnek), így a figyelmeztetés itt nem alkalmazható. A jövőre vonatkozó ígéretek pedig nagyon előremutatóak, de a jogszabályok betartása alapvető kötelezettség, amely önmagában az ügyfél javára nem írható.
„A munkavállalóink trehányak, de ebben a munkaerő-piaci helyzetben nem válogathatunk.”
Az alkalmazottak tevékenységéért alapesetben a munkáltató tartozik felelősséggel. A jogszabály külön nevesíti az eseteket, amikor a gépjárművezető tehető felelőssé a jogsértésért. Akkor, és csak akkor merülhet fel munkáltatóként a felelősségünk alóli mentesülés, ha – a fenti jogszabályi feltétel fennállása mellett – bizonyítani is tudjuk, hogy az adott helyzetben mi mindent megtettünk a szabályszerű feladatellátásért. Ha ez a két feltétel nem adott, akkor a felelősség a miénk.
„Vezetőváltás volt, könyvelőváltás volt, költözés volt, felújítás volt, karácsony, keresztlányom ballagása stb…” (Ezek az életből vett példák!)
Ezt nem cizellálom, ezek az ügyben értékelhetetlen körülmények.
Nem viccelem el a témát, de az egészségügyi és családi problémáink sem lehetnek itt mérlegelés tárgya.
„A bírság kifizetése nehéz anyagi helyzetbe hoz!”
A közigazgatási bírság mértékét a jogszabály határozza meg, az nem függ a bírság megfizetésére kötelezett anyagi helyzetétől. Tehát ettől az érvtől nem várhatjuk a bírság elengedését vagy mérséklését, különösen azért, mert erre a jogszabály sem ad lehetőséget.
Legfeljebb halasztás vagy a részletekben történő teljesítés kérhető a fizetési határidő lejárta előtt (utána már csak igazolási kérelem egyidejű benyújtásával) annak igazolása mellett, hogy rajtunk kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy az számunkra aránytalan nehézséget jelentene.
De ez a jogorvoslattól független eljárás tárgya lehet.
Összességében elmondható, hogy a fellebbezés már sokkal kevésbé célravezető módja az igazunk bebizonyításának, mintha azt már a közigazgatási eljárásban, a határozat meghozatala előtt megtettünk volna. Ezért óvakodjunk az olyan tanácsok megfogadásától, melyek szerint várjuk meg, mit lép a hatóság, és legfeljebb fellebbezünk!
Ez a legbiztosabb módja a pénzünk égetésének.
Üdv:
Árpi
A bejegyzéshez a Facebook oldalamon kommentelhetsz!
A bejegyzést megalapozó jogszabályok kivonata itt elérhető.
A bejegyzés tartalmához fűzött fontos figyelmeztetést olvashatsz itt.
